Harc a hrivnyáért
A lakosság egyre nyilvánvalóbban az ukrán nemzeti fizetőeszköz leértékelésére számít, miközben a kormány még mindenáron stabilizálni igyekszik az árfolyamot, bár úgy tűnik, ebben már az ukrán nagyipar és a mögöttük álló bankok sem érdekeltek. A tervezett stabilizációs intézkedések között szerepel, hogy 15 százalékos adót szándékoznak kivetni a valutaváltásra.
Emlékezhetünk rá, hogy a hrivnya árfolyama már a választási kampány idején is megingott, holott érthető módon a hatóságok akkor mindent elkövettek annak érdekében, hogy a lakosság minél kevesebbet érzékeljen a gazdasági gondokból. A választásokat követően azonban újra látványosan romlottak az ukrán pénznem pozíciói. A múlt héten három éve nem tapasztalt mélypontra zuhant az ukrán hrivnya árfolyama az amerikai dollárral szemben, elérve a 8,28-8,32-es árat. S bár azóta valamelyest javult az árfolyam, lapzártánkkor, még mindig 8.16 körül mozgott, vagyis az elmúlt hónapok átlagánál gyengébb volt. Pénzügyi elemzők szerint az év végére egy dollár 8,5, de akár 8,8 hrivnyába is kerülhet, jövőre pedig az amerikai valuta meghaladhatja a 9 hrivnyás árfolyamot – jelentette az MTI. Vagyis heteken-hónapokon belül megismétlődhet a 2008-as forgatókönyv, akkor a hrivnya dollárhoz viszonyított árfolyama a pénzügyi világválság hatására rövid időn belül 5-ről 8 hrivnyára nőtt. A magyar hírügynökség szerint az Ukrán Nemzeti Bank nemzetközi valutatartalékai eközben 26,8 milliárd dollárra estek vissza október végére, míg szeptember 30-án még meghaladták a 29 milliárd dollárt, az év elején pedig csaknem 31,8 milliárd dollárt tettek ki.
A jelenség okai természetesen az ukrán gazdaság bajaiban keresendők. A szakértők rámutatnak, hogy a külkereskedelmi deficit hónapról hónapra újabb csúcsokat dönt, miközben az ukrán nagyvállalatokat éltető orosz gáz változatlanul méregdrága, a világpiacon pedig meglehetősen lanyha a kereslet a legfőbb ukrán exportcikkeknek számító kohászati és vegyipari termékek iránt.
A kérdés ezek után az: hogyan szándékozik befoltozni a kormány a költségvetés bevételi oldalán tátongó hatalmas rést, s mivel akadályozza meg a hrivnya leértékelődését? A válasz tulajdonképpen részben már ismert, hiszen az elmúlt napokban több olyan törvénytervezet és rendelet vált ismertté, amelyek a költségvetési bevételek, elsősorban a valutabevételek növelését célozzák. Így például az Ukrán Nemzeti Bank kötelezte az exporttevékenységgel foglalkozó vállalkozókat, hogy valutabevételük ötven százalékát váltsák hrivnyára. Harcot hirdettek Kijevben az import ellen is. Elemzők szerint a 10 százalék körülire tervezett importadó esetleges bevezetésének várható következménye a lakosság számára az áruhiány, illetve a külföldről behozott termékek drágulása lesz.
Az intézkedések többsége ezzel együtt nem érinti közvetlenül a bérből és fizetésből élőket, bár a kormány már az egyszerű emberek zsebe körül is kaparászni kezdett. Az egyik ilyen polgársarcolási kísérlet a valuta beváltására kiróni tervezett 15 százalékos adó. Magyarán, minden egyes dollár után, amelyet az ukrán polgár hrivnyára vált, a kapott összeg 15 százaléka az államkasszába kerülne, ha a honatyák jóváhagyják az erre vonatkozó törvénytervezetet. Ugyanez az adó terhelné a külföldön dolgozó ukránok által hazautalt pénzt havi 150 ezer hrivnya felett, illetve a valuta-betétszámláról 30 napnál hamarabb leemelt összegeket – derül ki egyebek mellett a Kommerszant Ukraina napilap internetes változatának összeállításából. Lapzártánk előtt nem sokkal a Legfelsőbb Tanács ugyan elnapolta ez utóbbi törvénytervezet tárgyalását, úgy tűnik azonban, a szakértők hiába bizonygatják, hogy egy hasonló intézkedéssel újjáélesztik a jelenleg viszonylag lanyha feketepiacot, amivel végső soron a hatalom jár rosszul. Hiába, a szükség nagy úr, a kormánynak minden fillérre szüksége van.
Ráadásul az Azarov-kabinet pillanatnyi helyzete azért is ingatag, mert az exportra termelő nagyvállalatok és a mögöttük álló bankok jelenleg valójában a hrivnya leértékelésében érdekeltek. A nyomott világpiaci árak és a drága orosz földgáz ellensúlyozására jó eszköz lehet számukra az olcsóbb hrivnya, hiszen az a termelési költségek csökkenését jelentené, többek között a munkavállalói bérek elértéktelenedése révén.