Ki védi a vásárlók érdekeit?
A rendszerváltás előtt az élelmiszerek hiánya okozta a legtöbb gondot, voltak évek, amikor nem volt könnyű étolajhoz, vajhoz, cukorhoz, liszthez, húshoz, egyéb élelmiszerekhez jutni.
Ez már a múlté, üzleteink polcai roskadoznak a sok áru alatt, mindenből bőséges a kínálat, belföldi és külföldi különlegességekből egyaránt. De vajon minden áru kifogástalan minőségű, a tetszetős csomagolása alatt az van, ami rá van írva? Sajnos nem mindig…
Az Ungváron lakó Sz. grillcsirkét vett az egyik szupermarketben. Amikor meg akarta melegíteni mikrohullámú sütőjében, egész lakását elviselhetetlen bűz töltötte be. A grillcsirke romlott volt. Néhány nap múlva darált húst vett egy másik üzletben. Húsgombóc levest főzött belőle. Néhány óra múlva egész családja rosszul lett tőle, mert a darált hús romlott volt. Egy ungvári kereskedelmi vállalat raktárán több tonna hamisított teavajat foglaltak le az ellenőrök. Egy másikban lejárt szavatossági határidejű tejtermékeket árultak.
Mit tehetünk, hogy elkerüljük az ilyesmikkel járó kellemetlenségeket? Ki védi nálunk a vásárlók, a fogyasztók érdekeit?
A megyei közigazgatási hivatalban van ugyan egy fogyasztóvédelmi főosztály, feladatait azonban képtelen ellátni. A szükséges anyagi fedezet hiányában már két éve nincs módja ellenőrizni az üzletekben árult élelmiszerek minőségét.
Az érvényben lévő törvényeknek megfelelően a főosztály terv szerint évente egyszer ellenőrizheti egy üzlet tevékenységét, ráadásul erről tíz nappal korábban köteles értesíteni annak vezetőit. Előzetes értesítés nélkül a főosztály ellenőrei csak az ügyészség vagy a rendőrség utasításának birtokában vagy egy konkrét fogyasztói bejelentés alapján tarthatnak ellenőrzést. Ilyen körülmények között nincs mit csodálkozni azon, hogy az „ellenőrzések” zöme eredménytelenül végződik.
A legtöbb kifogás a darált húsok minőségére vonatkozik. Kevesen tudják, hogy az üzletek csak központilag készített, hermetikus csomagolású darált húst árulhatnak. Sehol senkinek nincs joga helyben darált húst készíteni.
Sokszor a lisztben, kásákban szemetet, kukacokat találnak a vevők, a csomagoláson nincs feltüntetve hol és mikor készült az áru. Az üzletekben az esetek nagy részében hiányzanak az élelmiszerek minőséget igazoló tanúsítványok. Ezért célszerű alaposan megvizsgálni a hermetikus gyári csomagolású termékeket is, ha pedig csak egyszerű műanyag fóliába vannak csomagolva, nyugodtan kibonthatjuk és megszagolhatjuk.
A piaci árusok megengedik, hogy megkóstoljuk a tejfelt, a túrót, sőt a kolbászt vagy sajtot is. Kevesen tudják, hogy ezeket a termékeket az üzletekben is megkóstolhatjuk. Az érvényben lévő ukrán törvények, pontosabban az egykori Állami Szabványok (GOSZT-ok), melyeket eddig senki nem helyezett hatályon kívül, ugyanis megengedik, hogy a vevő megkóstolja a kínált élelmiszereket, igaz csak abban az esetben, ha nem gyári csomagolásúak. A kóstolásra kért áru súlya legfeljebb 5 gramm lehet. Ez elég kevés, de arra éppen elegendő, hogy megállapítsuk, ízletes, friss vagy ízetlen, romlott-e az áru?
Sajnos azonban nem minden árut lehet megkóstolni. A friss húst vagy halat például nem. Itt bizony csak érzékszerveinkre, főleg szaglásunkra számíthatunk. Hogy lehet például megállapítani, friss-e a hús? Például úgy, hogy a hentestől elkért kés nyelével benyomjuk, ha az így keletkezett gödröcske gyorsan kisimul, kiegyenlítődik, a hús friss, ha nem, jobb, ha nem vesszük meg. A friss halnak tiszta, átlátszó a szeme, pikkelye sima, csillogóan fényes. A tengeri halakat fóliába csomagolás előtt súlyuk növelése céljából gyakran jelentős mennyiségű vízzel együtt megfagyasztják, tehát soha nem vegyünk olyan halat, melyen jégrétegek láthatók.
A vevők többsége eldobja a pénztárcsekket. Rosszul teszik! Ugyanis csak ez a csekk jogosítja fel a vevőt arra, hogy panaszt tegyen a vásárolt élelmiszer rossz minőségére, fogyasztásra való alkalmatlanságára. A csekkel ugyanis be tudjuk bizonyítani, hogy az árut hol és mikor vásároltuk.
Ukrajna „A fogyasztók védelméről” című törvénye lehetővé teszi, hogy panaszt tegyünk az áru rossz minőségére, megköveteljük, adják vissza pénzünket vagy cseréljék ki a fogyasztásra alkalmatlan élelmiszercikket. Sajnos azonban a becsapott vevők többsége nem hajlandó vállalni az ezzel járó kisebb-nagyobb kellemetlenségeket. Legfeljebb annyit tesz, hogy a jövőben elkerüli az adott üzletet.
Forrás: karpatinfo.net