Tavaszi károk a gyümölcsösökben: a vadkár

A mezőgazdasági termelés egyik előre nem látható tényezője a vadkár. Különösen a gyümölcstermesztők rémálma, ezért már ültetvénytelepítéskor védekeznünk kell ellene. A legnagyobb kárt az új ültetvényekben okozzák az állatok. A fiatal oltványok kérge, ágai igen sérülékenyek, koronarendszerük ugyanakkor különösen ízletes a vadnyulak számára.

Kárpátalja vadgazdálkodása igen jelentős, hála az erdős területeknek és a viszonylag sok ugaron hagyott földnek, ahol a mezei nyúl, az üregi nyúl, a vaddisznó jól érzi magát. A vadállomány kordában tartása a törvény értelmében a hivatásos vadászok feladata, viszont a földterület birtokosa is közreműködhet ebben.

A vadállomány növekedésével és a táplálékhiány miatt egyre inkább a lakott és művelt területekre szorulnak az állatok, amelyek nem zavartatják magukat sem a gyümölcsösökben, sem a szántókon. Táplálkozásukkal, rágásukkal, jelentős károkat okoznak.

A vadkár megelőzése és az ellene való védekezés

• Biológiai védekezés: lényege, hogy olyan környezetet hozunk létre, ahol a vadállatok nem érzik jól magukat. Például ültetvényünk körül folyamatos bozót- és bokorirtást kell végeznünk. Ide sorolható a vadállomány szabályozása (ritkítása) is. Sokan ajánlják megoldásként a vadak etetését, ami azonban megfontolandó. Józan paraszti ésszel belegondolva nyilvánvaló, hogy ha etetjük az állatot, az egy idő elteltével megszokja ezt, és rendszeresen felkeresi területünket. Ezért semmiképpen ne ültetvényünk közelében etessük a vadállatokat. Előnye az etetésnek, hogy könnyebbé teszi a ritkításukat, mivel egy adott környéken találhatjuk őket.
• Mechanikai védekezés: lényege, hogy a vadakat távol tartjuk az ültetvénytől, vagy a gyümölcsfánktól. A leghatékonyabb megoldás a villanypásztor, nagy hátránya, hogy költséges, és sok a karbantartási munka (folyamatos gyomirtás). A leggyakrabban alkalmazott megoldás a kerítés – az egész területre, vagy egyéni kerítés a facsemeték körül. Ez a módszer valamivel olcsóbb, mint a villanypásztoros, illetve hatékony és időtálló. Szintén jó módszer a riasztás, értve ez alatt a zajkeltő eszközök alkalmazását, melyek időszakosan változó hanggal riasztják el a nemkívánatos állatokat. Hátránya, hogy az állatok egy típusú zajt hamar megszoknak, ezért hosszabb távon nem hatékony. Fényvillanással is védekezhetünk, ez viszont a nyulak esetében kevésbé hatásos.
• Vegyszeres védekezés: lényege, hogy kémiai vegyszerekkel tartjuk távol (riasztjuk el) az állatokat, mely vegyszerek nem károsak a környezetre és az állatokra. Megkülönböztetünk: 1) rágás és hántás elleni védőszereket, ilyen például a Dendrocol 17 SK (vadnyulak ellen); 2) riasztó és védőszereket, melyek az egész ültetvény területéről kiszorítják a vadakat. Például: Hukinol (vaddisznó ellen), Anti-Bissan (minden állat ellen).

A vadnyúl károsítása

Vadnyulak esetében két fajt kell megemlíteni: a mezei nyulat, illetve az üregi nyulat. Utóbbi a jelentősebb károsító.
Kártételük a faiskolákban, fiatal ültetvényeknél jelentős. A gyümölcsfák fiatal hajtásait, rügyeit, törzsének kérgét rágják, hántják. Képesek a korona teljes lerágására, vagy a fa kidöntésére is. Legelésük (rágás) főként a téli időszakra korlátozódik, főként havas, hófúvásos időjárásban. A magas hótakarónak köszönhetően könnyebben elérik a fiatal ágakat, a hófúvás pedig tökéletes álcát nyújt számukra a nyugodt legeléshez.

A vadnyúlkár elleni védekezés

• Leghatásosabban a gyümölcsös körbekerítésével védekezhetünk. A kerítés minimum 1 méter magas legyen, melyen az állat átugorni nem tud. A drótháló megválasztásakor figyeljünk arra, hogy a nyúl semmiféleképpen ne férjen át a résein. A drótfonatok sűrűsége 5,5-6 cm-nél ne legyen nagyobb. A téli hófúvásos időkben rendszeresen ellenőriznünk kell a hótakaró vastagságát. Ha szükséges, a havat távolítsuk el a kerítés külső oldaláról. A hóhányásra akkor van szükség, ha az egyméteres kerítés esetében 25-30 cm fölötti a hótakaró vastagsága. Egyes esetekben a feketefóliás kerítést is ajánlják, melyen a nyúl nem lát át és ezért nem is próbálkozik, viszont a vaddisznó számára nem jelent akadályt, éppen ezért meggondolandó a telepítése.
• Ugyancsak szóba jöhet az egyéni fatörzsvédelem, viszont nem gazdaságos, sem nem hatékony, így csak házi kertekben ajánlott. Ebben az esetben minden facsemete törzse körül valamilyen védőszerkezetet állítunk fel. A leghatékonyabbak a műanyag csövek, melyek könnyen és gyorsan felhelyezhetők. Viszont nagy hátrányuk, hogy rovarok, gombabetegségek telelhetnek át alattuk, ezért a csöveket rügypattanáskor el kell távolítani. A tavaszi időszakban viszont még számítani lehet a nyúl legelésére. Éppen ezért a védekezéshez mindig szellős, levegős anyagot használjunk, melyet virágzás után kell eltávolítani, amikor a vadkár már mérséklődik. Ilyen szellős anyagok a sűrű drót- és műanyaghálók, a géz, a kartonpapír, a nád.
• Ami a vegyszeres védekezést illeti, az drágább, és az esőzésektől függően évente akár több alakalommal is meg kell ismételni.

A vaddisznó károsítása

Számuk az utóbbi évtizedben megnőtt, ezért vadászatuk szinte az év minden szakában engedélyezett. Kártételük jelentős, főként a szántókon, de a szőlőkben is. Ősszel a szőlők rettegett vadkárosítója. Közvetett kártétele is jelentős, azaz a kéreg dörzsölése, a törés és a túrás.

A vaddisznókár elleni védekezés

A leghatékonyabb védekezési módszer a vadgazdálkodás annak érdekében, hogy az állat ne legyen rászorulva az erdő elhagyására. Ezt etetéssel érhetjük el. Szintén hatékony megoldás a gyümölcsös körbekerítése, riasztószerek használata (fény- és hangriasztóké egyaránt). A kerítés tervezésekor vegyük figyelembe, hogy nagytestű állatról beszélünk, tehát megfelelően stabil szerkezetet építsünk.

A vadkár elleni védekezés leghatékonyabb módja az ültetvény elkerítése megfelelő sűrűségű dróthálóval, mely az illetéktelen behatolóktól is megvédi gyümölcsfáinkat.

Molnár Ádám