Útkeresés az aranyár kacskaringói között
Az aranyár nyomdokain járva egy kacskaringós ösvény tárulkozik fel. És vajon hol áll most az árfolyam, miután több napos szárnyalást követően legutóbb meredek zuhanásba váltott a sárga nemesfém?
A szakadék szélén vagy egy a jövőbe vezető rámpán? A legelterjedtebb elemzői vélemény szerint átmeneti gyengeségről van szó, és a fundamentumok hamarosan már új magaslatokba repíthetik az arany árát – írja az aranypiac.hu.
Idén eddig mindössze két hónap alatt az év eleji 1.600 dollárról csaknem 1.800 dollárig emelkedett Londonban az arany árfolyama, majd hirtelen egy éles korrekció következett, ami 1.700 dollárig vetette vissza a nemesfémet. Később aztán 1.720 dollár környékén stabilizálódott az árfolyam, köszönhetően az esésbe belevásároló optimistáknak. Összességében egy kb. 4 százalékos moderált korrekcióról van tehát szó jelenleg az arany esetében.
A pofont az aranynak látszólag Ben Bernanke amerikai jegybankelnök osztotta ki egy szerda délutáni kongresszusi meghallgatáson azzal, hogy hűtötte a kedélyeket egy további monetáris lazításra vonatkozólag az Egyesült Államokban. A spekulánsok és az elektronikus tőzsdei kereskedésben élen járó automata programok erre reagáltak aztán a New York-i határidős tőzsdén, a Comex-en, öngerjesztően felgyorsítva az eseményeket. Pedig aznap délelőtt az Európai Központi Bank 530 milliárd euró friss likviditást öntött a piacokra, és akkor még minden más fényben látszódott. Ez a ropogósan új pénztömeg valamint a december végén hasonló nagyságrendben egyszer már az európai bankrendszerbe áramoltatott friss forrás együttesen több mint 1 billió euró tengernyi pénzt jelent alig két hónapon belül a gazdaságban. Ez az egészen elképesztő likviditásözön nem lesz kivonható a tőkepiacokról rövidtávon csak úgy egykönnyen, és előbb vagy utóbb hevíteni fogja még az inflációt.
Soros György egy CNBC interjúban két éve azt mondta, hogy az arany a végső buborék. Azóta nagyjából 50 százalékkal emelkedett az árfolyam. Mások éppen ellenkezőleg, a végső fizetőeszközt látják benne. Így például Irán, amely kész aranyat elfogadni olajért és arannyal fizetne az Indiából importált gabonáért. A kérdés tehát nem csak az, hogy mikor fog kidurranni a buborék, hanem a legfőképpen, hogy buborék-e, amit látunk? Egy biztos, a fejlett gazdaságok növekedése megtorpant, a bankszektor változatlanul légszomjjal küzd, a túlburjánzó államadósságok feletti kontroll kicsúszik a kormányzatok kezei közül, és a jegybankok sem egyértelműen találják a gyeplőt a monetáris irányításhoz. Minden kétség felett áll az is, hogy nem a fizikai aranyukat dobták piacra nagy stílben a befektetők, hanem főként határidős papíroktól szabadultak a spekulánsok. Elegendő ehhez egy pillantást vetni a legnagyobb aranyba fektető tőzsdén kereskedett alap, az SPDR Gold Trust készletadataira, amelyek 9 tonnával még növekedtek is az elmúlt két napban a kedvező vételárat kihasználó befektetőknek köszönhetően.
Nos, az nyilvánvaló, hogy jobbra nem sok minden fordult az arany körül az elmúlt két napban sem a politikai, sem a gazdasági környezetben. A válságok sora folytatódik. Egyre több és több pénz kerül forgalomba, még ha nem is jelenik meg máris közvetlenül árnövelően a reálgazdaságban, hanem egyelőre csak a kötvény- és államadósság-buborékot növeli nagyobbra. A reálkamatok (inflációval csökkentett kamat) a fejlett országokban többnyire negatív tartományban tartózkodnak, ami azt jelenti, hogy a bankbetétekben tartott megtakarítások egyre veszítenek az értékükből. A világgazdaság korántsem mászott még ki a gödörből, ezért súlyos állami milliárdokra, még újabb adósságok révén finanszírozott konjunktúraprogramokra lesz szükség a talpra álláshoz. A nyugati világ számára létfontosságú olajvagyon, amely sajnálatos módon a tőle merőben eltérő kulturális hátterű Közel-Keleten összpontosul, állandó geopolitikai feszültségek forrása, mégpedig fokozódó tendenciával. A jegybankok változatlanul a vevői oldalt erősítik az aranypiacon. Különösen Ázsia exportorientált feltörekvő gazdaságai diverzifikálják előszeretettel a devizatartalékaikat nemesfémvásárlásokat végrehajtva.
A monetáris politika eszközeivel a jegybankok jóformán csak időre játszanak. A bankrendszer számára juttatott likviditási injekciók képesek lehetnek befoltozni némely pénzügyi lyukat ma, de ezzel csak egy még nagyobb lyukat szakítanak fel a jövőben. Jól látszik ez Görögország példáján. A görögök megmentése a végén több pénzt fog felemészteni, mint amennyi az athéni kormány eredeti adósságállománya volt a válság kezdetekor. És ahogy egyre csak nő a világ összadóssága, úgy épül fel máris a válság következő, fokozódó amplitúdójú hulláma. A hullámhegyek pedig annál nagyobbra nőnek, minél gigantikusabb léptékű lyukakra kell majd foltot varrni. Ahogy fújódik a buborékra húzandó mentőöv, bővülnek a központi bankok mérlegei, és nőnek az államadósságok, úgy fog növekedni a szűkös javak, például az arany ára, amely a jegybanki pénzekkel ellentétben nem tetszés szerint szaporítható.
Minden újabb arany rally még több befektetőt és még több tőkét csábít a jövőben beszállásra. A bika piac az aranynál addig fog tartani, amíg egy radikális változás be nem következik a mennyiségi politikában. Az új csúcsokat a szükségszerű korrekciók után mindig egyre magasabban fekvő völgyek fogják követni, és ez az aranyár hosszútávú további emelkedését jelenti. Azok a magán és intézményi befektetők pedig, akik legutóbb még kimaradtak az emelkedéséből, ezúttal majd már nem akarnak csak a pálya széléről figyelni, ők is igyekezni fognak követni a trendet. Így gondoskodik az egyre növekvő pénzmennyiség arról, hogy minden új rally során még több új pénz folyjon az arany piacára. És amennyire a határidős papírok képesek az arany árát időnként rövidtávon leszorítani, annyira nagy lesz az áttét a felfelé való emelkedésben is.
Forrás: aranypiac.hu/orientpress.hu