A Generális Konvent elnökségének ülése Beregszászban

A Generális Konvent (GK) elnökségi ülésére ezúttal április 19–20-án Beregszászban, a Kárpátaljai Református Egyház diakóniai osztályán került sor. A tanácskozást a házigazda, Zán Fábián Sándor püspök nyitotta meg imádsággal. Örömét fejezte ki, amiért a 2006-os rendkívüli Generális Konvent után egy terv szerinti elnökségi ülésnek adhat helyet az egyházkerület.

A napirendi pontok között szerepelt többek között a Heidelbergi Káté újbóli lefordítását és kiadását koordináló bizottság beszámolója, a GK plenáris ülésének előkészítése; beszámoltak az Erdélyi Gyülekezet helyzetéről, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Horvátországi Keresztyén Kálvini Egyház életében történt fejleményekről, az amerikai Magyar Református Egyház képviseletéről, illetve a Református Egység Ünnepének idei rendezvényeiről. (A határozatot a következő számban közöljük.)

A tanácskozás szünetében megkérdeztük a résztvevőket. Többek között Zán Fábián Sándort, a Kárpátaljai Református Egyház püspökét.

– Mi a jelentősége annak, hogy Beregszászban ülésezik a Generális Konvent elnöksége?

– Jelentősége meglátásom szerint abban áll, hogy a Kárpátaljai Református Egyház bár a Magyarországon, illetve Romániában lévő egyházkerületekhez képest kicsi, de a küldetésünket, feladatunkat igyekszünk úgy végezni, hogy mi is méltók legyünk arra, hogy helyet adhassunk egy ilyen fontos rendezvénynek. Azért is jelentős, mert bár nagyon sokan hallottak már rólunk, de egészen más valamit látni, mint csak hallásból ismerni. Amikor most idejöttek az egyháztestek vezetői, meggyőződhettek az itteni valós életről. Láthatták egyházunk mindennapjait, meggyőződhettek arról, hogy Kárpátalján egy olyan megmaradni, élni vágyó közösség van, mellyel fontos a kapcsolattartás. Tehát magában a kapcsolattartásban van ennek a lényege, és jelzésértékű is egyben: nem számít a létszám, mert egy családban mindenki ugyanolyan fontos.

A GK nem valami új dolog, hanem történelmi múltunknak, közös gyökereinknek felszínre hozása a 21. században. Valóban hosszú évtizedek teltek el úgy, hogy nem saját akaratunkból, de külön kellett élnünk az életünket. Nagy kegyelem, hogy a református közösségek minden területen, vidéken megmaradhattak. Ez az új együttműködés az egymásra találás csodája. Újra megértjük és felfedezzük azt, hogy nemcsak múltunk közös, hanem jelenünk és jövőnk is. Az üléseken néha azonos gondok és azonos problémamegoldások merülnek fel, és habár volt időszak, amikor alig tudtunk egymásról, mégis megmaradt ugyanaz a lelkiség, ugyanaz a látás és ugyanaz a cél él bennünk és vezet minket.

– Ez a második alkalom, amikor a GK Beregszászban ülésezik. A mostanira nyugodtabb körülmény között került sor. – Igen, a 2006-os Generális Konventtel kapcsolatban több kérdés felmerülhet. A GK elnökségének akkori tagjai a Kárpátaljai Református Egyház helyzetéből kiindulva tartották fontosnak, hogy eljöjjenek, és jelezzék az összetartozás, az egység fontosságát. Az akkor volt. Most egy stabil, kiegyensúlyozott egyházi életfolyamban történhetett meg ez a számunkra nagyon fontos esemény.

– A testvéri kapcsolat felvállalása akkor is fontos volt. A kárpátaljai egyházkerület megerősítése volt a Beregszászban megrendezett ülés.– Igen, ennek több mint jelzés értéke volt. A mi esetünkben valóban erősítést, teológiai és lelki értelemben támaszt jelentett. És ahogyan én visszaemlékszem a hat évvel ezelőtti eseményekre, úgy tudtuk befejezni a beszélgetéseinket, a tárgyalásainkat, hogy bármi is történjen, tudjuk azt, hogy kihez, mihez ragaszkodunk, és a mi alapjaink ugyanazok maradnak: a Szentírás és a hitvallásaink. Ebben az értelemben az akkori összefogás, biztatás, amit akkor kaptunk, erőt adott arra, hogy meg tudjunk maradni, akkor is, miután ők elmentek. Hogy ki tudjunk állni amellett, amit mi lelkiismeretünk szerint jónak, tisztának és igaznak tartunk.

A Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent megalakulásáról és feladatairól dr. Bölcskei Gusztávot, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökét, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökét kérdeztük.– A Generális Konvent mint szervezeti forma azért jött létre, hogy megpróbáljuk még szorosabbra fűzni a kárpát-medencei magyar református egyházak közösségét. Úgy gondoltuk, hogy nem egy egyesületet vagy alapítványt kellene létrehozni, hanem megteremteni azt a fórumot, ahol a mindenkor hivatalban lévő egyházi vezetők – az egyházkerületek elnökségei: a püspökök és főgondnokok – rendszeresen tudnak találkozni. A folyamat 2004-ben indult el, és a decemberi népszavazás csak felgyorsította a folyamatot, hogy megmutassuk azt, hogy összetartozunk.

A Generális Konvent Elnöksége a kárpát-medencei egyházkerületek elnökségeinek a közössége. Ez 9 egyházkerületet jelent a Kárpát-medencében. Illetve most már folyamatban van a horvátországi református egyháznak a képviselete is, hiszen ott is jó reménységünk van, hogy a kettészakadt magyar református egyház újra megtalálja egységét, akkor megnyílik az út számukra is, hogy ebben a testületben részt vegyenek.

Általában egy év alatt 4-5 alkalommal vagyunk együtt, és mindig egy egyházkerület a házigazda. Nagyon örülünk annak, hogy a KRE meghívására most itt, Beregszászban tanácskozhatunk. Emellett a GK-nak van közgyűlése, amely pedig a kárpát-medencei református egyházmegyék képviseletéből áll. Ez 64 egyházmegyét jelent a Kárpát-medencében. A közgyűlés évente egyszer találkozik, általában nyáron. Most júniusban fogunk találkozni Dunántúlon, ahol megemlékezünk arról is, hogy 400 évvel ezelőtt volt az a körmendi zsinat, amelyik a dunántúli egyházkerület megalakulását is jelentette…

Ebből nő ki a közös Magyar Református Egyház Zsinata, amelyet idáig egyszer hívtunk egybe: 2009. május 22-én Debrecenben, amikor elfogadtuk a Magyar Református Egyház közös alkotmányát. Ez a zsinat csak úgy hozhat döntéseket, hogyha valamennyi részegyház, tehát kárpátaljaiak, erdélyiek, felvidékiek, délvidékiek, magyarországiak, mindenki, előzetesen, a saját zsinatában erre igent mond. Konszenzusos, egyöntetű döntéssel hozhatók csak határozatok.

Emellett természetesen a Kárpát-medencei Magyar Református Egyházak közössége nemcsak abból áll, hogy ülésezünk, hiszen szükség van arra, hogy élő, eleven kapcsolatok legyenek az egyes egyházkerületek, egyházmegyék, egyházközségek között. Így hoztunk létre különböző olyan alapokat, amelyek például a határon túli, Magyarországon kívüli magyar református oktatást segítik. De a testvérgyülekezeti találkozók, a diakóniai intézmények szövetsége, vagy éppen egy olyan rendhagyónak tűnő esemény, mint a kárpát-medencei református lelkészek focikupája, ezek – én azt hiszem – mind-mind azt a gondolatot erősítik és teszik a hétköznapokban kézzel foghatóvá, amit 2009. május 22-én ünnepélyesen deklaráltunk, amikor azt mondtuk, hogy hisszük: Krisztus a jövő, és mi együtt akarjuk követni Őt. Ez a mi válaszunk a történelem tragédiájára, Trianonra. Hiszen azt mondtuk akkor is, és azt valljuk ma is, hogy mi úgy tudjuk meghaladni Trianont, ha nem engedjük elfeledni gyülekezeteinknek, gyermekeinknek, iskolásainknak, hogy mi egy református egyház tagjai vagyunk, bár szétszakított bennünket a történelem. Mi nem egymással vesztünk össze, nem különböző teológiai irányzatok vagy kegyességi különbözőségek miatt lettünk külön egyházak. És nekünk fontos az a közös gyökér, amit a Krisztusban való hit jelent, és az a közös történelem, közös hagyomány, amelyik a magyar reformátusság hozzájárulását jelenti a magyar kultúrához, magyar történelemhez.

Ezért is fontos, hogy most már van egy közösen elfogadott költségvetésünk, amibe minden részegyház valamennyit befizet. Tehát a legkisebbek, a legerőtlenebbek is. Természetesen, akinek több van, az többet fizet be. De az az alapelvünk, hogy ebből a közös költségvetésből csak olyan dolgok támogathatók, melyek a magyar reformátusok közösségét érintik. Tehát ebből a költségvetésből magyarországi református programokat nem lehet támogatni. Ez fejezi ki az egymással való közösségvállalást és a közös teherhordozást, és annak bizonyítását, hogy mindig annak van nagy felelőssége, akinek nagyobb lehetősége van arra, hogy a közösségen tudjon segíteni.

A GK ülésén mindig van egy olyan programpont, amelyik a részegyházak gondjaival és örömeivel foglalkozik. És nyilván, mikor a beszámolók sorra kerülnek, derülnek ki azok a konkrét kérdések, lehetőségek, melyekről döntenünk kell. Vannak persze olyan kérések is, melyek meghaladják a mi erőinket és kereteinket. De azt hiszem, hogy ez a közösség alkalmas fórum arra, hogy itt mindenről őszintén tudjunk szót váltani és közösen keressünk megoldásokat a lehetséges gondokra.

Az elnökségi ülés több kérdésben döntést hozott. Ezekről Tarr Zoltánt a Magyarországi Református Egyház zsinati tanácsosát kérdeztük.

– A konvent elnöksége döntött azokról a pályázatokról, melyeket a kárpát-medencei közoktatási alap pályázati kiírására adtak be a nem magyarországi oktatási intézmények – óvodák, iskolák. Ennek értelmében az egyházkerületekkel való egyeztetés alapján Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, Felvidéken különböző oktatási intézmények viszonylag nagyobb összegű támogatást kapnak az oktatási tevékenységük támogatására. Ennek a pénznek felét a kárpát-medencei oktatási intézmények diákjai és a diákok szülei adták össze, másik felét pedig az egyházkerületek tették hozzá. Ez összesen 25 millió Ft, amit szétosztottunk.

Fontos döntés volt, hogy a Református Egyházak Világközösségének – amely 2010-ben alakult és a református világszövetség új formájú működése – tagdíját közösen fogjuk fizetni. A közös fizetés miatt kevesebbet kell fizessenek elsősorban a nem magyarországi részegyházak, ami nyilván segíti az ő helyzetüket, ugyanakkor viszont nagyban hozzájárul ahhoz is, hogy a nemzetközi református családban úgy tudjunk megjelenni, mint akik eleget tettek minden anyagi kötelezettségüknek.

Tárgyaltunk két olyan támogatási kérdésről, melyek különböző konkrét projektek segítéséről szóltak. Ezekről végül nem született döntés. Az egyik egy délvidéki kérés lelkipásztori szolgálat támogatására, a másik pedig éppen innen érkezett, a kijevi magyar református közösség ingatlanproblémájának megoldásában való segítség. Ezekkel még a továbbiakban fogunk foglalkozni.

Soós Katalin

Forrás: reformatus.com.ua