A jó hír és a rossz

A népszámlálás református vonatkozásait vizsgálta Riskó János egy tanulmányban.

A református lelkipásztor több előadást is tartott országszerte a 2011 őszi népszámlálás az egyházakat érintő részéről. Mondandóját legtöbbször úgy kezdte, hogy van egy jó híre és egy rossz.

Jó hírnek nevezte a lelkipásztor, hogy a reformátusok arányszáma jobbnak látszik, mint a többi felekezeté. Ennek oka, hogy 65 ezer református telepedett át a határon túlról Magyaroroszágra 2001 és 2009 között.

Ha még nagyobb időszakot tekintünk át, láthatjuk, annak ellenére is romlott a reformátusok aránya 120 év alatt, hogy jobbára Trianon és az ezredforduló között a határon túlról áttelepedett 270 ezer református, majd 2009-ig a már fentebb említett 65 ezer.

1880-ban a magyarországi népesség 24,36 százaléka volt református, a 2001-es népszámlálás adatai szerint pedig a lakosság 21,32 százaléka vallotta magát reformátusnak.

Református megyékben nagyobb a születések száma – írja Riskó János a tanulmányában. A lelkipásztor a „Szabolcs, Bereg, (Bihar, Abaúj, Zemplén) kivételesen jó lelkületét tükröző vallási adatainak vizsgálata, és a „másik” protestáns” című előadásában az okokat is magyarázza: szerinte lelkületi okokat kell keresni és nem demográfiait.

A születésszám csökkenése ugyanis nem ok, hanem következmény – véli Riskó János. Amikor azzal magyarázzák egy felekezet csökkenését, hogy annak az oka a másik nagyobb szaporulata, nem tesznek mást, minthogy ugyanazt a kérdést megfogalmazzák más szavakkal:„ ez nem magyarázat, hanem az egyik ismeretlen behelyettesítése a másik ismeretlennel” – idézte Tomka Miklós (1941-2010) vallásszociológus professzor szavait a lelkipásztor.

Ahol rosszak az egyház missziói adatai, ott rosszak a lelkületi adatok is, mint például a válás és az öngyilkosság – olvasható a tanulmányban.