A későn érkező munkás

Mt 20,1-16.

1 „Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.

2 Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. 3 Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, 4 és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. 5 Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. 6 Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? 7 Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! 8 Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. 9 Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. 10 Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. 11 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, 12 és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. 13 Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? 14 Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. 15 Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? 16 Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”

A gazda így válaszolt egyiküknek: Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? (Mt 20,15)

Mindig gondot jelentett, amikor a szőlőmunkások példázatát olvastam. Együtt éreztem azokkal a munkásokkal, akik egész nap fáradoztak, és úgy gondolták, ők többet érdemelnek, mint azok, akik csak a nap egy részében dolgoztak. Kisiskolás korom óta keresztyén vagyok; különböző korosztályoknak tartottam vasárnapi iskolát. Segítettem szünidei bibliatáborokban, és önkéntes voltam különböző missziókban. Ezért úgy gondoltam, hogy megértem a kora reggeltől dolgozó munkások helyzetét. A gazda viselkedése számomra is igazságtalannak tűnt.

De megváltozott a véleményem, amikor apósom, Albert tüdőrákban haldoklott. Férjem és fiam gyakran beszélt neki Isten szeretetéről és kegyelméről, és felolvasták neki kedvenc igerészeiket. Albert a szemünk láttára változott meg. Nem gyógyult meg a rákból, de egy megváltozott ember lett. Halála előtt Albert sokaknak segített Krisztushoz találni.

Albert bizonyosan egy késői munkás, de bízott Isten kegyelmében, és ugyanakkora részt kapott, mint mi mindannyian. Ez nem volt igazságos, de méltányos volt. Albert segítségével megnyílt a szemem és szívem a példázat igazi jelentésére, hogy lássam Isten felénk áradó nagylelkű szeretetét.

Imádság: Istenünk, segíts megbecsülnünk szeretetedet, kegyelmedet és megbocsátásodat. Ámen.

A szabadítás ajándéka független a mi teljesítményünktől.

Donna Trimble (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK NAGYLELKŰSÉGÉRT!