„A munkatábort is missziói területnek láttam…”
Gulácsy Lajosnak nem volt könnyű sorsa – ahogy a kárpátaljai magyarságnak és a Kárpátaljai Református Egyháznak sem. Megtapasztalta az egyházüldözést, hisz’ éveket töltött el a Gulagon, a lelkészhiányos évtizedekben pedig hat gyülekezetben szolgált egyidejűleg.
Ám Isten erőt adott neki a láger elviseléséhez, a lelkészi, majd a püspöki munkához, s ma is elégedett emberként tekint vissza eddig megtett hosszú útjára. Kilencvenedik születésnapja alkalmából lapunk munkatársa rövid interjút készített az idős, ám lélekben fiatal nyugalmazott püspökkel.
– 1945-ben Kárpátalján az egyik magyar sírt, a másik imádkozott – tekint vissza beszélgetőtársam a múltba. – Az elnyomás ellenére is beindult viszont a missziói munka, s én is meghallottam Isten hívását. 1946-ban azután letartóztattak, s a Gulag egyik kazahsztáni táborába hurcoltak, ahol hét évig raboskodtam. Nehéz volt megszoknom a szélsőséges éghajlatot, hiszen télen nagyon kemény hideg, nyáron pedig nagy hőség uralkodott. Kényszermunkán voltunk, de én még a munkatábort is missziói területnek láttam: beszélgettem rabtársaimmal a vallásról, az istenhitről, s titokban még istentiszteleteket is tartottunk, megbújva a láger egyik részén, ahol reformátusok, római katolikusok, görögkatolikusok és baptisták együtt hallgattuk Isten igéjét. S mi adott erőt a láger elviseléséhez? Az Istenbe vetett reménység.
– Miként tekint vissza püspöksége éveire?
– Miután egyházunk számára véget ért a „babiloni fogság”, megindult az építkezés. Isten segítségével megnyitottunk, illetve felépítettünk huszonöt templomot (a megnyitottak – mint például a tekeházai vagy a tiszapéterfalvai – évekig zárva voltak), és beindítottuk a cigánymissziót, melynek során öt cigánytemplomot emeltünk. Nagyon jó munkatársaim voltak, akiknek ezúton is köszönetet mondok, akikkel együtt végeztük el mindezt a nagy munkát.
– A kárpátaljai magyarság körében ma ismét elfásultság, csüggedés tapasztalható. Mit üzen az elcsüggedetteknek, miben találhatnak reménységet a jövőt illetően?
– Velünk az Isten, benne, és csak benne reménykedhetünk. Azt tanácsolom mindenkinek: olvassák a Bibliát, s Isten igéjében vigasztalást találnak, buzdítást olvashatnak ki belőle.
Lajos Mihály