Amikor az álmok valóra válnak

A szorongásos betegségekről

Félelem, szorongás, pánik. Álmok, rajzok és irodalom.

Kétségek és gyógyulások. Dr. Karnis Zsuzsa pszichiáter-neurológussal beszélgettünk a szorongásos betegségekről.

A félelem alapvető emberi tulajdonság, normális önfenntartási ösztön, ami az egészséges emberekre is jellemző, hasonlóan a hideg-meleg elleni védekezéshez. Ha egy egysejtűre savat cseppentünk a mikroszkóp alatt, ösztönösen elhúzódik, mert elemi szinten fél tőle.

Ha olyan méretet ölt, amely mindennapi tevékenységünkben akadályoz. A félelem természetét az is befolyásolja, hogy kell-e a félelem tárgyával találkoznunk. Ha kórosan félünk is az egértől, amíg nincs a közvetlen környezetünkben, nem jelent nagy gondot. De ha mindennapi életünket meghatározó dolgoktól félünk, az már kóros. Kóros, ha félünk az emberektől, ha nem merünk emberek közé menni, félünk elhagyni a lakást. A kórosan fokozott félelmeket fóbiáknak nevezzük, melyek között szinte első a klausztrofóbia, vagy az emberektől való félelem, a szociofóbia. Ezek már betegségek.

A félelem meghatározott dologra vonatkozik, a szorongás tárgytalan félelem. Félünk valamitől, de nem tudjuk megmondani, hogy mitől. Bizonyos alkalmakkor a szorongás is normális, sőt egy szintig emeli a teljesítményt. A színészek sokszor említik, hogy színpadra lépésük előtt iszonyú szorongást élnek át. Ennek szélsőséges formája a lámpaláz, ami szintén nem kóros, amíg a színpadra lépés pillanatában elmúlik. Ezzel kapcsolatban él az a tévhit, hogy a szorongó gyereket szerepeltetni kell. Nem kell.

Kóros szorongásról akkor beszélünk, amikor már a mindennapi életünket befolyásolja. A betegségek nemzetközi osztályozása a szorongásos betegségek közé sorolja a szimplex fóbiákat is, mint amilyen például a pókoktól való félelem. Ezek egyszerű esetek, általában nem is szükséges kezelni őket, ha mégis, pszichoterápiát alkalmazunk, és fokozatosan szelídítjük meg a tüneteket, csökkentjük az érzékenységet, vagyis deszenzibilizációt végzünk.

A pánikbetegség, ami egy jól körülírható tünetcsoport. Hirtelen, rohamokban jelentkező erős szorongást jelent. Legtöbbször ágyban fekve, nyugalomban fordul elő, erős szorítást, heves szívdobogást, vérnyomás-emelkedést, kipirulást, remegést, izzadást, szívtáji fájdalmat tapasztal a beteg. Körülbelül tíz percig tart és ahogy jött, el is múlik. Nem jó kezeletlenül hagyni, mert egyrészt sűrűsödnek a rohamok, másrészt testi betegségeket is előidézhet. A következő fokozat a generalizált szorongás, melynek kritériuma, hogy legalább fél éven keresztül állandó szorongás áll fönn. Állandó, tárgytalan félelem uralkodik a beteg lelkén, nem tudja mitől fél, de szorong valami rossz bekövetkeztétől.

A kényszerbetegségnek különböző formái léteznek, az egyik leggyakoribb a mizofóbia, a piszkosságtól való félelem. A betegek képesek véresre mosni kezüket, és még mindig nem érzik tisztának, gyakran családtagjaikra is kiterjesztve kényszereiket. Kialakulását szorongás okozza, ami egyfajta babonaként működik, úgy érzik, ha megcsinálnak valamit tízszer, csökken a szorongásuk. A valóság éppen ennek az ellenkezője.

A ’80-as években, amikor olyan neves magyar pszichiáterek is a betegségek felfedezésének élvonalában jártak, mint Bánki Csaba, Bitter István vagy Rihmer Zoltán. Ez az agy évtizede volt. Felismerték, hogy az agysejtek neurotranszmittereken, idegi ingerületátvivő anyagokon keresztül kommunikálnak egymással, szállítanak információt. Ha azonban nem végzik jól a feladatukat, felborul a rendszer és kialakulnak az említett tünetek. A legismertebb neurotranszmitter a szerotonin, amelynek a szorongásos betegségek szempontjából kiemelt jelentősége van, hiszen e betegségeknél a szerotoninszint alacsony, vagy nem megfelelő pályán működik. Szerotonin azonban akkor is van az emberi szervezetben, amikor a betegségek fellépnek, csak nem ott, ahol kellene, így tulajdonképpen nem szerotonint kell bevinnünk, hanem olyan anyagot, ami a szerotonint az idesejtek találkozásához viszi. A ’80-as években gyártottak először ilyen gyógyszereket, SSRI-oknak, (selectiv serotonin reoptic inhibitor) nevezzük őket.

Mindenekelőtt, hogy nem altatók, nem nyugtatók, nem kábítószerek. Nem lehet hozzájuk szokni. A cukorbetegséggel lehetne párhuzamot vonni. A cukorbetegeknél inzulin hiányzik a szervezetből, a szorongásos betegségeknél szerotonin. Ahogy a cukorbeteg nem szokik hozzá az inzulinhoz, úgy a szorongásos sem a szerotoninhoz. Ezeket a gyógyszereket tartósan, minimum fél évig kell szedni, utána megpróbáljuk fokozatosan elhagyni őket. Természetesen vannak olyan esetek, ahol évekig fennáll a gyógyszeres kezelés.

Egyrészt genetikai megalapozottsága van, ezért a családokban öröklődik. Másrészt civilizált társadalmunkban fokozott stressznek vagyunk kitéve, így a betegségek száma is szaporodik. Egy időben sorozatban jöttek hozzám nagyon súlyos pánikrohamokkal küzdő lányok, akik plázákban dolgoztak. Kiderült, mindegyiküknek azóta volt, amióta plázában dolgozott. A pláza élete zsúfolt, nincs természetes megvilágítás, nyüzsgés és állandó zene van, 12 órás bezártság. Azoknál is gyakori a betegségek jelentkezése, akiket gyerekkorukban folyamatos, komoly stressz, pszichotrauma ért. Egy traumatizáló, hideg anya, vagy egy italozó apa, akihez félve megy haza a gyerek, vagy azoknál, akik egy párkapcsolatban élnek át tartós szorongást. A tartós stresszhelyzet kulcsfontosságú jellemző a betegség kialakulásában. Tartós stresszhelyzet lehet a munkahelyi rossz légkör, egy állandóan kritizáló, fenyegető főnök.

A kezelés elején előfordul, hogy szorongásoldó, tüneti szereket adunk, hogy enyhítsük a beteg szenvedéseit, mert az SSRI-ok nem azonnal hatnak. Beépülésük az idegrendszerbe és hatásuk kialakulása két hetet vesz igénybe. Pszichoterápiát minden esetben illik alkalmazni. A kettőnek egyszerre, párhuzamosan kell megtörténnie. Minimum egy órát foglalkozom egy új beteggel. Születésétől kezdve végigvezetjük az életét, és ilyenkor a betegeknek gyakran vannak „aha”-élményeik. Álmokkal is szoktam dolgozni, aki rajzol, annál rajzokkal.

Az álmainkban olyan tudatalatti dolgok jelennek meg, amelyekkel már lehet dolgozni. Vannak egyetemes szimbólumok. A virág a szeretet, a szerelem jelképe. Ha valaki azt álmodja, hogy egy szép virág és folyton egy ronda, szőrös darázs száll rá, azt mondom neki, ha legközelebb jön az a ronda, szőrös darázs, csukja be a szirmait és ne engedje oda. Ha valaki álmot hoz, én abban válaszolok.

Relaxációs kazettákat szoktam adni és irodalommal is dolgozom. Olvastatom a betegeket, mert nagyon kevesen olvasnak közülük. Megkérdezem, hogy mit olvastak utoljára. Nagyon szomorú, de legtöbben a kötelező olvasmányokat említik. Volt, akinek a gyermekkori meséi voltak az utolsók. Mindenkivel visszamegyek oda, ahol abbahagyta, ha valaki a meseolvasásnál, akkor célzott meséket ajánlok. Aki az általános iskolában olvasott utoljára, annak romantikus könyvekre hívom fel a figyelmét, de filmeket is szoktam ajánlani. Véleményem szerint az irodalom arra való, hogy az emberek ráismerjenek saját problémáikra egy másik történeten keresztül. Lássák, hogy másoknak is voltak gondjaik, és milyen megoldási módokat találtak. Mindez a tudatalattiban működik, és nagyon használ.

Ezzel kapcsolatban nagyon változóak a vélemények, figyelembe kell venni az eltérő körülményeket is. Meg kell különböztetni, a szakrendelést, ahol 60 beteggel kell foglalkozni, és azt, aki magánrendelést folytat. Meg kell különböztetni, hogy rendelkezésre áll-e pszichológus segítsége vagy nem. Egy szakrendelésen egy új betegre öt perc jut, egy magánrendelésen minimum egy óra. Az előzőnél 30% esélyt látnak a gyógyulásra. Én azt mondom, a szorongásos betegségeket 80-90%-ban meg kell tudni gyógyítani. Az igazi gyógyuláshoz azonban elengedhetetlen a nyugodt környezet, az idő és a szaktudás.

Persze, a hit nagyon fontos. Kimutatták, hogy hívő emberek körében sokkal kevesebb a pszichiátriai betegségek száma. Ha valaki elmeséli, hogy istentiszteletre jár, abban csak megerősítni tudom és biztatni rá. Nagyon szép példa az egyik betegem, aki sokáig nem tudott kimozdulni otthonról. Nemrég jött és hatalmas örömmel újságolta, hogy kinézett egy dunántúli vallási búcsút, ahova egyedül utazott el. Mindez hatalmas lelkierőt adott neki. Van egy alapítványunk, a Sziget Gondozóház Alapítvány, ahova rendszeresen jár római és görög-katolikus, illetve református lelkész. Istentiszteleteket tartanak, egyénileg és csoportosan is beszélgetnek a betegekkel. Összefogunk, és együtt dolgozunk a betegek érdekében, hogy valóra váljon a legnagyobb álmuk, a gyógyulás.