Az ébredő életerő

A templomajtó már beragadt, olyan rég nem lépett be rajta senki, úgy kellett kifeszíteni – mesélik a helyiek. Aztán valami megváltozott, felpezsdült az élet, amikor gyerekház és tanoda kezdte meg működését a 635 lelkes baranyai faluban. Az uniós pénz már elfogyott, a ház kapuja azonban továbbra is nyitva áll.
Szociális segély, halmozottan hátrányos helyzet, jövedelempótló támogatás – ezeket a fogalmakat pontosan ismerik a dencsháziak. A környéken alig van munkalehetőség. A családok többsége soha nem jut el nyaralni, sőt még az ötven kilométerre lévő Pécsre sem – mondja a Dencsházán működő gyerekház vezetője. Bóni Tünde szerint azért is fontos a gyerekház léte, mert az elmúlt időszakban számos család második otthonává vált a Református Missziói Központ fenntartásában lévő intézmény.

Mire való a meséskönyv

A világ zajától távol eső kis településen a művelődési házon és a kocsmán kívül szinte ez az egyetlen közösségi tér, ahol találkozhatnak, együtt lehetnek a családok. Nemcsak a gyerekek találhatnak társakra, értelmes elfoglaltsága, hanem az anyáknak és apáknak is segítenek a ház munkatársai, hogy minél jobb szülővé, valódi családi közösséggé válhassanak. Szükség is van a segítségre, erősíti meg Bóni Tünde, hiszen gyakran a szocializációs hiányosságokat is pótolni kell.
– Van olyan kisgyerek, aki a gyerekházban fogott először meséskönyvet a kezébe. Csak forgatta a könyvet és nem tudta, hogy mire való. De sokszor a szülőket is tanítjuk, például olyan egyszerű dologra, hogyan kell egy síró gyereket megvigasztalni, ugyanis ez sem megy mindenkinek. Olyanok is járnak hozzánk, akiknek idegen egy éttermi közeg és még tanulni kell, hogyan kell ott viselkedni.

A gyerekház életében lezárult egy harminc hónapos uniós pályázati időszak. Az európai uniós forrásnak is köszönhetően különböző területekről érkező szakemberek dolgoztak a gyerekházban: gyógypedagógus, babamasszázs-oktató, pszichológus, zeneterapeuta, védőnő, népzenész, gyermekjóléti szolgálatos szakember.
– A pályázat lezárultával az úgynevezett fenntartási időszakot éljük még egy évig. Ez azt jelenti, hogy az anyagi források már nem olyan bővek, de a Református Missziói Központ és az egyház támogatásával tovább működhetnünk.

Az ébredő életerő
Emberként szólni egymáshoz egyáltalán nem anyagi kérdés – folytatja a ház vezetője.
– Egy olyan közösség formálódott itt, ami korábban nem volt. Emberek, családok találtak kapcsolatot egymással. Sokaknak második otthona lett a gyerekház. Itt a szülők tartalmasan tölthetik el az időt a gyerekekkel, vagy éppen megpihenhetnek egy kicsit. Életre kelthetik kreatív energiájukat, ez fontos dolog egy olyan lelkiállapotban, amikor a napi megélhetés, a háztartás vezetése, az ebből fakadó otthoni feszültségek lenyomják a feltörekvő, hasznos energiákat. A házban kézműves és zenés foglalkozásokat szervezünk, amiben megmozdulhat az életerő, amitől előjön a jókedv. A szülőknek lesz erejük játszani a gyerekeikkel, és egymásra mosolyogni. Az együtt töltött ünnepek, beszélgetések, a közösség szálai már jóval túlmutatnak a gyerekházon.

Lelépett a mikulás
A templom is életre kelt a gyerekház működése óta. Bár lelkész 1975 óta nincs a faluban, a közelmúltban több esküvő és keresztelő is volt, és amikor nagyon hideg van, a gyerekház ad otthont az istentiszteleteknek. A ház nemcsak az óvodára készíti fel a gyerekeket, hanem élményeket ad az odajáró családoknak. Például többen egy háromnapos hosszú hétvégét tölthettek Zalakaroson, ami biztosan szép emlék marad azok életében, akik ritkán jutnak túl a falu határain. A közösen készített karácsonyi ajándékok, a mézeskalácssütés és az adventi gyertyagyújtás is emlékezetes marad. Bóni Tünde arról is mesél, amikor egy közmunkás cigány férfi vállalta, hogy mikulásnak öltözik, a gyerekek pedig fürtökben lógtak az ablakban, úgy várták, hogy megérkezzen. A puttonyos mikulás miután kiosztotta az ajándékokat, gyorsan kereket oldott, mert attól tartott, hogy felismerik a falubéli apróságok.

Ölelés és szeretetfodrászat
Közös főzés, Gabi szeretetfodrászata, emberi szó és ölelés – mind hozzátesznek ahhoz, hogy otthon érezzék magukat a helyiek és környékbeliek. Az elmúlt harminc hónapban nyolcvanhét gyerek fordult meg kisebb-nagyobb rendszerességgel a házban. Sokak szemében talán kis lépésnek tűnik, de aki ismeri a helyi viszonyokat, pontosan tudja mit ér, ha egy édesanya egyszer csak rámosolyog a gyerekére, pedig korábban sosem tette. A gyerekházba olyan családok is járnak, ahol kiváló a szülő-gyerek kapcsolat, így az indirekt mintaátadás is jól működik.

Jó helyen van
Számunkra az elismerést az jelenti, hogy szeretnek hozzánk járni.
– Egyszer a szomszéd óvodások látogattak hozzánk, ám a program végeztével egy gyerekkel kevesebbet számlált az óvónéni. Kiderült, az egyik kicsi olyan jól érezte magát, hogy bekucorodott a sarokba, és nem indult vissza a többiekkel.
Tünde másik nagy élménye volt, mikor egy nagyon rossz körülmények között élő, problémás kisgyerek egyszer csak megnyugodva elaludt az ölében.

Azt mondják, ha a gyerek játszik, eszik és alszik, akkor jó helyen van.

Fekete Zsuzsa
Forrás: parokia.hu