Beszámoló a guti reformátusok nyári alkalmairól
Utcai evangelizáció Guton
Istenünk kegyelméből 2011-ben immár második alkalommal tarthatott utcai evangelizációt a Guti Református Gyülekezet, melynek helyszínéül a községháza udvara szolgált, ahol a református és baptista testvérek népes tömege gyűlt össze, hogy a vasárnap délutánt is az Úr igéjének közelében töltse.
Mint ismeretes, az utcai evangelizáció egyfajta missziós alkalom, melynek célja, hogy az utcán sétáló, templomba vagy más igei alkalomra nem járó ember is meghallja Istennek számára is szóló üzenetét, hogy van bűnbocsánat és örök élet.
Az evangelizáció a református gyülekezet fiataljainak énekes szolgálatával kezdődött, majd Szilágyi Károly guti lelkipásztor hirdetett igét, melynek alapjául A jó pásztor példázata, azon belül is a Jn 10, 9 szolgált: „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az bejár és kijár, és legelőre talál.”
Mint az igehirdetésben is elhangzott, a ma embere rengeteg olyan dolgot keres és halmoz fel, melyeket valódi értékként, kincsként tart számon, azonban Isten számára mindaz értéktelen és fölösleges, mivel egyik sem vezetheti el az embert az örök életre. Azonban az igazi kincset, a Krisztust csak nagyon kevesen keresik, bár sokan szeretnének örök életet, szeretnének ott lenni a mennyben, mégis Jézus nélküli utakon járnak.
Pedig Ő világosan kijelentette, hogy csakis Őáltala van út az Atyához, csakis Őbenne van örök üdvösség. Mi mégis megpróbálunk más utakon, „kiskapukat” keresve, megkerülve Krisztust valamiféle „hátsó bejáraton” mintegy „besurranni” az örök életre, mint ahogyan a tolvaj is hátulról hatol be a juhokhoz. Aki pedig nem az Úrral jár, viszont gyermekének mondja magát, az tolvaj, mert lopja Isten azon kincseit, melyeket Ő csak az övéinek akar adni. Meglopja az Urat az is, aki egészséges gyermekeket kapott, de cserébe nem adja oda Neki a szívét. Meglopom az Urat akkor, amikor életben tart vagy súlyos betegségből, a sír szájából hoz vissza, de ezért nem adok hálát Neki és nem adom oda az életemet.
Azonban nagyon sokan vannak, akik már ott állnak az ajtó előtt. Vallásos emberek, akik tudják, hogy hol van az ajtó, sőt azt is tudják, hogyan lehet bemenni rajta az Úrhoz, de valamiért mégsem teszik meg a lépést. Rengetegen vannak, akik a templomban öregednek meg, mindig eljutnak az ajtóig, de soha nem mennek be rajta.
Tehát csakis az mehet Istenhez, aki befogadja az Úr Jézus Krisztust, hiszen Ő az egyetlen, aki be tud vinni az Atyához.
Az igehirdetés után a Guti Baptista Gyülekezet énekegyüttese szolgált, majd Imre Attila, beregszászi református testvérünk tett bizonyságot, ami sokak számára szolgálhatott tanulságul és útmutatásul egyaránt, hiszen ma is rengetegen élnek az alkohol, drogok és más bűnös szenvedélyek fogságában, ahonnan csakis az Úr keze által van szabadulás.
Az evangelizáció a református gyülekezet énekkarának szolgálatával zárult.
Legyen a mindenható örök Istené a dicsőség azért, hogy az Ő igéje szólhat közöttünk, nem csak a templom falain belül, hanem az utcán is, s mindazért a kegyelemért és áldásért, melyet Gut református népe a közelmúltban is megtapasztalhatott. Adja az Úr, hogy sokan „legelőre találjanak”, letegyék bűneiket és Krisztus kezét fogva belépjenek az örök üdvösségre!
Istené legyen a dicsőség mindenkor!
Barkaszi Zoltán
Guti gyerekhét „Vigyázz, kész, rajt!”
Isten kegyelméből idén 11. alkalommal került megrendezésre Guton a Vakációs Bibliahét a guti óvoda területén. Az ötnapos tábor kulcsmondata a „Vigyázz, kész, rajt!” volt. Ez a jelmondat volt a zászlófeliratunk is, melyet minden reggel 9 órakor énekszóval kísérve felhúztunk. Ezt előzte meg a vezetők reggeli áhítata. A zászlófelvonást követte a bibliai történet, ének és igevers tanulása. Különösen nagy örömet jelentettek a gyerekek számára a mutogatós énekek tanulásai. A nap további részében a történethez kapcsolódó barkácsmunka következett. Gyülekezetünk felnőtt önkéntesei biztosították számunkra a meleg ebédet és az azt követő ínyencségeket is. Köszönet nekik érte!
Az imaközösség alkalmával beszéltük meg a történetek mondanivalóit: Isten mit üzen számunkra egy bibliai történet által. De ezzel még nem lett vége a napnak, következett az önfeledt és vidám játékidő, ahol a vezetők számára is újból előjöhetett a vidám gyerekkor minden pillanata. A gyerekek számára zászlólevonással ért véget a nap, míg mi, vezetők, imaközösséggel és megbeszéléssel fejeztük be a napot.
Köszönet ezúton a vezetőknek, akik teljes erőbedobással azon igyekeztek, hogy a naponta megjelenő 60-70 gyermeknek ne csak játék és szórakozás legyen ez a hét, hanem lelkileg megújulva, hitben megerősödve térjenek haza családjaikba.
Külön szeretnénk megköszönni azoknak, akik imádságukban hordozták e hetet.
Az Úr áldását kérjük a Vakációs Bibliahét megszervezőire is!
Sz. Gyöngyi és B. Renáta, ifitagok