Egy életen át

Útkeresés, ki vagyok én, miért élek?

– A nagy kérdések nemcsak a tizenéveseket foglalkoztatják, minden életkorban meg kell küzdenünk múltban kapott sebeinkkel és a jövő bizonytalanságával. Van lehetőségünk tudatosan szembenézni a problémákkal és dolgozni azon, hogy megálljuk a helyünket a nehézségekben.

Bizalom vagy bizalmatlanság, teljesítmény vagy kisebbrendűség, alkotás vagy stagnálás. Identitásunk egész életünkben fejlődik, minden korosztály más és más döntéshelyzet előtt áll, és a korábban meg nem oldott krízishelyzetek későbbi életszakaszainkban is problémát okoznak.

Erik Erikson fejlődéspszichológus elmélete nagyon is életszerű, állítja Veszelka Tamás, a Budapesti Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet lelkipásztora.

Hat nap alatt nyolc életszakasz kérdéseit tehetik fel maguknak a fiatalok a református egyetemi gyülekezetek idei nyári találkozóján.

Tudatosság

– Amikor Erikson megnevezi a személyiségfejlődési periódusokat a csecsemőkortól egészen az időskorig, arra bátorít mindannyiunkat, hogy merjünk tudatosan élni.

A lelkipásztor szerint a hívőknek is el kell kezdeni helyre tenni azokat a kérdéseiket, bizonytalanságaikat, félelmeiket, szorongásaikat, amelyeket adott esetben egészen gyermekkoruk óta hordoznak, hogy a párjukkal, szüleikkel, gyermekeikkel és a saját magukkal való kapcsolatuk is jól működjön.

– A keresztyéni hit lehetősége, hogy minden korosztály krízishelyzetére nagyon egyértelmű, világos üzenete van a Bibliának. Ezeknek az üzeneteknek személyes életformáló ereje van, így személyiségünk tudatosan formálható, melynek lényege, hogy megjelenhet egy Krisztus-arcú, Krisztus-formájú személyiség.

Egymásra bízva

– Mindannyiunkra bízott embereket Isten, akiknek a személyiségfejlődése rajtunk is múlik.

Veszelka Tamás Erikson elméletére hivatkozva mondja, döntő szerepe van a környezetüknek identitásunk kialakulásában. A szülők, a tanárok és a lelkipásztorok elfogadó viselkedésén keresztül a diákok Isten szeretetéből sejthetnek meg valamit.

– Ahhoz, hogy működjön mindaz, amit mi keresztyén életformának nevezünk, közel kell lennem azokhoz, akiknek a személyiségformálódásáért felelős vagyok. Személyes kapcsolat nélkül csak „papolás”, de nem életformáló erő a keresztyénségünk.

Úgy, ahogy vagy

– Merjük belekiáltani a világba, hogy feltétel nélkül szeret bennünket valaki!

Nagyon sok negatív impulzus éri a fiatalokat, ezért a saját magukról kialakult képük is rosszabb, mint amilyenek ők valójában, ebből pedig nagyon sok tévút, zsákutca és újabb frusztrációk származnak – állítja az egyetemi lelkész.

– Hangsúlyozzuk a keresztyénség feltétel nélküliségét, hiszen Krisztus szeretete is feltétel nélküli szeretet. Ebben a szeretetben teljesedhet ki a személyiségünk, éppen az által, hogy nem kell teljesítenem ahhoz, hogy valaki szeressen engem.

A kiszámítható, konzekvens, mégis pozitív és befogadó szeretet Veszelka Tamás szerint sem egyenlő azzal, hogy bárki bármit megtehet ezentúl, éppen ellenkezőleg: arra sarkall, arra buzdít, hogy merjük személyiségünket az evangélium szabályaihoz szabni!

– A keresztyén identitás azt jelenti, tudom, ki vagyok, mert tudom, hogy kié vagyok, s ezáltal tudom, hogy miért vagyok. Az életem tükrözze az alkotóját, aki megannyi módon és eszközzel formálja személyiségem, identitásom, teljes lényem! Pont azért, hogy olyan legyek, amilyenné teremtettem, aki magában hordozza az istenképűséget és a Krisztus-szerű élet sokszínűségét, amit itt és most, a mában kell megélnem.

Egy kezdet

Önismeret, táncház, filmklub és Balaton. A fiatalok a Református Egyetemi Gyülekezetek Nyári Találkozóján élménypedagógiai játékok és kiscsoportos beszélgetések segítségével ismerkedhetnek meg az Erikson által megfogalmazott életkori jellemzőkkel és az identitáskeresés bibliai válaszaival. Bár a tábor hat napja csak a kezdet lehet, Veszelka Tamás reméli, hogy sikerül felkelteni az egyetemisták érdeklődését a téma iránt.