Első felolvasás

A műfordításórán a református egyetem diákjai saját költeményeiket és prózáikat kapkodták elő a zsebeikből, ezért tanáruk úgy döntött, enged a szelíd nyomásnak, és meghirdette a kreatívírás-kurzust. Első felolvasásukon a fiatal alkotókkal és műveikkel egyaránt megismerkedhetett a publikum.

Szinte talpalatnyi hely sem maradt abban a teremben, ahol húszas éveik elején járó fiatalok találkoztak, hogy meghallgassák azt a tizenhárom társukat, akik első vagy immár sokadik szépirodalmi alkotásukat olvasták fel a Károli egyetem bölcsészkarán. Az Első felolvasás elnevezésű összejövetelt másodszor rendezték meg a felsőoktatási intézmény berkeiben. A fiatal szövegírókat társaik az alkotás folyamatairól is kérdezték péntek délután.

Reggelre elfelejti
– Tizenegy évesen tiniregények írásával kezdtem, mint minden lány, de egy informatikai malőr következtében minden addigi írásom odaveszett. Igazából örülök, mert borzasztó szövegek voltak – árulja el Hrotkó Csenge, aki ez alkalommal örkényi, groteszk világba invitálta hallgatóságát. A fiatal alkotó elmondta, ha jön egy ötlet – általában éjszaka -, azt azonnal megírja, reggelre elfelejti, mit írt, majd újra előveszi a szöveget, javítgatja. A kérdésre, gondolkodott-e azon, hogy komolyabb hangvételű műveket írjon, azt feleli:
– Az a baj, hogy amikor elkezdek valami komolyról írni, mindig rájövök, hogy az nagyon nevetséges.

Mi lehet az irodában?
Egy létező irodaház ihlette Antal Bálint Olaj című írását.
– Az első kőtől az utolsóig láttam azt az irodaházat felépülni, amely mellett minden reggel elhaladtam iskolába menet hat éven át. Kezdetben kőművesek keverték a betont, amikor pedig egy időre leállt az építkezés, hajléktalanok költöztek be oda. A középiskolai tanulmányaim vége felé már megjelentek az öltönyös emberek is. A szöveg, amit írtam, nyáron született, amikor éppen rátaláltam az orosz csinovnyikirodalomra, Örkény István pedig mindig is nagy hatással volt rám. Amúgy sem szeretem a merev szabályrendszereket és a protokolláris túlzásokat. Feleslegesen szabályozzuk túl az életünket – vélekedik a fiatal alkotó.

Egy meg nem született gyermek
Az abortusz kérdése foglalkoztatta Hajós Esztert, aki a leendő gyermek és a leendő anya kettős nézőpontjából írta meg művét.
– Mátyás sosem születik meg, nem létezik. Azt viszont el lehet képzelni, hogy bizonyos számú lelkek vannak ott fönt valahol, és ezek valahogyan ide megérkeznek. Furcsa elgondolni, hogy ahány ember létezik, annyi lélek van-e, vagy több, vannak-e születésre várakozó lelkek.
Hajós Eszter művében domináns a meztelenség motívuma.
– A meztelenség a teljes kiszolgáltatottságot jelenti. Az, hogy mi, emberek ennyi ruhát veszünk magunkra, ennyire eltakarjuk magunkat, egyfajta menekülés is, hiszen a természetes állapotunk a meztelenség, mindannyian így születünk – mondja az alkotó.

Mese, blog, horrortörténet
– Óriási igény van a kreatív írásra, még akkor is, ha egy húszéves számára nem teljesen világos, hogy a közlésvágy, ami buzog benne, milyen irányban fejlődik tovább: nagy prózaíró, publicista lesz-e belőle, esetleg blogger vagy olyan anyuka, aki meséket ír a saját gyerekének. Hogy ebből művészet lesz-e, az nemcsak tőlük vagy tőlem függ, de mindegyik hallgatómnak nagyon drukkolok – mondta érdeklődésünkre a felolvasás egyik meghívott vendége, Bánki Éva. A kreatívírás-kurzust meghirdető író, egyetemi tanár szerint idén sokkal jobb szövegekkel rukkoltak elő a diákok, mint egy évvel ezelőtt.
– Óriási fejlődési potenciál van ezekben a fiatalokban, az egyes megszólalásmódok pedig egyre jobban kikristályosodnak: hallhattunk horrortörténetet, társadalmi novellát, humoros, női írást és karakteresednek maguk az alkotók is – vélekedik az író.

Írói műhely
A műfordításórákon egyre többször fordult elő, hogy a hallgatók a saját műveiket ültették át idegen nyelvre, ekkor határozta el az egyetemi tanár, hogy szövegírói kurzust hirdet. Mint mondja, szerető, humorral elnéző közeget szeretne teremteni a fiatalok számára, ahol írói szárnybontogatásaikhoz jó tanácsokkal szolgálhat.
– A szemináriumokra nagyon sok különböző műfajú, provokatív szöveget viszek be, és azokat írószemmel elemezzük: melyek a szövegek csontjai, fordulópontjai, hol lehet kitapintani a gerincüket. A népmesétől, a minimalista novellán át a popkultúráig vagy a fantasztikusregény-részletig bármi lehet ez. Az óra második felében mindig a hallgatók által hozott szövegeket elemezzük. Nincsen nagyon kötött tanterv, abba az irányba megyünk tovább, amerre a hullott mag termékeny földre talált, és megfogant valami.

Meztelenség
– A fiatalok hihetetlenül nyitottak a horrorra és a későromantikus formákra, úgy látom, egy nagy újjászületésnek lehetünk majd tanúi. A popkultúra és az elitkultúra sajátos módon kapcsolódik össze a szövegeikben – tette hozzá Bánki Éva. Az egyetemi tanár elárulta, sok jót kap diákjaitól, a legtöbb lelki és szellemi töltetet mégis a kreatívírás-kurzus hallgatói adják neki, hiszen merészségükkel inspirálóan hatnak rá.
– Amikor én voltam egyetemista, a társadalmi példák unottnak számítottak, finom emberhez nem illettek. Ha egy fiatal író mégis megpendített egyet-egyet a novelláiban, azt annyira cizellálta, hogy már az illető anyja sem ismert rá. A mai fiatalok viszont brutális gátlástalansággal merik beemelni a saját életük történéseit a szépirodalmi szövegbe, és tematizálják a legkülönfélébb társadalmi témákat is.

A református egyetem hallgatói nemcsak szövegeket írnak, de társadalmi eseményként fogják fel magát az irodalmat is, ezért szerveznek hasonló felolvasásokat – tette hozzá az egyetemi tanár.
Bánki Éva azt is elárulta, a diákoknak semmiképp sem akarja kedvét szegni szigorú kritikával, ám magasabb elvárásokat támaszt a legtehetségesebb és legambiciózusabb diákok felé. Mint mondja, azért is óvatos a kritikával, mert a prózaírók harminc év fölött kezdenek, ebben a korban pedig még nem lehet tudni, kiből mi lesz később. A fiatalok előtt addig is nyitva áll az online tér, az Új Nautilus irodalmi és társadalmi portál mellett hamarosan a Parókia portálon is olvashatjuk írásaikat.

Forrá: parokia.hu