Farsang a békéért
…ha egyáltalán létezik ilyen fogalom. De valahogy ez a kifejezés illik leginkább arra a rendezvényre, melyet a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség szervezett február 18-án a hittanosok és szüleik számára.
Tavaly ilyenkor a gyerekek lelkesen készültek a farsangi mulatságra. Már mindenki beszerezte a megfelelő jelmezt és alig várták a „bulit”, hiszen abban az időben éppen, hogy elkezdtek enyhülni a COVID miatt elrendelt szigorú intézkedések. Aztán két nappal a farsangi bál előtt kitört a háború. A kivasalt bohócruha mellett szomorúan ültünk, és reméltük, hogy hátha a háború csak két napig tart. De amint a pandémia sem múlt el a meghirdetett két hét karantén alatt, ugyanúgy a harcok sem csitultak Ukrajnában. Ezért azóta sincs kedve mulatozni az embernek. Nem kell a bál, csak legyen béke!
Közben itt a sok hittanos és itt a farsang. Ezért az egyházközségben olyan farsangi rendezvényt hirdettek meg, melynek fő célja a várva várt békének az elősegítése.
Béres Erzsébet hitoktató egy kiselőadással készült, melyben felhívta a gyerekek figyelmét arra, hogy mindannyiunk elsődleges feladata a maguk körüli béke megteremtése. Ehhez nyújt segítséget a hit, a remény és a szeretet, melyet ajándékba kaptunk az Istentől. Viszont ha ezeket a kincseket nem tápláljuk, akkor nem hoznak gyümölcsöt. Arra kérte a hittanosokat, hogy használják azokat a „mankókat”, melyeket a hit, a remény és a szeretet megőrzéséhez nyújt az Egyház: például a szentmisejárást, az imát, a hittanórákat, a jó cselekedetek gyakorlását. Az előadás végén a Szeretet himnuszát is felolvasták, külön-külön elemezve a sorokat, melyben elhangzik, hogy milyen a szeretet, mik a tulajdonságai.
Egy kis uzsonna után kézműves foglalkozásra került sor. A gyerekek különböző színű golyókkal díszítették ki a lapokra nyomtatott kereszteket és rózsafüzéreket, melyek szintén a béke eszközei lehetnek ebben a háborús időszakban.
A közös ima nem maradhatott el a békéért megszervezett rendezvényről. A hittanosok mécsesekből rakták ki a BÉKE szót, majd körbeállták és együtt fohászkodtak az Úrhoz.
Felelevenítve a farsangi szokásokat, egy kiszebábu is érkezett a rendezvényre. A résztvevők kis cetliket dugtak a szalmababába, melyre ráírhatták félelmeiket, aggodalmaikat, szomorúságukat és mindent, amitől meg akarnak szabadulni. A bábut közösen kivitték, eldobták és még el is égették, ezzel jelképezve minden rossznak az elűzését. Így a tél elűzése is megtörtént. Mert minden februárban eljön az a pillanat, amikor még mindenkinek elege van a télből, a hidegből, a sötétből, az élettelen természetből. Mindezt elűzték, és a tavasz nem várat magára. Én titkon remélem, hogy volt olyan gyerek, aki a cetlijére a háború szót írta….
Fehér Rita
Fotók: Kárpátalja.ma