Gerendákkal táncoló

Vannak olyan bibliai képek, amelyek olyannyira beleépültek a gondolatvilágunkba, hogy eszünkbe sem jut ráeszmélni, hogy mennyire groteszkek.

Az egyik ilyen a sok közül Jézus hasonlata a másokkal szembeni ítélkező magatartásról. Jézus azt mondja, hogy az, aki másokkal szemben ítélkező, olyan, mint aki a másik szeméből ki akarja venni a szálkát, miközben a sajátjában a gerendát sem veszi észre. Az, hogy szálka van a szememben, az még érhető, elképzelhető, megeshet, és rettentő kellemetlen. Nem baj, ha valaki kiveszi a szememből, mert nagyon nagy galibát okozhat nekem az a szálka a szememben. Édesapám egyszer egy a szemébe kerülő acéltörmelék-darabkától majdnem megvakult. Ha még egy napot vár, már rég vak lenne. Időben kérte az orvost, hogy szedje ki a szeméből, ami nem jó helyen van ott. Van, hogy szálka kerül a szemembe. És kell valaki, aki segít kiszedni onnan, mert lehet, egyedül nem menne. Ez a része oké.

Na, de a jézusi túlzó és ironikus humor egy tipikus példája a hasonlat második fele. Láttál már életedben gerendát? Ha nem, menj fel egy régi épület padlására, és nézd meg, hogy milyen. A gerenda általában egy több méteres, és jó vastag fa. Érdekes lennék a szememben egy gerendával. Ez a hasonlat egy túlzó hasonlat. Már-már karikatúrisztikus. Lehetetlen, hogy az embernek a szemében egy gerenda legyen, és még ÉSZRE SE VEGYE! Szeretem, amikor felfedezem Jézusnak ezeket a túlzó hasonlatait, vagy azokat a példázatokat, ahol a mennyek országát a lehetetlennel állítja párhuzamba. Van is erre egy külön teológiai szakszó az exegézisben: hiperbola. A hiperbola a példázattól abban különbözik, hogy van a cselekményben egy olyan fordulat, amiről a hallgatóság közül MINDENKI tudta, hogy ilyen sehol a világon nincsen, ilyet senki nem csinál. Jézus a túlzással szemléltette gyakran azt, hogy Isten munkája milyen távoli az emberi gyakorlatoktól és elvárt működéstől.

Szóval a gerenda a szememben, mi? Én is szeretem alkalmazni a túlzást a prédikációimban, az írásaimban, de általában sikerül is vele elvetnem a sulykot. Tudom is, hogy miért: mert az emberek azt szeretnék, ha olyan tanítást hallanának, ami nem mozdítja ki őket a jól berendezett, gerendákkal körbeövezett, emberi törvényszerűségekbe bebetonozott vallási elképzeléseikből. Senki nem akar egy kiszámíthatatlan Istent. Azt akarjuk, hogy a prédikáció szép legyen, és egyetérthessünk vele. Így leszünk elégedettek: ez a lelkész jól prédikál, mert egyetértek azzal, amit mond. Szerintem Jézussal nagyon, de nagyon sokan nem értettek egyet. Néhányan annyira nem értettek vele egyet, hogy sikerült is elérniük, hogy keresztre feszítsék. Jézus mégis keményen dolgozott azon, hogy a hallgatóságát felrázza a jól-bejáratott vallásos elképzeléseikből. Ébresztő, ember, nem veszed észre, hogy miközben az én szememben keresed a szálkát, aközben a te szemedben egy gerenda van? Miféle beszéd az ilyen? Senkinek nincsen a szemében gerenda. Ne komolytalanodjunk. A tragikus az, hogy ez nem komolytalan. Vér-komoly. Nem komolytalan, mert ha te elvakultan, és látás-károsultan akarsz mások látásán segíteni, többet ártasz vele, mint használsz. Ez nem vicc, még ha karikatúraszerű is.

Jézus fel is szólít a hasonlatban: vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát. Hm, érdekes, ahhoz, hogy mások szeméből kikerüljön a szálka, szükség van rád, de a sajátodból még a gerendát is képes vagy kiszedni? Hm, csak nekem tűnik úgy, hogy ez egy csípős célzás arra, hogy nincsen szüksége a másiknak arra, hogy te a szemében kotorássz? Oké, exkurzus. Szóval, azt mondja Jézus: akkor majd jól fogsz látni…

Nem nyújtom el nagyon: a görög szövegben szereplő szó a vakon született meggyógyításánál is felbukkan, ahol ezt olvassuk, ezt mondja az újonnan látó ember: „látom az embereket, mint fákat járni…”… nem szívesen bíznám a szemem egy olyan emberre, aki az embereket úgy látja, mintha fák lennének. Nem túl bizalomgerjesztő. Amikor kikotrod a szemedből a gerendát, ami lássuk be, humorosan túlzó hasonlat – akkor kezdesz el látni, mert addig, barátocskám, nem láttál te semmit, vak voltál. Még, hogy szálka a másik szemében. Ember, nem is látsz! A vak látni kezd – a hallgató szeméből kikerül a gerenda: és látják az embereket, mint fákat (vajon gerendákat?) járni. Ez a történet nem arról szól, hogy jajj, van a szememben egy kis gerendácska, jól megimádkozom az Úrral ma este, megvallom, leteszem, aztán holnap már neki is állhatok felcsapni szemésznek, meg mindenféle észnek. Nem. Nem akarlak kiábrándítani, de ez a vakból látóvá válás folyamatáról szól. Azért ne ítélj, mert fogalmad nincsen arról, te mennyire ítéletre-méltó vagy.

Amikor eszembe jut ez a hasonlat, mindig mosolyt csal az arcomra: érdekes lehet egy ember gerendával a szemében.