Gondolatok a családi csendesnap körül
A Kárpátaljai Református Egyház 2011-ben, a család évében szervezett először nagyszabású egyházkerületi családi csendesnapo Mezőváriban.
A nagysikerű, összetartó erővel bíró rendezvényt aztán minden évben megszervezték, 2012-ben Péterfalván, 2013-ban Nagydobronyban, idén pedig Nagybereg fog helyet adni a találkozónak.
Szerettük volna megtudni, hogy a gyülekezetek vezetői, lelkipásztorai, illetve a gyülekezetek tagjai miként vélekednek erről a napról, és hogyan készülnek a találkozóra.
Az alábbiakban Bernát Tamás kisdobronyi lelkész gondolatait olvashatják.
Gyülekezetünkben mindig nagy az érdeklődés ez iránt a rendezvény iránt, az első alkalomtól kezdődően. Hatvan-nyolcvan fővel szoktunk elutazni a találkozóra időtől, lehetőségtől, távolságtól függően.
Az Egyházkerületi Családi Nap minden korosztályt megmozgat. Örülök annak, hogy sokan jönnek el a teljes családdal. Eljönnek a nagyszülők is az idősebb korosztályt képviselve, és eljönnek a kamaszok is. Sőt, a házaspárok attól sem riadnak vissza, hogy a kisebb gyermekeket elhozzák, mert ezeken az alkalmakon minden korosztály számára – úgy együtt, mint külön-külön – van lehetőség az épülésre. Meg van a maga vonzása ennek a napnak. Azt látom, hogy otthon, a gyülekezetben jó híre van ennek az alkalomnak, és egymást bíztatják az emberek a részvételre. Hiszen, akár a szép korúak, akár a házasok találkozhatnak azokkal a kérdésekkel és válaszokkal, amik számukra fontosak.
Nyilván egy nap a maga forgatagában, zsúfoltságában, előkészülettel, utazással, otthoni gondokkal nem elég arra, hogy bármilyen témakört kimerítsen, de segít abban, hogy valamire jobb legyen a rálátásunk, és újabb kérdéseket vet föl. Tehát továbbvisz, ösztönöz arra, hogy nemcsak az ilyen alkalmakon, hanem otthon, a gyülekezetben, vagy akár a kisebb közösségekben, bibliaórákon vagy csak a házaspárok négyszemközt megbeszéljék ezeket a kérdéseket.
Ma sok mindenkitől kérnek tanácsot az emberek, mert gond van, válság van. A háborús helyzet miatt nagyon sok félelemmel vannak tele. Féltik önmagukat, családtagjaikat, féltik az ország sorsát is. Ki az, aki ebben a nagyon bizonytalan, kiszámíthatatlan helyzetben biztonságot nyújt, megmaradást kínál, békességre hív mind bennünket, mind szeretteinket, hogyha nem az Úr Jézus Krisztus?
Jó az, hogy van Valaki, aki szárnyaival, karjaival befedez bennünket. Az a nagyszerű ebben, hogy ez nem valamiféle önámítás, önaltatás – ez a valóság. Mert megélni és megtapasztalni azt, hogy az Úr Isten nemcsak Dánielnek volt valamikor az Istene az oroszlánok vermében, hanem számunkra most is az akar lenni.
Rettenetesen fontos ma ebben a hitben megerősödni.
Nagyon sokan vannak egész Kárpátalján – de talán országosan is ez a helyzet –, akik vagy kényszerűségből, vagy szükségből elmentek az országhatárokon túlra munkát keresni, vagy egy időre elrejtőzni a behívók elől. Megint csak az a kérdés, hogy kire nézünk? Arra az Istenre, aki akár a fronton is, vagy akár három országhatárral távolabb, de itthon, a lakhelyünkön is tud ránk tekinteni, vigyázni ránk?
Egy másik jelentősége a családi csendesnapnak, hogy a kisközösségeket is megerősíti.
Van az egyházkerületnek két kicsi közössége Rahón és Aknaszlatinán. Alacsony létszámú és elöregedett közösségek ezek. A tavalyi nagydobronyi családi csendesnapon ők is részt tudtak venni, és nagyon jó megtapasztalás volt az a számukra, hogy ilyen sokan vagyunk. Megerősödtek abban a tudatban, hogy érdemes nekik is kitartani ott, a végeken. De még inkább erősítene bennünket ez a rendezvény, hogyha ezt az összetartozást, egységet nemcsak ilyenkor, évente egy-egy nap, egy-egy alkalom köré szerveződve élnénk meg, ha ennek tudatosításához nem kellene még több találkozó, rendezvény, hanem magunkba zárnánk, és a hétköznapi életben is látnánk azt, hogy együtt kiáltunk az Úr Istenhez.
Forrás: reformatus.com.ua