Ha Isten közbelép…

Boldogság. Mit jelent, hogyan lehet megszerezni és egyáltalán definiálható-e?

Olyan kérdések ezek, amelyekre évszázadok óta keres az emberiség válaszokat és mégsem talál. Én azt hiszem, még egy ideig nem is fog. Hisz a fogalom igazán képlékeny és relatív. Számomra boldogság az, ha reggel kisüt a nap, ha a barátaimmal lehetek, vagy ha meglátom a szivárványt. Mások számára újra más. A hozzáállástól függ.

Mivel ez a kérdés már évszázadok óta jelen van, számos író foglalkozott e kérdés kutatásával. Például Goethe Faust című művében. Vagy a sokak által szeretett, oly sokak által viszont elvetendőnek tartott Bulgakov A Mester és Margaritájában.

Hogy mi a boldogság? Igenis, én azt hiszem, ezek a művek a boldogság témáját dolgozzák fel. Azt, hogy különböző korban, különböző emberek hogyan értelmezték, és legfőképpen hol és kinél keresték a boldogságot.

Vegyük például a Faustot. A főszereplő, Faust egy célnak szentelte oda az életét: a tudománynak. Addig, amíg nem csalódott benne. Amíg rá nem jött arra, amire egyszer a Prédikátor is „Minden csak hiábavalóság.” Akkor csöppen be az életébe Mefisztó. illetve nem tudom, mennyire alkalmas az a szó, hogy csöppen, hisz igazából szerintem mindig ott van valahol a közelben, várván azt a pillanatot, amikor a legjobban sebezhetőek vagyunk. Az elkeseredett és magányos tudós egyezséget köt magával az ördöggel. A feltétel: csak akkor kapja meg a lelkét, ha legalább egyszer boldognak és elégedettnek fogja érezni magát.

Elindul a keresés. Faust keresi a boldogságot az italban, a mágiában, a szerelemben, mindig Mefisztó társaságában. Amikor találkozik Margarétával, úgy tűnik, ez az, amit keresett. Mégsem tudom, mennyire beszélhetünk itt szerelemről. Legalábbis a kezdetekben. Inkább a vágy az, ami itt megjelenik. Sikerül is elcsábítania a fiatal lányt, aki halálos adag altatóval kínálja meg édesanyját, Faust pedig a lány testvérét, Bálintot öli meg. Miért gondolom azt, hogy nem szeretetről van itt szó? Mert amint kiderül, hogy a lány gyermeket vár, Faust lelép. Igazából nem szeretném részletezni a történetet, mert nem az a cél. A lényeg: Faust sok mindent kipróbál. Tengődik, vagy inkább a ma oly népszerű kifejezéssel élve „a mának él” .Végkimenetel: Margaréta gyermekgyilkossága, Faust újabb kísérletei és a boldogság megtalálása. Hogyan találja meg? Miután „meglátogatja” őt a gond és vakká lesz, hallja a kalapácsok zaját és azt hiszi, hogy a nagy műve építési folyamatának lehet fültanúja. Pedig valójában csak a sírját ássák. Ekkor mondja ki azt, hogy boldog. Az ördög örvendez, terve sikerül, de… Közbelép Valaki. Isten. Az, Aki mindig közbelép. Aki gondviselő. Faust végül is a mennybe jut. A tartozás megsemmisül. Nincs semmi, ami az ördöghöz kötné Faustot.

A Bulgakov által kreált A Mester és Margarita-story is nagyjából erről szól. Ők ketten egymásban találták meg a boldogságot. Az igazit. Itt már tényleg szerelem van. Amikor még a csend is arról tanúskodik, hogy szereted a másikat, mert nem kellenek szavak. Így is megérted. De a Mester az elmegyógyintézetbe kerül, a boldogságuk alakulása mások kezébe kerül, Margarita már nem a régi, sőt, nem is akar az lenni. Ekkor jelenik meg a nő életében Azazello, a Sátán küldöttje. Az alku megköttetik. Feltételei: Margarita az ördög báljának háziasszonya lesz, cserébe visszakapja szerelmét. Ez meg is történik. (Sajnos nem tudok többet írni a könyvről, mert mégsem ez a téma. De tényleg figyelmébe ajánlom mindenkinek, sok mindenben megváltoztatta az életszemléletemet.) Egyetlen dolog van, ami mégis akadálynak tűnik: Margarita boszorkány, így a mennyország zárva van számára. Azonban az ő számára is van szabadítás. Jézus kérésére a szerelmesek részére külön helyet hoznak létre, álmaik házát. De ez még nem minden. Kiderül, hogy a Sátán szolgái, akik valamikor hibát követtek el és ezért tartoztak a Gonosznak, szabaddá válnak. Sőt, maga Pilátus is közös útra indul Jézussal. Mert megbocsáttatnak vétkei. Semmi nem köti őket, hiszen Isten közbelépett.

Valamikor minket is sok lánc kötött a gonoszhoz. Bűnök, vágyak, hazugságok. Aztán Isten elküldte a Fiát és a keresztfára szegezte az adóslevelünket. Minden elengedtetett. Tiszta lappal kezdhettünk mindent. Miért? Mert ez történik akkor, ha Isten közbelép. Nincs több hiábavalóság, mert Ő az élet értelme. Nincs több csalódottság, mert Ő nem okoz csalódást. Nem kell eszeveszetten keresni a boldogságot, mert Benne megtaláljuk. Miért vagyok ebben ennyire biztos? Mert akkor vagy(ok) boldog, ha szeretetet érzel(k). Isten pedig maga a szeretet. Hiszen megbocsátott…
Erbach Viola