Házaspárok lelki napja Karácsfalván
Házaspárok számára szervezett lelki napot március 4-én Karácsfalván, a Sztojka-líceumban a Beregszászi Görögkatolikus Esperesi Kerület.
Az egész napos program közös imádsággal kezdődött, majd Pősze Roland, a líceum lelki vezetője köszöntötte a jelen lévő férjeket és feleségeket.
Ezt követően Vadas Krisztián nagykárolyi görögkatolikus pap vette át a szót, s beszélt a családról, a házasság jelentőségéről, annak pilléreiről és buktatóiról.
Bevezetőjében Szent II. János Pál pápa szavaira utalt: „Az ember ugyanis rendes körülmények között családban jön a világra, s mondhatjuk, hogy emberi létéhez szüksége van a családra. Ha a család hiányzik, a világra jövő személyben fájdalmas hiány támad, mely teherként kíséri egész életét.”
A továbbiakban arra hívta fel a figyelmet, hogy a házasság egy olyan szövetség, amely a család kezdetét jelenti. Az egyházunkat, nyelvünket, kultúránkat megtartó erőket a család képviselheti. A házastársaknak úgy kell viszonyulniuk egymáshoz, mint a Szentháromság tagjainak. A házasfelek egymás iránti szeretete képes a sebek begyógyítására, az Isten kegyelméből fakadó megbocsátásra és a megbékélésre.
Az első előadás utolsó szakaszában a házasság legdrágább ajándékát, a gyermeket emelte ki Krisztián atya.
„Az embert – és minden embert – Isten „önmagáért” teremti. Ez mindenkire vonatkozik, azokra is, akik betegen vagy fogyatékosan születnek. Minden egyes ember személyes alkatába bele van írva Isten akarata, aki az embert bizonyos értelemben öncélúvá tette. Isten az embert magára bízza, ugyanakkor a család és a társadalom feladatává teszi” – idézte ismét Szent II. János Pál pápát.
A második előadás a házasság alappilléreiről szólt. A házasságban azáltal találhatunk teljesen magunkra, ha őszintén odaajándékozzuk magunkat a másik félnek. Ez látszólag ellentmondás, ám épp ettől izgalmas a házasság. Attól, hogy önmagáért szeretem a házastársam, hogy áldozatot hozok a kedvéért, miközben elfogadom őt.
„Szeretni annyit tesz, mint szabadon adni és kapni kölcsönös odaadással. A házasságban a személy egy másik személynek adja önmagát, s ez a döntés nem vonható vissza, éppen ezért a házasság felbonthatatlan” – tanított az előadó.
Utolsó előadásban dr. Perczel Forintos Dóra klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta házasságról vallott megállapítását vette alapul Krisztián atya:
„A házasság sokkal inkább arról szól, hogy a pár készen áll az elköteleződésre, össze akarják kötni az életüket és vállalják egymást jóban-rosszban, tehát képesek és akarnak tovább fejlődni a kapcsolatban.”
Ebből a gondolatból kiindulva az előadó arról beszélt, hogy az esküvő egy közös út, egy fejlődés kezdete, amely során a házasfelek egyre inkább megismerhetik egymást. Ennek a folyamatnak a részei a mézeshetek, az összecsiszolódás, a fészekrakás, a gyermeknevelés életszakaszai, amelyek egyrészt feszültséggel járnak, s felborítják a meglévő egyensúlyt, másrészt viszont kihívást is jelentenek a házastársak számára. Egy-egy krízis közös megoldása vezet a házasság fejlődéséhez. Mindehhez azonban elköteleződésre van szükség.
Végül tanításait alátámasztva, az előadó jó néhány könyvet mutatott be a jelenlévőknek.
Az előadások után közös ebéddel folytatódott a lelki nap, mely szent liturgiával ért véget.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma