Illés-napi máriapócsi zarándoklat

A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye magyar ajkú hívei július 18-án 15. alkalommal indultak neki az emberpróbáló Illés-napi gyalogos zarándoklatnak, melynek célállomása Máriapócs kegytemploma volt.

A résztvevők az Asztély–Beregsurány határátkelőnél gyülekeztek hajnalban, hogy minél hamarabb megkezdjék a kétnapos, 62 km-ből álló búcsújárást, melynek első napján Pusztadobosig kellett eljutniuk. Közel öt órát vett igénybe a határon való átkelés, ugyanis idén – megdöntve ezzel a korábbi évek 200 fős rekordját – 318-an vágtak neki az útnak.

Első alkalommal 1999 augusztusában – akkoriban még Nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsolódva – rendezték meg a gyalogos zarándoklatot, melyre először 90-en jelentkeztek, de ez a szám évről évre emelkedett.

Bizonyára sokakban felmerül a kérdés: mi ösztönzi arra az embereket, hogy két napon át, testileg egyre inkább meggyötörve gyalogoljanak a legnagyobb kánikulában? Valószínűleg mindenki más-más választ adna erre, de az biztos, hogy senki sem rótta céltalanul a kilométereket. Volt, aki a családjáért, a házasságáért, a gyógyulásáért tette meg a távot, míg másokat az útkeresés, a hálaadás motivált. Mindannyian a máriapócsi Könnyező Szűzanyához igyekeztek, hogy általa testben és lélekben is megerősödjenek. Idén azért is hálát adhattak a hívek, hogy 1989-ben legalizálták Ukrajnában a görögkatolikus egyház működését. „25 éve szabadon” – olvashattuk a zarándokok közös pólóján.

A hagyományoknak megfelelően a határon rövid imát mondtak a búcsújárók, majd elindult a menet, melynek élén a beregdédai templom fakeresztjét vitték, közben a görögkatolikus papok vezetésével Mária-énekeket énekeltek és Parakliszt (Könyörgő ájtatosság az Istenszülő Szűz Máriához – a szerk.) végeztek.

Az első nap folyamán kétszer állt meg a menet: délelőtt Tákoson, délben pedig Vásárosnaményban tartottak rövid pihenőt.

A vándorokat nem kímélte a nap tüze, majd viharba kerültek, ahol bőven jutott rájuk az „égiek áldásából”. Többen meg is jegyezték: „Olyan ez az út, mint az élet útja; néha napsütésben, máskor viharban haladunk, kapunk hideget és meleget, de a végén ott vár bennünket a Jóisten”.

Ilyen gondolatokkal felvértezve haladtak a zarándokok, akik este hétre értek Pusztadobosra. Itt vacsorával és szállással várták őket a helyiek. Családoknál, illetve a római katolikus plébánián és általános iskolában helyezték el őket.

Másnap továbbindult a csapat, melyben egyre többen sántikáltak, de biztatták egymást, hogy senki se üljön fel a kísérőbuszra, hanem valamennyien képesek legyenek végiggyalogolni a távot.

Rövid pihenőket tartva, délután öt órakor pillanthatták meg a máriapócsi kegytemplom kettős tornyát. Mindenki célba ért. Felcsendült az ének: „Téged jöttünk köszönteni, méltóztassál meghallgatni, Ó pócsi templom csillaga, üdvözlégy szép Szűz Mária”.

A barokk templomban több mint 300 zarándok térdepelt, adott hálát a Jóistennek és kérte a Szűzanya közbenjárását. Ezután a kegyképhez járultak, melynek eredetijét 1676-ban Csigri László máriapócsi bíró készíttette fogadalomból és hálából, hogy kiszabadult a török rabságából.

Az akkori fatemplom képe 1696. november 4-én könnyezett először. Egyházi és császári vizsgálat következett, mely hitelesítette a csodát.

I. Lipót osztrák császár 1697 márciusában a helyiek tiltakozása ellenére elrendelte, hogy a könnyező képet szállítsák Bécsbe, a Szent István-dómba, ahol azóta is nagy tisztelettel őrzik.

A pócsi templomban évekig üresen állt az ikon helye, ahová később egy másolat került. Ez a kép 1715. augusztus 1-jén szintén könnyezni kezdett. Újabb vizsgálatok történtek, melyek a csoda valódiságát állapították meg. Harmadik alkalommal 1905. december 3-ától könnyezett az ikon. A könnyeket felfogó selyemkendőt kicsiny foglalatban a templom falára függesztették, s ma is ott található a kegykép alatt.

Idővel a templomba látogatók nagy száma szükségessé tette, hogy a régi fatemplom helyére újat építsenek.

1756-ban készült el a barokk stílusú templom, de tornyot csak száz év múlva kapott. Belső festését a kárpátaljai származású festőművész, Boksay József, illetve Petrasovszky Emmanuel végezte. XII. Pius pápa 1948-ban a basilica minor címet adományozta a kegytemplomnak, melynek köszönhetően többek között teljes búcsút nyerhetnek az ide zarándoklók.

2005-ben Máriapócsot Magyarország Nemzeti Szentélyévé választották.

A kegyhelyen évente háromszor tartanak nagybúcsút: Szent Illés napján (július 20.), Nagyboldogasszony napján (augusztus 15.) és Kisboldogasszony napján (szeptember 8.).

Több száz hálaadó márványtábla, régi mankók, botok és egyéb otthagyott tárgy bizonyítja, hogy az ide érkező hívek lelki és testi megnyugvásra találnak.

A kárpátaljai zarándokok Szent Liturgiában adtak hálát a kétnapos gyalogút végén. Ihnáth János, a kegyhely főgyóntatója szólt hozzájuk. Kiemelte az ima fontosságát az ukrajnai háborús időkben, s az imádkozást a magyar nemzet megmaradásáért.

Továbbiakban vacsorával kínálták a fáradt híveket, majd esti szertartásokkal és egész éjszakás virrasztással folytatódott a búcsújárás.

Vasárnap, Szent Illés napján a kárpátaljaiak együtt ünnepelhettek a Miskolci Apostoli Exarchátus görögkatolikusaival, akik szintén július 20-án zarándokoltak el a nyírségi település templomába.

Az ünnepség végén buszokkal vitték a határig a kárpátaljai búcsújárókat, akik többsége valószínűleg jövőre is ott lesz a gyalogos zarándoklaton.