Jesua mai követői

Mit gondolhat egy vallásos zsidó a názáreti ácsról?

Megtalálják-e a helyüket Jézus zsidó követői? Miért tartanak meg mégis bizonyos szokásokat megtérésük után? Az idei húsvét előtt ezekre a kérdésekre is választ kaptunk Messiás-hívő magyar zsidóktól.

Alkonyatra minden vendég megérkezett a budapesti lakásba, ahol a háziasszony még naplemente előtt meggyújtotta a gyertyákat, hogy bejöhessen a sabbat, vagyis a nyugalom napja. A kis közösség tagjai megegyeznek, hogy nem beszélnek közéletről, ügyes-bajos dolgaikról, hanem az Igére figyelnek. Csakhogy nem csupán a Tórát veszik elő, hanem az Újszövetséget is. Ők ugyanis bár zsidónak születtek, a Názáreti Jézus követői. Néhányuk nemrég óta, mások már hosszú ideje hiszik, hogy ő Izrael és a világ Megváltója. Az új hívők némelyikéről még nem tudják a szomszédaik és a családtagjaik, hogy a Messiás szerintük már eljött.

– Jézus zsidónak született – mondja egy kipát viselő férfi, akinek először utcai misszionáriusok érveltek amellett, hogy a Názáreti nemcsak egy híres rabbi lehetett. Hozzáteszi, addigra már csalódott a zsinagógai összejövetelekben. Az élettársával együtt elkezdték tanulmányozni a Bibliát, mert az asszonynak is – tőle függetlenül – bizonyságot tett egy zsidó hívő arról, hogy Jézus a Messiás.

– Megfogott az utcán a Zsidók Jézusért felirat, amit a misszionáriusok viseltek a pólójukon – számolt be Sára, aki még nem tudta elmondani ortodox zsidó gyermekének, hogy Jesuát Isten fiának tartja.

Az utolsó sabbat ez az idei pészah, vagyis húsvét előtt. Miután elfogyasztjuk a hagyományos sabbati ételt, a sóletet, valaki felolvassa azt a történetet, amikor az ünnep előtt Jézus kikergette a templomból a kufárokat. A Tóra szerint ugyanis a hívek ilyenkor kitakarítanak minden kovászt az otthonaikból. Jézus ekkor Atyja házát tisztította meg a vallásos köntösbe bújt nyerészkedőktől.

– A mi életünkben a bűn a kovász. Amikor Isten Báránya megáldoztatott, a bűn körforgását megszakította. Takarítsuk ki a régi dolgokat az életünkből – szólít fel a házigazda.

– Az Ószövetségből nőtt ki az Újszövetség, és az Újszövetség teljesíti be az Ószövetséget – mondja Várnai Zsuzsa. Az asszony, akit 1956-ban kereszteltettek meg szülei egyszerre félelemből és hitvallásként, egy ideig református teológiára is járt. Nehezen találta meg a helyét, mint mondja, keresztyének között zsidónak, zsidók közt keresztyénnek érezte magát. Ma a Zsidók Jézusért Misszió önkénteseként úgy érzi, hazatalált.

– Zsidónak születtem, ami egy állapot. Hiszem, hogy az Úrnak célja volt ezzel: só és világosság akarok lenni ebben a világban, hogy zsidóknak és nem zsidóknak segítsek az Urat megtalálni.

Hosszú, terített asztalok körül sürgölődnek Messiás-hívő zsidó és keresztyén önkéntesek a jezsuita Párbeszéd Házában néhány nappal később, köztük azok is, akikkel a sabbaton találkoztam. Borospoharak, kovásztalan kenyér, keserűfüvek, tojás és édesség szerepelnek a terítéken. Idén március 25-én jött el a széder, vagyis a rend éjszakája – ahogy pészah estéjét nevezik. Ilyen vacsorát fogyasztottak el Jézus és a tanítványok is néhány órával azelőtt, hogy Júdás elárulta a Mestert. Arra emlékeztek, hogy Isten hogyan szabadította meg őket az egyiptomi fogságból. Az órákig tartó asztalközösségben évezredek óta a kivonulás történetét elevenítik fel a zsidók a szimbolikus étkekkel. A pészah vagy széder a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepének első napja, amikor a bűnök bocsánatáért feláldozott bárányt elfogyasztották minden családban egészen a jeruzsálemi templom Kr. u. 70-es lerombolásáig.

– Bizonyára meglepő néhányuknak, hogy Jézus maga is zsidó volt, és a pészah róla beszél. Talán bizonyos hagyományok ma új értelmet fognak nyerni az Önök számára – nyitották meg a vacsorát a Zsidók Jézusért Misszió magyarországi misszionáriusai. Az összejövetelen a keresztyén érdeklődők mellett vallásos és nem vallásos zsidó vendégek is részt vettek, akik még várják a Messiás eljövetelét.

Átugrani, kikerülni – ezt jelenti a pészah szó. Az elsőszülöttek megmenekülésére utal, hiszen a Halál angyala kikerülte azokat a házakat, ahol az ajtófélfát bekenték a bárány vérével. Ahogy a páskabáránynak nem törték meg a csontját, úgy Jézusét sem. Az áldozati bárány ugyanis előképe Jézus egyszer s mindenkorra érvényes, tökéletes áldozatának.

Mivel Izrael gyermekei az Egyiptomból való menekülés közben csak kovásztalan kenyereket készíthettek, ezek is megtalálhatók a szédertálon. A hagyomány szerint a három maceszlap közül a középsőt megtörik, bebugyolálják egy kendőbe, egy időre elrejtik, majd a vacsora után előhozzák. Jézus erről a megtört kenyérről mondta, hogy az az ő teste, amely megtöretik az emberekért, és elrendelte, hogy immáron az ő emlékezetére egyék azt tanítványai. A vacsora előtt és után minden felnőtt négyszer tölt és iszik szimbolikus neveket viselő poharából. Amikor Jézus felemeli a harmadik poharat, vagyis a megváltás poharát, arról beszél, hogy az az ő vérét szimbolizálja, amely a bűnök bocsánatára kiontatik. A negyedik pohárból, a dicséret poharából már nem iszik, arra hivatkozva, hogy azt a Mennyben a megdicsőültekkel együtt fogyasztja majd el.

Anna és József a szédervacsora után meséltek az életükről. Mindketten zsidó származásúak, apai és anyai ágról egyaránt. Anna édesapja hitt Jézusban, ám mivel magas tisztséget töltött be a kommunizmus idején, lányának már nem adott kezébe Bibliát. Azért imádkozott, hogy jöjjön egy férfi, aki megteszi helyette. József fiatalon tért meg, Isten-kereső kedvesét pedig elvitte keresztyén gyülekezetbe. Míg ő Annát Krisztushoz vezette, Anna a zsidó gyökerekre hívta fel férje figyelmét. Jézus-hívőként ma is fontosnak tartják zsidó identitásukat, Talmud-oktatáson éppúgy részt vettek, mint bibliaórákon. Vallásos zsidó ismerőseiknek sokszor beszéltek arról, hogy a Krisztus-hit nem tévút, hanem az ószövetségi ígéret beteljesedésének elfogadása.

– A vallásos zsidók félnek, nehogy valaki Krisztushoz térjen. Nem fogadják el, hogy Jézus Isten fia, szerintük aki így vélekedik, bálványimádó, és nem tekintik többé zsidónak. Legjobb esetben is csupán egy nagy embernek ismerik el Jézust – magyarázza az idős házaspár.

Először szintén Krisztust fogadta el, és csak azután zsidó identitását az a fiatalember, aki arról mesélt, évekkel megtérése után kezdte mélyebben megérteni, hogy valóban fontos teremtménye Istennek.

– A hitbeli meggyőződésem által az etnikai és kulturális identitásomat is jobban magamévá kezdtem tenni, még ezt a nehéz identitást is, mint amilyen a zsidó identitás Magyarországon. Nagyon fontos lépés volt elfogadni magam úgy, ahogy vagyok, a gyökereimmel.

– Ha éppen tudnám, hol a kipám, föltettem volna, de mivel nem tudom, nem zavar, hogy nincs rajtam – veszi át a szót Péter utalva arra, hogy zsidó származású Krisztus-hívőként a hagyományok megtartásának kérdése is helyére került benne. A családapa arról mesél, már fiatalon érezte Isten hívását.

– Néha betértem egy zsinagógába, és azon tűnődtem, Isten vajon hol lakozik. A családomból ismertem hívő zsidókat, a feleségem pedig hívő keresztyén már jó ideje. Sokáig nagy dilemmám volt, hogy a zsidó Úr hív-e vagy a keresztyén. Negyvenéves koromban volt egy komoly autóbalesetem, de túléltem. Volt időm azon gondolkodni, ki hív és vajon miért. Valahogy teljesen világossá vált, hogy a két Úr valójában egy, és hogy Jézus meghalt a mi bűneinkért.

Hazánkban egyedülálló módon a huszadik század első felében százezer zsidó lett kereszténnyé, és ez nem pusztán asszimilációs lépés volt – állítja Tar Kata, a Zsidók Jézusért Misszió munkatársa.

– A magyarországi zsidóság nagymértékben a Skót Misszió hatására lett Krisztus-hívővé; Hajós Médi, Ungár Aladár, Warmer Rózsa, Raj Julianna, Flesch Károly csak néhány azok közül a drága zsidó testvéreink közül, akik a második világháború előtt vagy alatt fogadták be a szívükbe a Messiást – említi.

Napjainkban világszerte növekszik a Messiás-hívő gyülekezetek száma, az evangélium elfogadását azonban nehezíti, hogy a jeruzsálemi templom lerombolása után kifejlődő judaizmus szerint a bűnbocsánathoz nincs szükség a véres áldozatra, a rabbik elégségesnek tartják a bűnbánatot, az imádságot és a jócselekedeteket. Kata személyesen ismer viszont olyan, már megtért zsidó embert, aki jóm kippúrkor, vagyis az engesztelés napján rendszeresen úgy tért haza a zsinagógából, hogy nem volt benne biztos, Isten valóban megbocsátott-e neki. Valószínűleg sokan éreznek így a szívük mélyén – teszi hozzá.

Vajon miért tartanak meg bizonyos zsidó szokásokat olyanok is, aki Krisztushoz tértek? A messiási zsidók a nyugalomnap megtartásával olyat tesznek, ami a nemzeti örökségük része, nem mond ellent az evangéliumnak, és amit az első jeruzsálemi gyülekezetben is gyakoroltak – állítja Kozma Ferenc református lelkész, a Nachamu Ami (Vigasztaljátok Népemet) Alapítvány vezetője.

– Az első keresztyének számára a szombat nem töröltetett el. Az első jeruzsálemi gyülekezetek zsidókból álltak, akik följártak a templomba bizonyos imaidőkre, az apostolok pedig a többi rabbihoz hasonlóan ott tanítottak. Az első apostoli gyűlésen született meg az a döntés, hogy a pogány keresztyénekre érvényesek bizonyos erkölcsi törvények, de nem kötelező körülmetélkedniük és a zsidó ünnepeket megtartaniuk. Ez hatalmas nyitás volt a zsidó egyház részéről – ugyanis az első hívek még a zsidóság részének tekintették magukat. Akik napjainkban megtérnek, gyakran a korábban tagadott zsidóságukat is felvállalják, és keresik, hogy vajon mi Isten terve azzal, hogy zsidó családból származnak. Ezért is tartják meg az ünnepeket, illetve bizonyos hagyományokat.

Húsvét előtt nemcsak vallásos zsidó és Messiás-hívő közösségekben tartanak szédervacsorát, hanem gyakran keresztyén gyülekezetekben is.

– Mikor végigvesszük egy hagyományos szédervacsora lépéseit, hiszem, hogy közelebb kerülünk a bibliai szöveghez. Mintha mi is ott lennénk Jézus asztalánál, az utolsó vacsora eseményei még megfoghatóbbá válnak, noha nem vallásos cselekedetet hajtunk végre, nem úrvacsorát és nem is valódi széderestet tartunk – nyitotta meg a húsvét előtti vacsorát a Salétrom utcai református gyülekezet lelkipásztora. Bacskai Bálint hozzátette, a kivonulás története, amire a páska emlékeztet, annyira meghatározó Isten népe számára, hogy ez adja meg identitását. Az úrvacsora és Jézus szavai az utolsó vacsorán egyaránt gazdagabb értelmet nyernek a széderesten, amely a keresztyének identitását is megerősíti.