Kárpátaljára utaztak a Pataki Refisek a Nemzeti Összetartozás Napján

A Rákóczi Szövetség a Kárpát-medencei magyarság szolgálatában az idei Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából is diákutaztatási programot hirdetett.

Ennek keretében 34 középiskola pályázott Kárpát-medencei utazási támogatásért, melynek eredményeképpen több mint 1000 középiskolás diák utazhatott június 4-én valamely Kárpát-medencei ország magyar településére. Az utazó iskolák közül Magyarországra 12, Erdélybe 5, Felvidékre 12, Délvidékre 3, Kárpátaljára 2 középiskolás csoport utazott.

A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumában működő csoportunk a sátoraljaújhelyi V. István Katolikus Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola diákjaival, összesen 40 fővel, a Vereckei-hágóhoz zarándokoltunk

2012. június 4-én kora hajnalban indultunk Keletnek. A schengeni határon való átkelés nehézségei után megérkeztünk Szürtére, ahol a helyi magyar iskola igazgatónője csatlakozott hozzánk, hogy végigkalauzoljon minket utunkon.

A hágó előtt több kilométerrel leszálltunk a buszról és gyalogosan haladtunk Verecke híres útján, hogy valamit érzékeljünk annak fáradságos voltából, ugyanakkor szépségéből is.

Verecke híres útja ősidők óta használt út. Árpád vezetésével a honfoglaló magyar fősereg nagyobb része a Vereckei-hágón keresztül érkezett a Kárpát-medencébe 895-ben. 1241-ben a tatár fősereg szintén itt tört be Magyarországra. Az első világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia egységei súlyos harcokat vívtak a hágónál a cári csapatokkal. A második világháborúban újra áldozatos harcok folytak a hágó környékén, az Árpád-vonal völgyzáraihoz tartozó erődítmények ma is láthatók.

Az 1896-ban, a millennium évében állított honfoglalási emlékmű a Trianon utáni csehszlovák korszakot még átvészelte, az 1940-es évek második felében azonban leverték a rajta elhelyezett emléktáblákat, majd az 1950-es évek közepén az egész emlékművet szétbontották.

1996-ban Matl Péter munkácsi szobrász alkotta meg az újhonfoglalásiemlékművet, amelysajnos kezdettőla rongálás, rombolás, magyarellenesség, történelemhamisítás céltáblája lett. 2008-ban a magyar állam 25 millió Ft ráfordítással újjáépíttetteazt ugyancsak Matl Péter kivitelezésében. Az emlékmű a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképezi. Hét tömbből áll, amelyek a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálják. A kapu nyílásában a vérszerződésre emlékeztető oltárkő kapott helyet.

A jelenleg is kékre-sárgára festett emlékműnél felelevenítettük az 1920. évi június 4-i tragikus történést, és annak máig ható, közel évszázados gyászos következményeit– versekben, szónoklatban, énekekben egyaránt. Kísérőnk rögtönzött szónoklatában személyes élményeiről, a kisebbségi lét mindennapjairól, nemzeti identitásáról, maga és a kárpátaljai magyarság hitvallásáról szólt – lélekig hatóan.

Imádságos szívvel énekeltünk együtt a Kárpátok tetején a 90. zsoltár első versét, végül pedig elhelyeztük a tisztelet és emlékezés koszorúit a vérszerződést szimbolizáló oltárkövön – főhajtással a vereckei elődök és a magyar nemzet előtt.

Hazaúton még megálltunk a Kárpátok és a Latorca folyó festői környezetében, szalonnasütés közben sokat beszélgettünk a nap élményeiről, majd lélekben gazdagon, testben kicsit megfáradva hazaérkeztünk Sárospatakra.

Befejező gondolatok helyett álljon itt is a 90. zsoltár első verse:

„Tebenned bíztunk eleitől fogva,

Uram, téged tartottunk hajlékunknak!

Mikor még semmi hegyek nem voltanak,

Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva,

Te voltál és te vagy erős Isten,

És te megmaradsz minden időben.”

Szatmári Emília

Sárospatak