Miképpen mi is

Az rendben van, amikor bocsánatot kérnek. Én mérlegelek, és ha megbocsáthatónak érzem, megbocsátok.

Leplet rá. Az is rendben van, ha egyébként megbocsátható amit a másik velem szemben elkövetett. Talán még bocsánatkérés sem szükséges. De mi van azzal, ami megbocsáthatatlan. Megbocsáthatatlan abban az értelemben, hogy nem tudunk túllépni rajta, mert ha megtennénk, úgy éreznénk, feladtuk magunkat. Mi van azzal a haraggal, ami beépült abba, amiről azt mondjuk: én? Ha feladnám, magamat adnám fel. Mi van akkor, ha egyszerűen nincs bocsánat?

Annyit beszélünk a megbocsátásról, de úgy érzem, alig jutunk el oda, ahol ennek tényleg igazi nagy horderejű jelentősége van: a megbocsáthatatlanig. Ahhoz nem kell semmilyen isteni bocsánat, megbocsátás-teológia, hogy a megbocsáthatót megbocsássam. Ahol az isteni megbocsátás kezdődik, az a megbocsáthatatlan. Elnézhetetlen. Elengedhetetlen. Legalábbis, amiről így érzünk. Bocsássatok meg, miképpen az Úr is megbocsátott nektek.

Hogyan bocsátott meg az Úr nekünk? Megbocsátható volt, amit megbocsátott? A mi megbocsátásról alkotott képünkkel az az egyik probléma, hogy az emberek viszonylatában gondolkodik. Az embereket elkövetőkre és áldozatokra osztjuk magunkban. És ahogyan minden szentnek maga felé hajlik a keze, így nekünk is, ezért könnyedén tartjuk magunkat is áldozatnak. Teológiailag ezt így mondjuk: bűnösökre és ártatlanokra. A bűnös mindig a másik, az ártatlan mindig én vagyok. Nem kell sokat gondolkodni azon, hogy meglássuk, így senki nem vállalja a felelősséget, és mindenki ártatlannak érzi magát, és mindenkiről gondolhatja valaki más, hogy ő a bűnös! Isten tiszta vizet önt a pohárba: mindenki vétkezett. A keresztény hit szerint minden ember elkövető, és Jézus az egyedüli áldozat. Minden ember bűnös, Jézus az egyedül ártatlan. Ez egy jó kiindulási pont.

Ahhoz, hogy megértsem, mi az isteni megbocsátás, meg kell értenem a kereszt jelentőségét. Hogy Isten ÖNMAGÁBAN békéltette meg ÖNMAGÁVAL a világot. Ez egy elmondhatatlanul fontos tényező. Isten nem a mi bocsánatkérésünkért, vagy jóvátételünkért, igazságunkért bocsát meg, hanem a Jézusban önmaga által bemutatott áldozatért. A mi rendszerünkben Isten az „ártatlanok barátja” és a „bűnösök ellensége”. Isten rendszerében meg Jézus a kereszten azért imádkozik, hogy Isten bocsássa meg gyilkosainak, amit tesznek, mert nem tudják, mit cselekszenek. Isten bocsánatának a logikája úgy működik, hogy a kereszten haldokló Jézus megbocsát a vele együtt megfeszített latornak. Nem kér jóvátételt, mert a jóvátételt ő fizette meg ÖNMAGÁBAN. Az egyetlen ártatlan szenvedett a bűnösökért. Nincsen annál mélyebb szenvedés, mint amit Isten fia az ellenségeiért elszenvedett. Amikor Isten megbocsátásra szólít, akkor ERRE hív. Az Isten szerinti megbocsátás önfeláldozás. Olyan önfeláldozás, ami nem mártírt farag magából, vagy áldozatot. Önfeláldozás, amit feltámadás követ.

Képes vagy-e túllépni azon, hogy áldozat vagy? Képes vagy-e belátni a saját részedet? Képes vagy-e jóvátétel nélkül megbocsátani? Képes vagy! Isten megbocsátásából merítve képes vagy. Meglepő, de megbocsátani az tud, aki megértette, hogy Isten bűneim ellenére bocsátott meg nekem. Önmagában oldotta fel a szenvedést az én bűneimért, majd elengedte azt.

Kértétek, hogy legyek gyakorlatiasabb. Az a meggyőződésem, hogy nem több gyakorlatiasság kell, mert manapság mindenki annyira gyakorlatias, hogy a sok módszer közepette mégsem működik semmi. A gyakorlat sokad rangú, ha elkezdem megérteni, hogy mit miért teszek.