Minden egyes életút Isten létét bizonyítja…

Hogyan szerez valaki tudomást az Ukrajnában zajló keresztényüldözésről, mi ösztönzi arra, hogy lefordítson egy témába vágó könyvet és saját kutatásaival egészítse ki azt? Többek között erről kérdeztük Hidász Ferenc ferences szerzetest a Katolikusüldözés Ukrajnában és Kárpátalján 1917–1944–1991 című könyvvel kapcsolatban annak beregszászi bemutatóján.

– Öt évvel ezelőtt találkoztam Paweł Wyszkowski OMI könyvével Nagyszőlősön a ferenceseknél, ahol tíz évet töltöttem el 1997 és 2007 között. Ekkor közelebbről is megismerkedtem az ukrán nyelvvel, és eljutottam arra a szintre, hogy fordítással is foglalkozhatok. Én azonnal „lenyúltam” a könyvet, azt gondolván, hogy rajtam kívül Nagyszőlősön úgysem olvassa senki. Aztán elkezdtem olvasni és rájöttem, hogy ezt minél több emberhez el kell juttatni, le kell fordítani, mert olyan dolgokról írnak benne, amelyekről nemcsak én nem tudtam, hanem másoknak is egészen biztosan újdonságot rejteget. Megtudhatjuk, hogy mi történt a szovjet korszakban Ukrajnában, hogyan kezdődött és terjedt el a keresztényüldözés.

Személyes tapasztalataim is voltak a szovjet rendszerrel kapcsolatban. Orosz–latin szakon végeztem Budapesten, és kétszer négy hónapot töltöttem a Szovjetunióban, először Leningrádban, majd Moszkvában, ahol hitvallókkal is találkoztam. Tehát személyes élmény is ösztönzött, hogy lefordítsam a könyvet, és mivel tíz évet töltöttem Kárpátalján, sok tapasztalatot szereztem, rengeteg személlyel találkoztam, így ösztönösen adódott, hogy gyűjtsek róluk valamit, mivel 25 éve feldolgozatlanul hever ez az anyag és téma. Interjúkat készítettem, ebből 22 került be a könyvbe.

– A könyv tanúságtételek sorozata. Krisztust is keresztre feszítették, és ha a keresztények tanúságot akarnak tenni hűségük jeléül, akkor nehéz helyzetben is ki kell állniuk mellette.

Eredeti dokumentumok, szakirodalom olvasható itt, főként lengyel nyelvű munkák alapján. Hiszen rengeteg, a mai Ukrajna területén élő lengyelt érintett az üldöztetés. Ugyan több millióan elmenekültek, de voltak, akik maradtak, a templomok a helyükön álltak. Németeket is érintett az üldöztetés, sokukat kivitték Kazahsztánba. Az itthon maradt hívek elmondhatatlan körülmények között éltek, imádkoztak, ellenálltak a kommunizmusnak nemcsak az otthonaikban, de a munkahelyükön, az iskolákban is, vállalva az olyan mértékű üldöztetést, amelyről azt gondolnánk, hogy ilyet csak a terroristákról szóló filmekben tud elképzelni az ember. Úgy gondoltam, hogy ezt a magyar olvasókkal is meg kell osztani. Előzetes ismereteim alapján tudtam, hogy Kárpátalján, ha nem is olyan véres, de kegyetlen üldözés volt 1944-től 1991-ig. Vegyük példának, hogy 1987-ben Dombón (Dubove) egy kétszáz éves római katolikus templomot a földdel tettek egyenlővé minden ok nélkül.

– A szerző engedélyezte, hogy jegyzetek készüljenek a magyar olvasók számára. Egy nagyon gazdag anyag született részben a háttérismeretem, részben a személyes tapasztalataim alapján.

Anna nővér (Melega Gabriella Anna domonkos nővér – a szerk.) az ungvári levéltárban tanulmányozta a Kárpátaljáról elhurcolt papok dossziéit, az összegyűjtött anyagból egy szakdolgozat is született. Ennek bizonyos részletei kerültek be a könyvbe. Ezután jönnek az interjúk, majd archaikus népi imák, melyeket Kárpátalján találtam. Az interjúalanyaim közül a legidősebb most 96 éves, a legfiatalabb 1979-ben született, s még a szovjet korszakban járt iskolába. Tehát az interjúalanyok életkori skálája felöleli a csehszlovák, a magyar és a szovjet korszakot egyaránt, így átfogó képet nyújtanak a beszélgetések. A budapesti könyvbemutatón az egyik előadó a könyv műfaját fejtegette. Történelemkönyv, szentek élete, esetleg dokumentumgyűjtemény? Ő egy görög szót használt, miszerint a könyv egy teodicea, ami annyit jelent, hogy istenigazolás, mivel minden egyes életút, amely szerepel ebben a könyvben, a Jóisten létét bizonyítja.

Aki képes az életét odaadni Istenért, példát mutat, s igazolja, hogy a legnehezebb helyzetben sem hagyja el azokat az Úr, akik hűségesek hozzá.

– Azt hiszem ez a könyv legfontosabb mondanivalója. Elemi ismeretekkel rendelkező idős néniket ismerhetünk meg, akik határtalan hittel rendelkeznek. A történeteik bizonyítják, hogy a könyv valóban teodicea. Több interjúalanynak feltettem a kérdést: mit üzen a fiataloknak, s miért nem beszéltek ezekről a témákról korábban másoknak is? A válasz a következő volt: mert senki nem kérdezett. Nem hallgattak meg.
Meg kell hallgatni őket, bekapcsolni a diktafont és hagyni, hogy meséljenek. Örülök annak, hogy ennyi fiatal jött el a kárpátaljai könyvbemutatóra. A magyarországi alkalmakon átlagosan az ötvenen túli korosztály érdeklődött a téma iránt. De ez igazából a fiataloknak szól. A jegyzeteket is úgy állítottam össze, hogy azok is megértsék ezt a korszakot, akik nem éltek benne, s nem tudják, hogy valójában miről is szólt.