Mocsárba ültetett fa – Regény a japán keresztényüldözésről

Napjainkban közel ötszázezer katolikus él Japánban. Anélkül, hogy elemeznénk: vajon ez kevés vagy sok egy majdnem százharmincmilliós országban, annyit megjegyezhetünk: az első katolikus misszionáriusok munkája igencsak gyümölcsöző volt.

Xavéri Szent Ferenc – aki 1549-ben lépett Japán földjére – és követői néhány évtized alatt egy háromszázezres katolikus közösséget építettek fel. Ám a XVII. század első felében nagyszabású üldözés vette kezdetét. E korszakról szól Endó Súszaku Némaság című regénye, mely a Cartaphilus Kiadónál jelet meg.

Mielőtt gyanakodva közelítenénk egy japán szerző keresztény témájú könyvéhez, fontos megjegyezni, hogy Endó katolikus volt. Tizenkét éves korában keresztelték meg, ekkor kapta a Pál nevet. Az 1923-tól 1996-ig élt szerző írásaival számos elismerést nyert. Ő is azok közé a japán írók közé tartozik, akit – mint Akutagava Rjúnoszukét – a nyugati világban is számon tartanak és elismernek.

A történet szerint Christovao Ferreira jezsuita szerzetesről az a hír érkezik Japánból, hogy megtagadta a hitét. Sebastian Rodrigues és Francisco Garrpe a figyelmeztetések ellenére vállalják az utat, nem utolsó sorban azért, hogy utánajárjanak a neves misszionáriusról terjedő szóbeszédnek. Makaóból magukkal visznek egy furcsa japánt, a szófukar Kicsidzsirót is. Bár a partraszállás után a két szerzetesnek rejtőzködnie kell, mégis sikerül felvenniük a kapcsolatot a helyi keresztényekkel. Nem sokkal ezután azonban Kicsidzsiró árulásának köszönhetően rájuk találnak a helyi hatóságok, és börtönbe vetik őket. Garrpe halála után Rodriguest Csikogu hírhedt kormányzója, Inoue embertelen próba elé állítja: ha nem tapossa meg a Krisztust ábrázoló képet, akkor meghalnak foglyul ejtett keresztény testvérei.

A regény egyrészt igyekszik hűen bemutatni, milyen megpróbáltatásokat kellett kiállniuk azoknak, akik a XVII. századi Japánban keresztény hiten voltak. Ám ez mégsem elsősorban történeti alkotás. Kicsidzsiro, Inoue, Ferreira, és elsősorban Rodrigues személyén keresztül a lehetséges magatartásmódokat is megmutatja anélkül, hogy véleményt mondana bármelyikről. Kicsidzsiró a „gyenge hajtás, aki, ha nem az üldöztetések alatt születik, talán másmilyen lesz.” Ahányszor csak elárulja hittestvéreit, minduntalan visszakéredzkedik Rodrigues atyához feloldozásért. Inoue testesíti meg a rendkívül intelligens, mégis kegyetlen japán nagyurat, akiknek köszönhetően egészen a huszadik század elejéig üldöztetést kellett elszenvednie a kereszténységnek. Ő a fumie – Jézust vagy Szűz Máriát ábrázoló kép – megtaposását úgy állítja be, mintha az merő formalitás lenne. Jól tudja azonban, hogy ezzel a keresztény embert mély hitbeli és morális válságba taszítja.

Ferreira és Rodrigues vitája tárja fel a kereszténység japánbeli helyzetét. Előbbi érvei állhatnak közel az író gondolkodásához: „Ez az ország mocsár. Valahányszor elültet benne egy facsemetét, a gyökerek rohadni kezdenek, a levelek elsárgulnak, majd elsorvadnak. Mi pedig ebbe a mocsárba ültettük el a kereszténység palántáját. Kiforgatták és valami egészen mássá alakították a mi Istenünket.” Rodrigues pedig az író szívét képviseli. Azt a reményt, mely a végsőkig bízik abban, hogy Isten megtöri egyszer a csendet, kilép némaságából, mert mindaz, ami történt, az égbe kiált.

A kötettel kapcsolatban még egy fontos megjegyzést kell tenni. Egy keresztény, katolikus témájú könyvnél elvárható, hogy fordítója, esetleg lektora jól ismerje az egyházi nyelvet. Ezért is volt meglepő arról olvasni a kötet lapjain, hogy „imádják Szűz Máriát”, imádkozzák a „miatyánkat”, nem beszélve arról, hogy a katolikus pap, akit „avatnak”, „Úrvacsorát celebrál” a szerzetes pedig „előkészítőbe” jár. De úgy tűnik, a fordítónak Xavéri Szent Ferenc is problémát jelentett. Nem tudta eldönteni, hogy milyen sorrendben írja, és egyáltalán, mennyit is használjon a baszk misszionárius nevéből. Ezért hol Ferenc Xavérrel, hol Xavéri Szent Ferenccel találkozunk a szövegben.

Mindezzel együtt Endó Súszaku regénye nem hiányozhat a missziók iránt érdeklődő, irodalomkedvelő katolikusok könyvespolcáról.

Forrás: Baranyai Béla/Magyar Kurír