Moens: az evangelziáció olyan, mint az ejtőernyőzés
Rengeteg országban jártam több mint hatvanban. Legtöbbször nagyon szegényes körülmények között laktunk, ritkán adatott meg, hogy hotelszobát tudtunk bérelni. Legtöbbször a külvárosokban vagy favellákban hirdettük az evangelizációt – jelentette ki a Kossuth Rádiónak adott nyilatkoztában Jean-Luc Moens egykori matematika professzor, a Ferenc pápa által alapított CHARIS, a Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Szolgálatának moderátora. A rádió portrésorozata a jövő szeptemberre halasztott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előadóit mutatja be.
Jézus imádata nélkül nem tudom elképzelni az életemet – fogalmazott a Kossuth Rádióban elhangzott portréműsorban Jean-Luc Moens, akivel Pásztor Zoltán beszélgetett. „Jean-Luc Moens felnőttkori megtérő. Matematikus volt akkor, amikor az élete úgy fordult, hogy rátalált a hitre.
Hétgyerekes családapa, tizenegy unokája van”
– fogalmazott a műsor felvezetőjében Erdő Péter bíboros.
Az esztergom–budapesti érsek rövid bemutatójában elmondta, hogy az egykori matematika professzor, aki ma hétgyermekes családapa, már felnőtt volt, amikor rátalált a hitre.
A koronavírus-járvány miatt elmaradt, eredetileg Budapestre, 2020. szeptember 13-20-ra tervezett, majd jövő szeptemberre halasztott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előadóit szólaltatja meg a Kossuth Rádió portésorozata. Közöttük mindenképpen különös színfoltot jelent rendhagyó életetújával Moens, aki Léopoldville-ben, Belga Kongóban született 1951 ben. A világ nagyot fordult azóta: a várost ma Kinshasának hívják, Belga Kongó neve ma Kongói Demokratikus Köztársaság lett. Apja egy ottani vízduzzasztónál dolgozott. A család 20 hónapos korában tért vissza Belgiumba. Moens a a leuveni Katolikus Egyetemen tanult matematikát, melyből ledoktorált.
Moens későbbi élete során többször is visszatért Kongóba, tagja az Emmanuel katolikus karizmatikus közösségnek. „Sokáig Mobutu volt ott az elnök és bizony ennek az időszaknak a velejárója a szegénység és szenvedés volt. Ami viszont megható, hogy az emberek szenvednek, mégis boldogok. Ezt mi Európában már sehol sem tapasztaljuk” – fogalmazott.
Megragadó hasonlatokkal él Moens a beszélgetés során, amikor a hitről beszél. Az evangelizációról azt mondja: olyan, mint az ejtőernyőzés. A beszélgetés során így vall erről: „Gyakran tesszük fel ugyanis a kérdést: vajon hol a lélek? Sok ember fél az evangelizációtól, mert azt mondják: mit fogok mondani róla, mi ez egyáltalán? Hogy magyarázom? Pedig a lélek adja meg erre a választ. Erre hozom fel a példámat, én fiatal koromban gyakran végeztem ejtőernyős ugrásokat. Amikor ugyanis ugrom, egyetlen kérdés foglalkoztat: vajon kinyílik-e az ernyő? Mindig izgalommal töltött el, aztán hopp, kinyílik. Ha ugrás előtt akarják megvizsgálni, hogy kinyílik-e, megtehetik a repülőgépen is. Már ott kinyílik az ernyő, de ha így ugrik ki, akkor biztosan meghal. Vagyis az egyetlen megoldás, ha akkor nyomja meg a gombot, amikor már kiugrott. A szentlélekkel ugyanez a helyzet. Csak úgy tudják megtapasztalni, ha ugranak egyet, vagyis térjenek meg! Higgyenek nekem, én mind a kettőt megtapasztaltam. Fiatalként nagy ejtőernyős voltam.”
Moens beszél megtéréséről is, szuggesztív szavakkal írva le Isten-élményét. Hazánkkal kapcsolatban elmondja: hálás szívvel gondol a magyarokra is. Többször volt Budapesten, hiszen ő tölti be az az új evangelizációs nemzetközi Kongresszus főtitkári posztját. „Számtalan konferencia volt az Önök fővárosában, és ezekről szép emlékeket őrzök. Az evangelizáció az életem része. És ezért is marad Budapest a szívem csücske” – hangoztatta Moens.
Forrás: hirado.hu