Mutasd a márkád, megmondom, ki vagy!

Egymást verő logók

1500 – nagyjából ennyi reklámot lát egy átlagos, 18-49 éves kor közötti tévénéző havonta a háztartásokban rendszerint központi helyen tartott villogó dobozban.

Ez a napi ötvenes átlag nem tűnik soknak, ám ne feledjük, hogy ez csupán a tévés hirdetések mennyisége. Ha mindehhez hozzávesszük az interneten, az újságokban és a közterületeken elhelyezett reklámcélú felületeket – nem beszélve arról, ha az ember neadjisten egy bevásárlóközpontba is betéved –, drasztikusan megemelkedik a fenti szám. Sokszor már fel sem tűnik, hogy a nap mint nap látott logók, cégérek, emblémák, szimbólumok, sőt akár a hétköznapi beszédünkbe beépülő szófordulatok is ugyanarra biztatnak: emlékezz rám, engem fogyassz!

És valóban, ki gondol bele manapság, hogy amikor kimondja: „lájkoltam a fészbúkon”, valójában egy márkáról és annak elválaszthatatlan védjegyéről beszél? Vagy amikor iskoláskorú fiataloknak felteszik a szokásos „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdést, a válasz pedig a viccesnek szánt „gyümölcs a jogobellában” lesz, akkor érezzük még a szavak mögött megbúvó reklámértéket? Sőt, vajon hány ember tanulja meg helytelenül ragozni az angol love igét csupán azért, mert a legnagyobb gyorsétterem-lánc szlogenjében lovin’ alakban szerepel? Hogy mit akarnak kifejezni számunkra a reklámok, az egyértelmű (fogyassz!), de vajon mekkora hatással vannak ránk, mennyire határozzák meg mindennapjainkat a lépten-nyomon utunkba kerülő hirdetések?

A Logorama című, két évvel ezelőtti Oscar-nyertes animációs rövidfilm szerint annyira, hogy egy egész világot fel tudunk építeni belőlük. A bő negyedórás alkotás érdekessége – és minden bizonnyal a mezőnyből való kiemelkedésének oka is egyben –, hogy úgy tud elmesélni egy teljes értékű történetet, hogy annak szereplőit és teljes környezetét kizárólag jól és kevésbé ismert márkák szimbólumaiból építi fel. A több mint 2500 felsorakoztatott cégér felismerésére tett nézői kísérlet azonban csak az első néhány perc erejéig nyújt szórakoztató kikapcsolódást, amint azonban belendül a film lövöldözésektől és szabadszájúságtól sem mentes sztorija, értelmezési variációk egész láncolata indul el a közönség agyában.

Valószínűleg mindenki egyetért azzal, hogy a látottaknak számos interpretációja lehetséges az egyszerűségében nagyszerű abszurd szatírától kezdve a fogyasztói társadalom érzékeny karikatúrájáig, ami viszont a leginkább megosztó szempontnak bizonyult a nézők körében, az a film végkicsengésének értelmezése, és ezáltal a teljes mű hangulata. Úgy gondolom, alapvetően téves lenne úgy értelmezni a látottakat, hogy vannak jó, rossz és semleges márkák, hiszen az alkotók célja egész biztosan nem efféle nézetek elültetése volt. Ha azonban az egészet átfogalmazzuk a cégek egymás közötti rivalizálására (ha tetszik, a vásárlókért vívott csatájára), akkor sokkal közelebb juthatunk a mindennapi valósághoz.

A márkák harca felemészti a Földet, méghozzá azt a Földet, melyen már a természet, sőt az őselemek is magukba szívták az egyes cégek logóit. A jelenség azonban még ennél is szomorúbbá válik, amint a záró képsorokban meglátjuk, hogy nemcsak hőn szeretett bolygónkat, hanem az egész világűrt, a teljes univerzumot sikerült már megfertőznünk márkanevekkel. Mindez természetesen erőteljes túlzás, szó szerinti bemutatása annak a fent említett harcnak, melyet a fogyasztóközönség kegyeiért vívnak a cégek nap mint nap – mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne elgondolkodtató a Logorama által felvillantott kérdéskör.

Ugyanezt a témát dolgozza fel még szemléletesebben és akciódúsabban a Branded című film, amelyet a múlt hónap elején mutattak be az amerikai mozikban. Hogy hazánkba eljut-e valamilyen formában a tengerentúli kritikusok által kevésbé kedvelt alkotás, az egyelőre felettébb kérdéses, az azonban már az interneten elérhető előzetesből is látszik, hogy mire számíthat, akinek lesz szerencséje megtekinteni a filmet. A felettébb szürreálisnak ígérkező disztópiában a cégek az emberek DNS-ébe akarják belekódolni a márkahűséget és a fogyasztási cikkek szeretetét, ám amikor főhősünk elhatározza, hogy fellép a nagyvállalatok hódítása ellen, igazi harc veszi kezdetét az emberiség jövőjéért.

Ahogy a trailerből is látszik, egy erősen animált sci-fivel van dolgunk a Branded esetében, melyre nyugodt szívvel rásüthetjük a „puszta kitaláció” jelzőt, amely természetesen helytállónak bizonyul. Egy kitalált történet azonban az esetek túlnyomó többségében épp attól tud hatásos lenni, hogy van valóságalapja. A márkák, reklámok, hirdetések, logók és a mögöttük álló cégek körbevesznek minket a mindennapjainkban, és kétségtelenül hatni akarnak ránk. Védekezni ellenük borzasztóan nehéz, de a tudatos életmód nagyot dobhat az esélyeinken. Vagy netán felesleges védekeznünk ellenük? Simán csak meg kell tanulnunk együtt élni velük? Talán a legjobb megoldás: élhetünk bennük, de ne hagyjuk, hogy ők bennünk éljenek – vagy legalább ne kizárólagosan…