Nagyböjti előadássorozat a beregszászi plébánián

Az elmúlt napokban a húsvéti lelki felkészülés jegyében nagyböjti triduumot szerveztek a Beregszászi Római Katolikus Egyházközségben, melyre Michels Antal plébános Délvidékről, Csantavérről hívta vendégül Utcai Róbert atyát. Antal atya köszöntő szavaiban kihangsúlyozta, hogy idén fontosnak tartotta, hogy a korábbi évek gyakorlatától eltérően ne egy magyarországi előadót hívjon, hanem inkább egy hasonló sorsú, határon túli plébánost.

Utcai Róbert atya egy igen aktuális téma, a világiak és a hívek feladata, illetve felelőssége köré fűzte prédikációit. Hiszen nem csak a pásztort követő, bólogató nyáj vagyunk, sokkal inkább a pásztor mellett, vele együtt, segítve őt kell haladnunk közösen a feladatokkal teli úton. A három nap alatt a következő témák köré fonta prédikációját: felelősek vagyunk egyházközségünkért, egymásért és az evangélium örömének terjesztéséért. Több igaz történettel, tanulságos példázattal illusztrálta mondanivalóját, melyekben a gyerekektől az idősebbekig mindenki megtalálhatta a számára érvényes mondanivalót.
Róbert atya szerint az egyházközség iránti felelősségünk felismerése az első lépés, hiszen nem háríthatjuk mindig másra a feladatokat, mint ahogy egy kínai pár lakodalmának történetében is ezt a példát látjuk. Az ifjú pár azt kérte, hogy minden vendég egy üveg borral járuljon hozzá a lakodalmi vacsorához, amelyet egy közös nagy edénybe gyűjtöttek. Amikor a pohárköszöntőre került a sor, mindenki vizet kortyolt a poharában. Minden család azt gondolta, hogy a sok bor között elvész majd, ha ők csak vizet hoznak, így másokra hárították a feladatot.
Az egyházközségben is mindig azokat környékezi meg az ördög, akik tesznek a közösségért, és ha gyenge a lelkük, elhagyják feladatukat. Sok mindent azért nem tudunk megvalósítani, mert hallgatjuk a becsmérlő, hátráltató szavakat. Róbert atya arra biztatta a jelenlévőket, hogy ne adjanak ezekre a rosszalló szavakra, csak tegyék a dolgunkat. Mindenkinek meg kell látnia, meg kell találnia, hol és miben tud az egyházközség javára lenni, miben tudja kivenni a részét.
A második nap jelmondata a következő volt: Hívj meg olyanokat, akik ezt neked nem tudják viszonozni. Az atya kihangsúlyozta, hogy Isten a szeretetét rajtunk keresztül akarja megmutatni, így felelősek vagyunk egymás boldogságáért is. Azzal, hogy valaki életét megszépítjük, közelebb segítjük őt Istenhez. Jézus próbál megszólítani bennünket, feladatot akar nekünk adni mások megsegítésén keresztül, ezért legyünk nyitottak Isten és embertársaink iránt is. Szavaink mellett azonban tetteinkkel is hangoztassuk embertársaink iránti szeretetünket.
Az utolsó, harmadik napon már összefüggött a három kiindulópont, hiszen, ha egyházközségünket szolgáljuk, akkor az embereket is szolgáljuk, és ezáltal tanúságot is teszünk. „Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket, akkor valóban szabadok lesztek.” – ezzel a Szentírási mondattal vezette fel mondanivalóját Róbert atya. Hiszen mi, emberek, gyakran nem értékeljük az Isten kínálta szabadságot, inkább a szabadosság jellemzi életünket, és sokféle rabságba, szenvedélybe esünk. Nem az az igazi rabság, hogy a tízparancsolatot be kell tartani. Ha szeretjük Istent, szabadok vagyunk, és nem lehet teher betartani törvényeit. A gazdag ember történetén keresztül példázta ezt Róbert atya, aki templomot építtetett a nélkülözőknek. A szegény település nagyon hálás volt az adakozó embernek, de mikor elkészült a templom, meglátták, hogy nincs világítás. A kérdőre vonás után a gazdag ember minden hívőnek ajándékozott egy mécsest, azzal a feladattal, ha mindannyian látogatják majd az Isten házát, akkor fénnyel telik majd meg a templom, és nem lesz szükség központi világításra.
Nekünk is szívünkben kell hordoznunk a Krisztusi szeretet fényét, és ki is kell vinnünk azt az emberek közé. Mindannyian fényhordozók vagyunk, lelkesedésünk sose aludjon ki! Róbert atya azzal engedte útjára a hallgatóságot, hogy minden egyes ember fényére szüksége van az emberiségnek. Ha van fény bennünk, akkor különbözik az életünk a többi ember életétől, így pedig szebbé tehetjük a világot a szeretet fényével.