Pásztor Ferenc mártír beregszászi plébánosra emlékeztünk

Emlékezés a viszontagságos évekre címmel szervezett konferenciát a Gulagon mártírhalált halt Pásztor Ferenc pápai prelátus, püspöki helynök, beregszászi plébános emlékére a beregszászi római katolikus plébánia múlt pénteken.

Az esemény, amelyre az egész közösség nagy lelkesedéssel készült, misével kezdődött a helyi Szentkereszt plébániatemplomban, melynek Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke volt a főcelebránsa. A mise közben tartott elmélkedésében a püspök egyebek mellett meggyőződését fejezte ki, hogy a kortársak, hozzátartozók visszaemlékezései csak még inkább megerősítenek bennünket abban a hitünkben, hogy Pásztor Ferenc „Jézusért halt meg, a Szeretet Istenéért vállalta a kínzást”, s akkor nem lesz akadálya boldoggá avatásának. A konferencia résztvevői ezután átvonultak a plébánia előadótermébe, ahol a Pásztor Ferenc életét idéző fotókból, dokumentumokból, emléktárgyakból rendezett alkalmi kiállítást tekinthették meg az érdeklődők.

A konferenciát megnyitva Michels Antal beregszászi plébános a közönség soraiban üdvözölte többek között Scherczer Károly beregszászi magyar konzult, Ugron Bélát, a Máltai Lovagrend magyarországi delegátusát, Orosz Ildikót, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökét, Margitics Volodimir és Orosz István görög katolikus atyákat, valamint Németh Sándor benei plébánost. Hisszük, hogy Pásztor Ferenc személyében városunknak, egyházközségünknek máris védőszentje van, hangsúlyozta a plébános, aki hálát adott a Jóistennek a sztálinizmus áldozatává vált pap szolgálatáért, az egyházközségért, az itteniek hitbeli növekedéséért végzett munkájáért.

Scherczer Károly konzul köszöntőjében hangsúlyozta: a rendezvény olyan személynek állít emléket, akinek Kárpátalján máig elevenen él az emlékezete. Pályája feljogosítja egykori híveit, lelki testvéreit, hogy kezdeményezzék a Szentszéknél boldoggá avatását. Ez az eljárás nyilván nem lesz egyszerű, de Kárpátalja római katolikus hívei joggal bízhatnak abban, hogy Pásztor Ferenc életútja kiállja a próbát, tette hozzá.

Ugron Béla a megjelentekhez szólva arról beszélt, hogy akik maguk is megtapasztalták annak a kornak a viszonyait, amikor embereket zártak börtönbe, szakítottak el családjuktól, még inkább értékelni tudják Pásztor Ferenc helytállását, a közösségért végzett munkáját.

Majnek Antal püspök a konferenciát bevezető gondolataiban arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberiség története nemcsak a háborúk krónikája, látnunk kell az igazság másik oldalát is, hogy akármilyen gyöngének látszik is a jó, mindig megmutatja erejét. „Nagypéntek félelmetes sötétsége után mindig bizonyítja az Isten húsvét világosságának győzelmét. Ezt tapasztalhatjuk meg ilyenkor is, amikor egy már majdnem elfelejtett papra emlékezünk – hiszen itt ötven évig alig beszéltek nyilvánosan a lágert megjárt papokról” – tette hozzá. Hozzálátva a Kárpátaljáról elhurcolt római katolikus papok életének felkutatásához, különös tekintettel azokra, akik életüket vesztették, információ hiányában kezdetben szinte reménytelennek látszott a vállalkozás. Ez a konferencia is táplálja azonban a reményt, hogy sikerül bizonyítani: a mártírok hitükért, Istenért, Jézusért vállalták a hűséget, a halált, fogalmazott a püspök.

A továbbiakban Molnár D. Erzsébet adjunktus, a Rákóczi-főiskola tanára vázolta előadásában Kárpátalja sorsfordulóit az I. világháború végétől a szovjetrendszer kiépítéséig, majd a soron következő felszólalók Pásztor Ferenc életének egy-egy szakaszáról szóltak részletesebben.

Pásztor 1880. január 14-én született Ungváron. A teológia elvégzése után, 1902. június 27-én szentelték pappá, miután Szakaszon kezdte meg papi szolgálatát plébánosként. 1911-ben került vissza Ung megyébe, ahol 1932-ig szolgált. Összefoglalva előadásában ezt a Dobóruszkán plébánosként eltöltött két évtizedet, Szendrey Anita, a Debreceni Egyetem bölcsészettudományi karának PhD hallgatója, a konferencia egyik lelkes szervezője számos példával illusztrálta Pásztor Ferenc odaadó szolgálatát, híveinek lelki épülése érdekében a legnehezebb időkben is szakadatlanul végzett áldozatos munkálkodását.

Pásztor Ferencet 1932-ben nevezték ki beregszászi plébánossá. Az 1932 és 1944 közötti sokszínű beregszászi vallásos életet bemutató dolgozatában dr. Rabár Ferenc, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára azt mutatta be, hogyan tudott építkezni a plébános a béke éveiben.

Következett azonban a II. világháború, a megpróbáltatások kora az egyház, annak hívei és papjai számára egyaránt. A plébános életének ezen záró szakaszáról Bohán Béla, a szegedi Jezsuita Szt. József templom papja írt információban igen gazdag értekezést, aki a kö­zelmúltig, egy évtizeden keresztül maga is beregszászi plébánosként tevékenykedett, s eközben nagy figyelmet fordított a kárpátaljai egyháztörténet kutatására. A szatmári püspök 1946. április 15-én döntött Kárpátalja terület részére helynök kinevezéséről Pásztor Ferenc személyében. A püspöki helynök 1949 márciusáig tölthette be hivatalát, amikor is számos paptársa után őt magát is elhurcolták, s munkatáborba vitték. Golgotajárása 1951. október 15-én ért véget, a szibériai Tajsetben halt meg.

szcs

Kárpátalja