Régi idő nagyböjti gondolatai: 18. nap

Kanyurszky György nagyböjti tanítása 1879-ben.

„A pogány katonák, kik tövissel koronázták meg lelki királyunk fejét, kormánypálczáról is gondoskodnak : nádszálat adnak kezébe.
E jogar teljesen megfelel Jézus koronájának. Mint sz. Ágoston mondja, e jogarnál mi sem jelezhette volna jobban Jézus uralmát, mely nem az erőszak, hanem a gyengeség uralma volt.
A föld királyai haderőt szükségeinek, hogy hódítsanak. Jézusnak nincs szüksége haderőre. E nádszállal, mely a keresztnek volt előjele, hódított meg minden nemzeteket, állította fel Isten országát a földön: az anyaszentegyházat; e nádszállal, mintegy vasvesszővel zabolázza meg a lázadókat, kik ellenszegülnek törvényeinek.
Oh dicső király, kinek kezében a törékeny nádszál törhetlen hatalommá lőn, vedd kezedbe az én szivemet is, e törékeny és üres nádat, mely nélkülöz minden szeretetet, minden buzgóságot, minden jó cselekedetet, mely megtörik a kisértés leggyengébb fuvalma alatt. Ha kezedben lesz szivem, megtöltöd azt kegyelmeddel, buzgósággal, szeretettel és szilárddá teszed,
hogy nemesen kiálljon minden kisértést, minden üldözést.”

(Forrás: A legyőzött Király diadala, Nagyböjti beszédsorozat, melyet 1879-ik évben a kalocsai érseki főszékesegyházban tartott dr. Kanyurszky György)