Régi idők nagyböjti gondolatai: 10. nap

Bartha István nagyböjti gondolata 1896-ból.

„…Tekints fel tehát még egyszer ma és életed minden napjaiban sokszor azon keresztre k. h .! melyen az Úr ég és föld között érted függött! Emlékezzél gyakran az Ő kínjaira s jusson eszedbe a pokoli kínok keserve is, melyek oly közel rokonságban állanak Jézus kereszt-szenvedéseivel! Vedd inkább válladra e földön a Jézus keresztjét, vedd fejedre az ő töviskoronáját, viseld inká bb az ő kínjait —
hiszen e földi élet fájdalmai oly rövidek — pár évig tartók és ezek árán elkerülheted az örök kínokat! Kérd a szenvedő Jézust, s ez legyen mai elmélkedésed gyümölcse, hogy soha el ne feledd az ő szenvedéseit s szem elől ne téveszd a pokol kínjait s az utóbbi rettegése, az előbbinek érdeme szerezze meg számodra az örök üdvösséget. Légy türelmes szenvedésid közt, alázatos, megadó a fájdalmakban s ezek árán kerüld el a túlvilági szenvedést, szerezd meg az örök jutalmat! Oh édes, felfeszített Jézus! engedd kínjaidat szeretnem, azokat szívesen viselnem, töviskoronádat viselnem, kereszted terhét éreznem, veled vérzenem — s e szenvedések nyissák meg nekem egykor dicső boldogságodat.”

(Forrás: Bartha István: Az utolsó út – Nagyböjti beszédsorozat, Szeged, 1896)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma