Régi idők nagyböjti gondolatai: 22. nap
Siposs Antal Félix nagyböjti elmélkedése 1898-ból.
„Íme, a józan ész is tanácsolja, hogy mértékletes életet éljünk. S olykor-olykor böjtöljünk, ha nem akarunk idő előtt megöregedni; életünk delén tehetetlenné válva, örömtelen egyhangúságba esni.
Szükséges a böjt azért is, mert megedzi az akaratunkat. Napjainkban legnagyobb hibája az embereknek az, hogy nincs náluk akaraterő, a sokféle hibás elméletek által megtevésztve nem tudják, nem képesek elhatározni
magukat. Még apáink nem panaszkodtak annyira, mint mi, a jóra való restségről; ‘mert
a böjtök szigorú betartásával megedzették akaratukat. Lélekemelő dolgokat hallunk róluk elbeszélni. Sokan közülük az egyes böjti napokon mitsem ettek, vagy csupán száraz eledellel megelégedtek. Voltak olyan jámborok is; a kik készebbek voltak inkább egészen elgyöngülni erejökben , sem hogy a böjtön valami csorbát ejtettek volna. S higyjétek meg, azért ők még boldogabbak voltak, mint mi, és olyan igaz örömöket élveztek, amilyenekről az elpuhult., pulya lelkeknek fogalmuk sem lehet.”
(Forrás: „Tartsunk bűnbánatot!”, korszerű nagyböjti beszédsorozat, írta s az 1895. év böjtjén a rozsnyói Szt. Ferencz-rendi templomban elmondotta Sipos A. Félix)
Marosi Anita
Kárpátalja.ma