Régi idők nagyböjti gondolatai: 38. nap

Orosz Ádám nagyböjti tanítása 1860-ból.

„Hol a viszontagság csüggetegséget idéz elé a szívben, ott nincs meg az erény; és hol az ima panaszba megyen át, és zúgolódásba a gondviselés ellen, ott sincs meg az. Egyiknek neve : az Isten akaratjába teljes bele egyezés és nyugvás , a másiknak: fogytig – tartó szilárd béketürés. Oh vagyon – e ember, és vagyon – e anya, ki legalább gondolatával ne ellenkezett volna Isten akaratával? vagyon -e ember, és vagyon -e anya, kinek türelme valaha meg nem tört volna?
S ím e, Jézus anyja ott áll a golgotán, tudja ő, mily ártatlan szent fia; tudja, mennyi tenger jót tett az emberekkel; tudja, hogy ő Isten fia: mégis csak egy gondolattal sem ütközik meg Isten végzésében s akaratában, midőn látja, hogy az ártatlannak vére kiontatik, a jótevő gúnyokkal s a háladatlanság minden nemével elhalmoztatik, és az Isten fia minden segély, minden vigasz nélkül végső elhagyatásban marad! Foly az ártatlan fiú vére, és az anya gondolatiban imádkozik; sértik a mindenkivel jótevő fiút, és az anya gondolatiban imádkozik; végső Ínségre jut az Isten fia, Mária gondolatiban imádkozik. Nincs más gondolata csak ez: Isten, az égben, legyen a te akaratod! Volt-e valaha anya, kinek akarata úgy beolvadt volna Isten akaratába, mint az övé? Azt elhinni nehéz volna.”

(Forrás: Orosz Ádám: Jézus hét szava – Nagyböjti beszédfolyam és A halhatatlanság vigasza egy alkalmi halotti beszédben, 1860)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma