Régi idők nagyböjti gondolatai: 4. nap

Ernyei Pál plébános szentbeszéde 1896-ból.

„A legtöbb ember azt hiszi, hogy ha valaki szigorú önmegtagadásra fogja életét, ha lemond a világ élvei és gyönyöreiről, sőt ha kemény vezeklésre adja magát: életét akarja vagy siet megrövidíteni. S nem is késik a szánakodó balitélet ilyeténformán fölhangzani: oh! az a féleszű ember erőnek-erejével meg akarja életét rövidíteni.

Mily zárkózott, visszahúzódó lett egyszerre; mint kerüli a vidám és kellemes társaságokat; mint undorodik a gyönyörök és élvezetektől. Bizony-bizony a halálát akarja siettetni. Oh együgyüek! kik a halál fullánkját olyannyira kevéssé ismeritek, bizony nem a böjt, nem az önmegtartóztatás az, ami a halált sietteti, hanem ellenkezőleg : »A ki önmegtartóztató, az meghosszabbítja életét« (Sirák. 37,34.) — mondja a bölcs Sirák fia. Az önostorozás, a teljes némaság, a szakadatlan imádság, a magány szeretete, a virrasztás és elmélkedés, bizonyára nem fullánkjai a halálnak, mert ha ez igaz volna, akkor sz. Roumald kikel sírjából, aki 105 esztendeig a legszigorúbb vezeklés között élt, hogy titeket balhiedelmetekből kiábrándítson. Ugyanezt tehetné szt. Jeromos, szt. Antal, szt. Arzénius és még oly számtalan mások, akik úgyszólván kegyetlenkedtek önmaguk iránt, s mégis oly hosszú életűek voltak. Nem ez, nem ez, A. H .! nem ez röviditi meg az emberi életet, hanem egészen más. Más a halál fullánkja, más a halál zsoldja, ismételve csak az apostollal szólok: »a halál fullánkja a bűn.« Hallottátok? A bűn! Nem a böjt, nem az imádság, nem az önmegtagadás, nem a virrasztás, nem az önostorozás, — nem, — a bűn a halál fullánkja.

A káromkodás, az istenkáromlás, melyet annyian oly piszkos szájjal szórnak az ég felé; a tisztátalanság és bujaság, melynek büzhödt fertőjében annyian fetrengnek; a rablás, lopás és sikkasztás, mely annyira bélyegzi korunk fiait; a gyilkosság, párbajozás és öngyilkosság, mely naponként boszuért kiált az ég felé; a vallástalanság, erkölcstelenség és becstelenség, a mivel uton-utfélen találkozunk; a mértéktelenség, kapzsiság és iszákosság, mely annyi ember testi-lelki rákfenéje; a nagyravágyás, alattomosság és hitvesi vagy hivatali hűtlenség; melyet annyian takargatnak szemtelen álarczczal; — de minek is folytassam tovább: a bűn, — a bűn volt és marad mindenkor a halál legbiztosabb zsoldja, legmérgesebb fullánkja. Oh! bár csak volna időm és alkalmam, hogy az emberiség történetéből példákkal bizonyíthatnám be, hogy a gonosz és istentelen élete virágában, legtöbbnyire élvezetei és dorbézolásai közepett szédül a halál fagyasztó, ölelő karjaiba!”

(Forrás: Nagybőjti sz. beszédek – Segneri latin eredetije után dolgozta Ernyei Pál – A „Jó Pásztor” XIV. évfolyamának melléklete, Budapest, 1896)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma