Szentté avatták XXIII. János és II. János Pál pápákat

Vasárnap délelőtt Rómában, a Szent Péter téren, 150 bíboros, 1500 püspök, 6000 pap, számos államfő, uralkodó, kormányzó és 800.000 hívő jelenlétében Ferenc pápa szentté avatta XXIII. János és II. János Pál pápákat.

A szertartáson XVI. Benedek nyugalmazott pápa is részt vett. 93 ország delegált küldötteket a nem mindennapi eseményre. A magyarországi delegációt Áder János köztársasági elnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Balogh Zoltán miniszter vezette, Orbán Viktor miniszterelnök pedig magánemberként vett részt az eseményen.
A történelem során először avattak szentté egyszerre két pápát. A szertartás szerint Angelo Amato bíboros, a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának prefektusa háromszor kérte XXIII. János és II. János Pál felvételét a szentek sorába. Ferenc pápa minden egyes kérelemre válaszolt, a harmadszori kérelem után pedig elmondta a szentté avatás ünnepélyes formuláját: „Hosszas gondolkodás után, többször is Isten segítségét kérve, és meghallgatva sok testvérünk véleményét a püspökségben, szentté nyilvánítjuk és szentként határozzuk meg Boldog XXIII. Jánost és II. János Pált, beírjuk nevüket a szentek katalógusába, és elrendeljük, hogy az egész egyházban odaadóan tiszteljék őket a szentek sorában”.
Szavaival egyidejűleg megkondultak Róma templomainak harangjai, s a több százezres tömeg örömujjongásban tört ki.
Ezután a Szent Péter-bazilika előtt felállított szabadtéri oltárhoz vitték XXIII. János és II. János Pál pápa relikviatartóit. XXIII. János ereklyetartójába az egykori pápa testének egy apró darabja került, s azt rokonai vitték az oltárhoz. II. János Pál relikviatartója a pápa néhány csepp vérét tartalmazta, s azt Floribeth Mora Díaz – az a Costa Rica-i asszony, aki csodálatos gyógyulását köszönheti a lengyel pápának – adta át Ferenc pápának. A továbbiakban a szokott rendben folyt a szentmise, majd Ferenc pápa homíliája következett.
Bár a hívek emlékezetében „utazó pápaként”, a „béke embereként” él II. János Pál pápa, Ferenc pápa szentté avatási beszédében „a család pápájának” nevezte egykori elődjét.
XXIII. János pápáról pedig így nyilatkozott a szentatya: „A II. vatikáni zsinat összehívásával XXIII. János kiegyensúlyozott engedelmességet mutatott a Szentléleknek, hagyta magát vezetni, és lelkipásztora, vezérelt vezetője volt az egyháznak. Ezzel tett nagy szolgálatot az egyháznak, ezért szívesen gondolok rá úgy, mint a Szentléleknek való engedelmesség pápájára”.
Majd Ferenc pápa így zárta elmélkedését: „Mindketten tanítsanak minket arra, hogy ne botránkozzunk meg Krisztus sebhelyein, hatoljunk be az isteni irgalmasság misztériumába, amely mindig remél, mindig megbocsát, mert mindig szeret. …XXIII. János és II. János Pál kitörölhetetlenül hozzájárult a népek fejlődéséhez és a béke ügyéhez”.
Íme néhány sor az újonnan szenté avatott pápákról:
Angelo Giuseppe Roncallit (1881–1963) 1958. október 28-án választotta meg a bíborosi konklávé Szent Péter 261. utódává. A XXIII. János nevet választó pápát jelmondata – Obedientia et pax (engedelmesség és béke) – végigkísérte egész egyházfői tevékenysége alatt. Pápaként is megőrizte közvetlenségét, egyszerűségét és humorát, s ennek köszönhetően hamar népszerűvé vált a hívek körében.
Tevékenységei közül kiemelkedik a II. Vatikáni Zsinat összehívása, amelyet aztán 1962. október 11-én nyitott meg a pápa.
Emellett nyolc enciklikát írt, ezek közül a Pacem in Terris (Béke a földön) kezdetű enciklikájában az igazságosságon, a szabadságon és a szereteten alapuló nemzetek közötti békét szorgalmazta.
Ezen kívül fontosnak tartotta az egyházi élet megújulását, a katolikus egyház és a világ közti kibékülést és az ökumenizmust. Az emberek emlékezetében úgy maradt meg az immár szentté avatott pápa, mint „a jó pápa”, „a világ plébánosa”.
XXIII. János pápa halála után 15 évvel a lengyel származású Karol Józef Wojtyła lett a katolikus egyház 264. pápája. A lengyel származású püspök a II. János Pál nevet vette föl egyházfővé avatásakor. Jelmondatához – „Totus Tuus ego sum, et omnia mea tua sunt” (Egészen a Tiéd vagyok, és mindenem a Tiéd) – hűen vezette a katolikus egyházat 27 éven át.
Az „utazó pápa”, „a béke embere”, „a népek pápája”, „a fiatalok pápája”, „a bűnbánat pápája” címet nyerte el tevékenysége alatt.
A „népek és a bűnbánat pápájaként” a népek és vallások közti egyetértés elősegítésére törekedett, ennek jegyében bocsánatot kért az egyház múltbéli bűneiért. A konzervatív erkölcsi értékeket hangsúlyozta, kiállt az emberi élet és méltóság mellett. Társadalmi kérdésekben egyaránt kritizálta a szocializmust és a kapitalizmust. A „béke embereként” számtalanszor felemelte a szavát a háborúk ellen.
„Utazó pápaként több mint 100 utazást tett külföldre, nagyobb utat járt be, mint az összes addigi pápa. 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté.
S most XXIII. Jánossal együtt ő is elnyerte méltó helyét a szentek karában.
Non omnis moriar – Nem halok meg egészen – Az, ami bennem elpusztíthatatlan, most szemtől szemben áll azzal, Aki Van! (II. János Pál)

Marosi Anita
Kárpátalja.ma