Szinte őszinte

Próbáljuk meg egy kicsit rendbe szedni az őszinteségről alkotott elképzeléseinket.

Úgy érzem, egyesek azt képzelik, az őszinteség valami általánosan mindenki előtti totális kitárulkozás. Mások azt képzelik, hogy az őszinteség a kontrollálatlan érzések kifejezése a másikra gyakorolt hatás figyelmen kívül hagyásával. Az egyik egy totális ön-sebezhetővé tétel, a másik egy mindenkit megsebző hozzáállás. A végén a kettő találkozik, és kettőjük őszinteségről alkotott fogalma létrehozza a megsebzettséget, ahol az egyik áldozat lesz, a másik elkövető.

Téves az az elképzelés, hogy az őszinteség önmagunk korlátozás nélküli feltárása mindenki számára. Ez az elképzelés abból a téves alapkiindulási pontból fakad, hogy az őszinteség azt jelenti, hogy semmit senki előtt nem rejtek el. Ha elrejtek valamit, akkor nem vagyok őszinte. Ez egy gyilkos tévedés. Vissza is kell utasítanunk minden esetben, amikor azt követelik tőlünk, hogy feltétel nélkül tárjuk fel belső világunkat azok előtt, akik előtt nem szívesen tennénk. Az őszinteség szerintem a következő: az, amit mondok, megfelel a valóságnak. A valótlansággal szemben határozható meg az, hogy mi az őszinteség. Őszinte csak saját magam viszonylatában lehetek. Tehát az nem őszinteség, hogy elmondom, hogy szerintem x.y. milyen, vagy egy intézmény, vagy eszme milyen. Őszinteségem RÓLAM beszél: csak azt mondhatom el, hogy szerintem x.y. milyen, szerintem az adott intézmény, vagy egyház milyen. A bennem meglévő érzelmek tekintetében vagyok őszinte, a saját gondolataimat tárom fel, amikor őszinte vagyok. Az őszinteség önmagamról közreadott, a valóságnak megfelelő én-közlés. Így lehet nagyon őszinte az is, aki nagyon keveset mutat magából, és lehet képmutató és hazug az is, aki látszólag rengeteget mutat magából. Erre különösen jó példa a celebritás, ahol a média egy művi, az üzletnek megfelelő képet fest az adott emberről abból a megfontolásból, hogy bizonyára egy ilyen emberrel sokan tudnak azonosulni. Az, hogy kínos információk is nyilvánosak valaki életében, még nem jelent őszinteséget. Az őszinteség ott kezdődik, amikor erről a kínos információról azt is elmondom, hogy hogyan élem meg ennek a nyilvánosságát. Az őszinteségnek fokozatai vannak.

Teljesen rendben van, hogy az ember nem ugyanannyit és ugyanúgy mond el mindenkinek. Az őszinteséget bizalmi körök határolják. Nem attól leszek hiteles, hogy nincsenek bizalmi köreim, hanem attól, hogy az adott bizalmi körbe tartozókkal megosztott információk megfelelnek a valóságnak. Amit az adott bizalmi körben megosztok magamról, az valóságos. A különböző bizalmi körökben az őszinteség tartalmilag nagyságrendekkel összetettebb, és intimebb, el egészen a legbensőbb intimitásig. Erre talán jó példa a szexualitás, amit a maga teljességében csak azzal osztok meg, aki része a szexualitásomnak, esetemben a feleségemmel. Nem helyes ezeket a bizalmi köröket nem figyelembe venni, vagy azt a látszatot fenntartani, vagy kialakítani, hogy nincsenek ilyen bizalmi körök. Vannak, lenniük kell. A hitelességem nem attól lesz hitelesség, hogy nincsenek bizalmi körök, hanem attól, hogy az adott bizalmi körben önmagamból megosztott tartalmak megfelelnek-e személyes valóságomnak. Az én feladatom eldönteni, hogy melyik bizalmi körrel mit osztok meg magamból, senki nem követelhet többet annál, mint amit én helyesnek ítélek. Csak én dönthetem el, hogy kit engedek be egy-egy bizalmi körbe. Én választom meg a közeli barátaimat, és én döntöm el, hogy a távolabbi ismerőseimmel, vagy a kollégáimmal milyen bizalmi szinte kommunikálok. Őszinte vagyok minden szinten, ha a valóságnak megfelel, amit elmondok, de mennyiségét tekintve messze kevesebb tartalma van az őszinteségemnek azok viszonylatában, akik távol állnak tőlem.

Végül itt kell megemlítenem, hogy van bizalmatlansági kör is. Van, akitől megvonom a bizalmamat, vagy aki nem vívta ki a bizalmamat. Akivel nem szeretnék semmit megosztani önmagamból azon túl, ami az együtt éléshez, vagy a közös munkához szükséges. Akiktől védem magamat. Ez is őszinteség: őszinte vagyok abban, hogy nem tárom fel előtte magamat semmilyen mértékben.

Mások azt képzelik, hogy az őszinteség kontrollálatlan érzelmeik szabadon engedése a másik rovására. Én csak őszinte vagyok, mondja az, aki épp porig alázta a másikat becsmérlő, támadó és aljas szavakkal. Vádaskodás. Rágalmazás. Olyan trágár szavak használata, amelyek használatát a másik viselkedése, vagy hozzám intézett szava nem indokolt (pl. ő nem használt ilyen szavakat). Az nem őszinteség, hogy nem tudom kordában tartani a dühömet. Az nem őszinteség, hogy nem tudom konstruktívan megfogalmazni a kritikámat. Az sem őszinteség, hogy belegázolok a másik önbecsülésével. Nem őszinteség mások becsmérlése és lejáratása. Az őszinteség önfeltárás. Amikor valaki a másik ellen indít támadást, és a másik hibáiról, vagy feltételezett hibáiról beszél, az pont emiatt nem őszinteség. Sima sértegetés. Bunkóság. Neveletlenség, tiszteletlenség. Az, hogy azt mondom, amit éppen gondolok, az nem őszinteség, hanem önzés és mások becsületének a lábbal taposása. Egyesek keresztényként is megengedik maguknak ezt. Lehetséges, hogy nem használnak trágár szavakat, de trágár szavak nélkül is süt a megnyilvánulásaikból a gyűlölet, a másokkal szembeni harag, az ellenségesség, és mások lebecsülése, a beképzeltség, a modortalanság és a szeretetlenség.

Az ilyen emberekkel jobb óvatosnak lenni. Nálam ők azok, akik a bizalmatlansági körben vannak. Ott vannak, mert vagy soha nem kerültek be egy bizalmi körbe, vagy eljátszották a bizalmamat.

Aki keresztény, nem balek, akibe bárki következmények nélkül beletörölheti a lábát. Isten engem arra szólít, hogy szeressem a felebarátomat. Akik nem tudják felismerni vagy tiszteletben tartani mások határait, nem húznak maguknak sem határokat, őket úgy szeretem, hogy határokat húzok. Így segítek és adok lehetőséget az újragondolásra, a változtatásra.

Légy őszinte, de vigyázz a lelkedre!