Szövetbe zárt áhítat

Elhelyezték a dunamelléki egyházkerület püspöki hivatalában azt a falikárpitot, amelyet a drávaiványi református templom festett kazettás mennyezete ihletett.

– A világon nincs még egy ilyen nép, amelyiknek ebben a műfajban ennyi emléke lenne – mondta az alkotó, aki személyesen adta át ajándékát az egyházkerület püspökének.

A vásárosnaményi református templomot, a Bécsi kapu téri evangélikus kápolnát, a Cimbalom utcai református templomot, a mátraházi református üdülőt, valamint a Hőgyes Endre utcai unitárius templomot egyaránt díszítik Tomcsányiné Szemere Sarolta aranykoszorús kézművesmester munkái.

Az alkotó ezúttal a dunamelléki egyházkerület püspöki hivatalát ajándékozta meg egy protestáns egyházi műemlék ihlette falikárpittal.

– Festett kazettás templomaink olyanok, mint a tisztaszobák a régi parasztházakban: ezekbe csak vendég mehetett be. Templomaink is szépen el vannak készítve, hogy az áldott vendég, Jézus Krisztus így legyen ott a gyülekezet közösségében – fogalmazott Szabó István dunamelléki püspök az ajándék átadásán.

A Baár-Madas Református Gimnáziumban érettségizett, majd évtizedekig ruhaipari üzemmérnökként tevékenykedett Tomcsányiné Szemere Sarolta. Nyugdíjba vonulása után lakástextilek készítésével foglalkozott, mígnem a kézművesek országos kiállítására készülve egy alkalommal behatóbban tanulmányozta az egyik erdélyi reneszánsz templom festett kazettáit. Ahogy a református művész fogalmaz, beleszeretett a zabolai motívumokba, feladta az ipart, és azóta csak a kedvtelésének él. Munkáival a szakma megbecsülését is kiváltotta, 2003-ban a legrangosabb elismerésben részesült: aranykoszorús kézművesmesterré minősítették.

– A kazettás mennyezetek leginkább a református templomokra jellemzők. Igaz, a protestantizmus elterjedésével a szenteket száműzni kellett a templomokból, a magyar nép mégis olyan, hogy valami áhítatot is szeretne a fehér, meszelt falak közé. Ezért kezdtek el festett mennyezetkazettákat készíteni – mondta érdeklődésünkre a kézművesmester.

– A világon nincs még egy ilyen nép, amelyiknek ebben a műfajban ennyi emléke lenne. Erdélyben kétszáz ilyen templom is lehet, és Kárpátalja kis templomai is kincsesbányái a festett kazettáknak. Kelemen Lajos művészettörténész szerint 1500 motívum van az erdélyi templomokban, amelyek 1510-től kezdve háromszáz évet ölelnek át. Bár az akkori céhrendszer szabályai szerint nem volt előírás, de elvárták, hogy ne legyen két egyforma kazetta egy templomon belül – magyarázta Tomcsányiné Szemere Sarolta.

A dunamelléki egyházkerület püspöki hivatalát díszítő falikárpit az Ormánság egyik egyedülállóan szép műemléktemploma, Drávaiványi festett kazettáit ábrázolja.

– Százhatvanhét kazetta van a mennyezeten, ezeknek a közepén van egy ún. királykazetta, amely egy napkorongot ábrázol. Ebben az 1792-es évszám látható, ekkor adták át ugyanis a korábban leégett fatemplom helyén épített kőtemplomot, és ekkor készült el a mennyezet is. Ellentétben az erdélyi templomokkal – ahol a reneszánsz uralkodik -, Drávaiványiban már a népies rokokó irányzattal találkozunk. Ennél a festésnél már kimentek a tulipánok a divatból, helyére az ormánsági templomokra jellemző kartuselemek kerültek. A kartus kagylóból álló figurációt jelent, ami körül növényi girlandok láthatók. A templom azért is különleges, mert az erdélyi gyakorlattal szemben az ornamentika kitölti a teljes teret, nincs tehát belső keret – ismertette az alkotó.

Tomcsányiné Szemere Sarolta hozzátette, a drávaiványi templomnak van egy egyedülálló figurális táblája is, amely egy haragos tekintetű, bűntől óvó sellőt ábrázol.

Az alkotó érdeklődésünkre elmondta, a dunamelléki egyházkerület székházában elhelyezett falikárpit készítése közben bútorplüsst és nagyatádi cérnát használt.

– A munkám során megtanultam a géphímzést. Egy különleges géppel dolgozom, amely másként működik, mint a varrógépek, hiszen rajzolni lehet vele. Elő vannak rajzolva a tengelyek, az átlók, a keretek, de a mintát kézzel kell kialakítanom, ez a passzióm – árulta el.

Hetvenhat hímzés van Tomcsányiné Szemere Sarolta birtokában, ezek elhelyezéséről szeretne gondoskodni, ezért is ajándékozza el műalkotásait.

– Hogy nekem is megmaradjon valami, írtam két könyvet. A mennyezet virágai címűben a nagyobb munkák szerepelnek, ezekben egy-egy templom több kazettáját dolgoztam fel. A Kis csokréta címűben már sűrítenem kellett, mert az idő halad, és én nyolcvanhat éves elmúltam. Egy templomból tehát egy kazettát mutattam be a tavaly megjelent könyvben.

Hogy mi inspirálhatja a képzőművészt, arról sokat elárul az, amit a festett kazettákról mond:

– Azt mondják, ha a hívők fölnéznek a mennyezetre, a Menny virágait látják.