Tetszésnyilvánítás

Kinek a tetszését keresem? A Biblia lapjain újra és újra visszatérő téma, hogy Isten választásra készteti azokat, akiket elhív.

Ez a választás mindig, hangsúlyozom, mindig egy radikális váltást követel. Megváltozik a tetszeni akarásom irányultsága. Nem tetszhetek annak, vagy azoknak, akiknek korábban tetszettem. Legfeljebb akkor, ha ők is velem együtt kezdenek el Istennek tetszeni. A tetszeni akarás elementáris erővel hatja át az életünket. Kinek a tetszését keresem.

„Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok, átkozott legyen! Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája. Biztosítalak benneteket, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől való. Hiszen nem embertől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. Hallhattátok már, hogy azelőtt, még mint zsidó, milyen magatartást tanúsítottam: könyörtelenül üldöztem az Isten egyházát és a romlására törtem. A zsidó vallásosságban számos fajtámbeli kortársamat felülmúltam, mert fölöttébb buzgó követője voltam atyáim hagyományainak. De amikor tetszett annak, aki már születésemtől fogva kiválasztott és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak, nem hallgattam a testre és a vérre.” Galata 1,10-17

Ez a rész tele van olyan radikális választásokkal, amelyeket általában mi ösztönösen ki akarunk kerülni. Akkor csak sorjában:

Nincsenek variációk egy témára. Egy evangélium van. Isten a saját fiát adta a bűnös világért, hogy a világ megtérhessen, és élhessen általa. Ha valakinek nem ez az üzenete, az egyszerűen MÁS evangéliumot hirdet. Pál apostol nem köntörfalaz, lévén, hogy létfontosságú a keresztény üzenet szempontjából, hogy az evangélium áll-e a középpontban: aki mást hirdet, legyen átkozott. Hm, nem kifejezetten toleráns.

Aki Krisztus szolgája, az nem emberek tetszését keresi. Mi motivál engem a szolgálatban? Arra törekszem, hogy tetszek az embereknek? Hosszú évek kellettek ahhoz, hogy rádöbbenjek, hogy engem tökéletesen hidegen kell hagyjon, hogy az ige hallgatóinak TETSZIK-e a prédikáció, vagy sem. Rájöttem, hogy nincsen annál nagyobb hazugság, mint az, hogy egy igehirdetésnek az a célja, hogy tetsszen a hallgatóságnak. De szépen mondta, hogy Mezopotámia… Ha Jézus a zsidóknak botránkozás köve, és ha Jézus üzenete annyira megütközést okozó volt, hogy keresztre feszítették érte, akkor hogyan képzelhetjük, hogy ennek az evangéliumnak a hirdetése kiválthatja az emberek tetszését? Nem az a cél, hogy tetsszen az embereknek az üzenet, hanem, hogy átformálja az életüket. Ez meg soha nem megy könnyen. Nekem nem tetszene, ha azt mondaná valaki, hogy egy csődtömeg vagyok, és ha nem változtatok az életemen, elkárhozom. Pedig pont ez az üzenet. Tetszhet az evangélium, de előbb odáig el kell jutni. Az első őszinte reakció az igazi evangéliumi üzenetre soha nem a tetszés, hanem a felháborodás!

Jézus evangéliuma nem emberi filozófia/gondolkodásmód-kompatibilis. Nem egy vagyok az utcai prédikátorok közül. Nem egy vagyok a terítéken az sokféle kínálat közül, hanem az EGYETLEN, ami nem kamu! Jézus üzenete alapvetően EMÉSZTHETETLEN. Ezért hisszük azt, hogy a megtérés és az újjászületés a Szentlélek munkája, így válik lehetővé, ami emberileg lehetetlen.

Jézus üzenete és a hagyományos vallásosság között NINCS folytonosság. Nem abból ered ez, hanem annak az elvetése ennek az elfogadása. Pál apostol nem azt mondja, hogy átgondoltam a korábbi vallásosságomat, hanem konkrétan azt, hogy kárnak és szemétnek ítéltem. Jézus üzenetének az elfogadása, az ő követése vélt vagy valós vallásosságunk megtagadása. Még Pálnak is, pedig ő aztán tényleg vallásos volt. Mert Isten nem tűr mást, csak saját kijelentését. Mit gondolsz, megfér egymás mellett a nemzeti vagy egyházi hagyomány Jézus üzenetével? Pálnál nem igazán jött össze a kettő. Vagy-vagy.

Végül egy utolsó: Pál azt mondja, hogy korábbi vallásosságba belegyógyult életéből Jézus követésre hívta, és ő nem tanácskozott „testtel és vérrel”. Mi mindig megerősítést várunk valakitől. Egyik érdekközösségből a másikba lépünk. Arra vágyunk, hogy döntéseinket jóváhagyja valaki. Egyik ember tetszése helyett a másik ember vagy csoport tetszésére váltunk. Nem tanácskoztam testtel és vérrel: ha mindenki őrültnek nézett volna érte, akkor is engedek a követésre hívásnak.

Tetszeni akarsz Istennek? Készülj fel rá, hogy ez lehet, hogy senkinek nem fog tetszeni a környezetedben. Készülj fel rá, hogy mindazok, akik addig ünnepeltek, elfordulnak tőled. Készülj fel rá, hogy fenekestül felfordul az életed. Ez a következménye, ha az ember kárnak és szemétnek ítéli mindazt, ami Jézus követése előtt történt. De tudd, hogy vár egy másik közösség, ahol nem vagy egyedül a követésben.