Úrszínváltozás

Amióta csak tudatosabban élem meg az egyházi ünnepeket, mindig elvarázsol az augusztus egyik nagyon szép egyházi eseménye, Urunk színeváltozása a Tábor-hegyen. Van benne valami egészen megfoghatatlan, titokzatos. Még hetekkel később is a fülemben cseng az ünnep tropárjának első mondata: „Átváltoztál a hegyen Krisztus Istenünk, megmutatván tanítványaidnak dicsőségedet, amennyire láthatták.”

Isten megmutatta az Ő dicsőségét és lényegét, de ezt nem láthatja mindenki. Csak egy rejtett képesség teszi lehetővé, hogy ezt megláthassam. Mi is ez a képesség?

Régi szokásunk, hogy augusztus 6-án nemcsak a tábor-hegyi eseményekről emlékezünk meg, hanem egy nagyon népszerű és közkedvelt gyakorlat szerint gyümölcsöket is szentelünk. Ilyenkor a templom közepén álló asztal elkápráztat minket a rajta levő gyümölcsök látványával. Ettől egyre türelmetlenebbül várjuk, hogy megkóstolhassuk ezeket a finomságokat. Azon is újra és újra megdöbbenek, hogy a Teremtő milyen pazarló sokszínűséggel teremtette ezt a sok-sok gyümölcsöt. De nemcsak ezeket, hanem a teremtésben mindenütt, ahol az Isten által megalkotott élet jelenik meg, megmutatkozik ez a pazarló sokszínűség. Mintha a Jóisten mindent, ami az életünkkel van összefüggésben, vagy annak a táplálására, fenntartására szolgál, ezzel az ünnepélyes vonzással ajándékozna meg.

A virágok megannyi színnel és formával csalogatják a méheket. A gyümölcsök és egyéb hasznos növények már a látványukkal is lekötik a tekintetünket. Emellett az ízek ezreiből válogathatunk. Azonban az élet emelkedettebb szintjein is, amikor az emberi lélek keres magának társat, ez az önmagáról megfeledkezett öröm jelenik meg, például egy házasságban, egy barátságban. Istentől ajándékba kapott vonzalom, amely az életet szolgálja.

Tehát elmondhatjuk, hogy minden, ami az élet szolgálatában áll, Istentől különleges színt, szépséget és vonzalmat kap. Nem tudunk tőle elszabadulni, egyszerűen megragadja a figyelmünket és az akaratunkat. Úgy gyönyörködünk benne, hogy érezzük, ez a szépség Istentől van, és ez tartja meg az életünket.

Ebben sejlik fel a titok, az a gyönyörködés, amellyel életünk fenntartójára és gondozójára tekintünk. Az a vonzalom és szépség, melyben képes vagyok látni az Ő dicsőségét.

Lődár Jenő
görögkatolikus áldozópap

Forrás: karpataljalap.net