Vasárnapi üzenet

„Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek.  Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban.”  (1 Kor. 9, 19., 22–23)

Kedves Olvasók! A keresztyén embernek le kell hajolnia minden emberhez. „Mindeneknek mindenné lettem” – mondja Pál apostol. Ez nem olyan kapcsolat, amelyben a felek elbeszélhetnek egymás mellett. Szólnunk kell Istenről és az Ő Igéjéről mindenkinek, azoknak is, akik nem kedvelnek, akik szeretetlenek felénk. De kezdjük azzal, amivel az apostol is kezd!

„Szabad vagyok!” A világban sokan szeretnének szabadok lenni, mégis többen csak a szabadosságig jutnak el. „Aki szabad, az mindent megtehet” – tartják, és nem veszik észre, hogy a szabadság álcája alatt válnak a bűn rabjaivá. Vallom, hogy a hívő ember lehet teljesen szabad. Nem a templomba járó, hanem az, aki az életében is Úrnak vallja Krisztust. Krisztusban szabadok vagyunk arra is, hogy a rossz dolgokra nemet mondjuk. Pál apostol szabad ember, s így önként mások szolgájává teheti magát az evangélium hirdetésében. Miért teszi ezt? Hogy sokakat megnyerjen Istennek. A mi szabadságunk is megengedi, hogy Isten hűséges szolgái legyünk embertársainkért.

„Zsidónak zsidóvá, törvény nélkülinek törvény nélkülivé.” Nagyon különös dolgot mond itt az apostol. Bölcs, írástudó és törvénytisztelő emberként szól bele Isten életébe, és elhívja őt. Pál előző életét Krisztusért feladva vállalta az Isten népével való együtt nyomorgást. Azokhoz ment el, akik üldözték, azokhoz hajolt le, akik bántották. „Aki naggyá akar lenni közöttetek, legyen mindenki szolgája” – mondja a Szentírás. Minden keresztyénnek ideje leszállnia az egoizmus magas lováról, s odafordulni a másik emberhez úgy, hogy közben nem adjuk fel Isten parancsait, sőt a szeretet nagy parancsát éljük és adjuk tovább nekik.

„Az evangéliumért teszem.” Tehát nem magamnak nyerek meg embereket. Azt mondta egyszer valaki: „Az evangélium hirdetése ránk van bízva, de nincs hatalmunk felette.” Nem én döntöm el, hogy Isten kit akar megmenteni. Nem lehetek az evangélium ura, mert az maga Isten.  Nem válogathatom meg azt, hogy kinek mondom el a jó hírt. S mivel nem válogathatok, ezért egy feladatom van: továbbadni azt, amit én is az Ő Igéjéből kapok, megértek.

„Hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.” A megnyerjek kifejezés a teljes igeszakaszban ötször fordul elő. Utoljára némi változtatással teszi hozzá: hogy mindenképpen megmentsek másokat. Tulajdonképpen ugyanazt jelenti mindkét kifejezés: mindenki, aki engem körbevesz, általam megismerje az Úr Jézust. A legszebb és egyben legkomolyabb feladat, küldetés ez.  Luther Márton mondta: „A keresztyén ember mindenki közül a legszabadabb úr, nincs senkinek sem alávetve. A keresztyén ember mind között a legkötelességtudóbb szolga, engedelmes mindenkinek.”

Engedelmeskedjünk Istennek, és hirdessük az evangéliumot az Ő dicsőségére! Ámen.

Máté Richárd
izsnyétei lelkipásztor

Forrás: karpataljalap.net