Vasárnapi üzenet

Április 24. – a katolikus egyházban Szent György napja.

Gyakran találkozunk Szent György legendájával vagy ikonjával a templomokban. Kétféleképpen ábrázolják: az elterjedtebb lovon ülve, lándzsával a kezében, miközben legyőzi a sárkányt. Egy másik – kevésbé elterjedt –, a pajzzsal és karddal megfestett, békés és hősies szent.
Források szerint Szent György a római hadsereg egyik magas rangú tisztje volt, aki 305-ben szenvedett vértanúhalált. Már az V. században szentként tisztelték, és hőstetteivel a keresztény bátorság jelképéve vált. A görögkatolikus egyház a katonaszentek közé sorolja. Ő volt az, aki pajzsával a keresztényeket védte, és fegyverével a „sárkány” ellen harcolt. Életében Krisztust hirdette, cselekedeteiben Őt dicsőítette.
Napjainkban egyre gyakrabban találkozunk keresztényüldözéssel. Ezt a helyzetet tovább rontjuk azzal, hogy vasárnapi keresztényekké válunk. Kiválóan tükrözi ezt az, hogy ha egy nagyobb ünnepünk hétköznapra esik, nem tartjuk meg, mert dolgoznunk kell. Így pogánnyá válunk, és keresztény ünnepeinket is azzá tesszük. Eljött az ideje Szent Györgyökké válnunk, kötelességünk hitünket megvédeni a tomboló sárkánnyal szemben. Ő kiállt hite mellett, védelmére kelt az elnyomott és szenvedő embereknek. Erejét ezekhez a megmérettetésekhez az élő hitből merítette.
Manapság a legveszélyesebb sárkány az énközpontúság. Ez a szörnyeteg próbálja elhitetni velünk, hogy mindent jól csinálunk, hogy mások felett állhatunk. Ám ez csak szemfényvesztés, keresztény emberként alázatosságot és irgalmat kell gyakorolnunk. Krisztustól ezt a példát kaptuk, és György is ezt a példát követte. Nem azt kell szem előtt tartanunk, hogy mit kaptunk, hanem azt, mit adhatunk a felebarátainknak. Emberi természetünknél fogva hajlamosak vagyunk hibázni, de tudunk változni, megbocsátani és jó döntést hozni is a kellő időben.
Mindannyiunknak van pajzs és kard a kezében. Pál az efezusi közösségnek írt levelében nagyon szépen bemutatja az igazi fegyverzetet, amelyet minden kereszténynek viselnie kellene: a megigazulás páncélját, a békesség saruját, a hit pajzsát, amivel kivédhetünk a gonosztól érkező minden bűnös nyilat, a Lélek kardja, amely Isten igaz beszéde, és végül az üdvösség sisakja. Csak rajtunk áll, hogyan használjuk ezeket, vagy látva a rosszat, gyáván megfutamodunk. Egyházunk Györgyöt vasszentként is említi, ez utalhat az alkatára vagy a határozott jellemére. Nekünk őt kell kérnünk, mikor nehéz döntést kell hoznunk. Ő nem habozott a döntések előtt, tudta, mit kell tennie, így bátran nézett szembe a megpróbáltatásokkal, de végig alázatos szolgája maradt Istennek. Tudta, hogy Krisztussal meghalni annyit jelent, mint Vele feltámadni.
Nekünk ilyen emberré kell válnunk, hogy ne a sárkány prédájává, hanem az örök élet részesévé váljunk. A példa és az út előttünk, már csak rá kell lépnünk és haladni rajta küzdve, de meg nem fáradva.

Virág Szabolcs
görögkatolikus papnövendék