Vasárnapi üzenet

„Áldjátok az Urat, mert jó: irgalma örökké tart.” (136. zsoltár).

Ferenc pápa azért hirdette meg az irgalmasság évét a katolikus egyházban, hogy felhívja a figyelmünket arra, mennyire van jelen az irgalmasság, a megbocsátás, a bocsánatkérés mindennapi életünkben. Az irgalmasság gyakorlása isteni tulajdonság, melyben különösen megmutatkozik az ő mindenhatósága. Sokszor felvetik a kérdést, hogy ha valaki mindenható, nagy hatalom van a kezében, akkor nem igazán szokott irgalmasságot gyakorolni. A legnagyobb ellenpélda erre maga a Jóisten. Hiszen róla mindig látjuk, láthatjuk, hogy nagyobb az irgalmassága, mint a mindenhatósága. Irgalmasságot gyakorol az első emberrel szemben is, aki a bűn által fellázadt ellene.

A Szentírásban több olyan rész is található, amely megmutatja Isten belső természetét. Ezekből kitűnik, hogy ő végtelenül irgalmas. A türelem és az irgalmasság olyan fogalmak, amelyek gyakran fordulnak elő egymás mellett vele kapcsolatban. „Megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” – olvasható a 103. zsoltárban. „Áldjátok az Urat, mert jó: irgalma örökké tart./Áldjátok az istenek Istenét: irgalma örökké tart./Áldjátok az urak Urát: irgalma örökké tart./Csak ő tesz csodát: irgalma örökké tart” – áll a 136. zsoltárban. A liturgia kezdetén is irgalmasságot kérünk Istentől.
Isten világosan megmutatja, hogy nem akarja az ember pusztulását, hanem azt, hogy megtérjen és örökké éljen. Csak úgy léphetünk színe elé, ha kiengesztelődünk, ha széppé válik vele való kapcsolatunk. Azonban fontos kérdés, hogy milyen az istenképünk. Hogy féljük-e az Istent vagy félünk tőle?

Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette meg az embert. Sok ember pedig a saját hasonlatosságára teremti meg magának az Istent. Ezért sokszor hibás az emberek istenképe, ebből kifolyólag pedig képtelen megbocsátani, másoktól bocsánatot kérni, kiengesztelődni és valóban irgalmasságot gyakorolni. De mindig legyen bennünk bizalom Isten felé, hogy ő irgalmas, nem számonkérni, nem büntetni akar. „Az Úr megszabadítja a foglyokat, /az Úr megnyitja a vakok szemét, az Úr fölemeli a megalázottakat, az Úr szereti az igazakat,/az Úr megőrzi az idegent, pártját fogja az özvegynek és árvának, de a gonosz ember útját zsákutcába viszi.” (146. zsoltár).

Losák István
plébános