Vasárnapi üzenet: „Aki nincs ellenünk, velünk van”

Dosztojevszkijt, a neves orosz írót a cári önkény Szibériába száműzte. Egy falusi asszony útravalóként egy Szentírással ajándékozta meg. Az író akkor még nem is sejtette, milyen értékes útitársa lesz ez a könyv a „holtak házában”. Ennek segítségével találkozott Jézussal, és így nyilatkozott erről a sorsdöntő találkozásról: „Nincs szebb, értékesebb, szeretetreméltóbb, tökéletesebb az Úr Jézus személyénél. Mindig rossz úton járunk, ha nem Őt követjük. Európa sajnos elszakadt Tőle, és ez az oka minden nyomorúságának. Aki nem hajol meg Krisztus előtt, az a bálványok hódolója lesz. Aki nem Krisztusra épít, a bábeli toronyépítők sorsára jut.”

A mai – egyébként nagyon kemény hangú – evangéliumnak van egy olyan mondata, amely feltétlenül vigaszt jelent: „Aki nincs ellenünk, velünk van.”  Jézus pontosan tudta, hogy vannak ellenségei, akik az életére törnek. Tudta azt is, hogy vannak barátai, hűséges tanítványai, akik mindenhova követik. És a két csoport között van a nagy tömeg, amely sehova sem tartozik. Jézus ezekről mondja, hogy vele vannak, mert nincsenek ellene. A krisztusi szeretetnek nagyszerű megnyilvánulása ez a mondat.

Sajnos, mi ezt a mondatot is kicsit kifordítjuk, és így fogalmazunk: „Aki nincs velünk, ellenünk van.” Ezzel elérjük, hogy az emberiség nagy részében ellenséget láthatunk. Nyilván kevesen vannak, akik közvetlenül hozzánk tartoznak, akár rokonság, akár barátság által. A többség semleges. Jézus ezekről is azt mondja, hogy vele vannak. Mi viszont ellenséget látunk az ilyenekben. Nincs velem, tehát ellenem van – ez a mi elvünk. Ezzel saját életünket rontjuk el, mert mindig, mindenütt ellenséget keresünk. Jó lenne ennek a gondolatnak a krisztusi változatához visszatérni. Szebbé tehetnénk saját életünket.

Érdemes még egy pillantást vetni ennek a gondolatnak az ökumenikus jellegére. Teljesen nyilvánvaló, hogy mi, keresztények, katolikusok és protestánsok egy oldalon állunk. A másik oldal az istentelenek világa, akik semmiféle felsőbb lényt nem ismernek el, valamint a szabadelvűek világa, akik minden erkölcsöt tagadnak, és nem tesznek különbséget jó és rossz között. Tudomásul vesszük, hogy ők jelentik az ellenséget. De mi őket sem gyűlöljük, hanem értük is imádkozunk, és bízunk benne, hogy egyszer majd ők is eljutnak az igazság ismeretére.

Pohareczky Róbert
római katolikus plébános

Forrás: karpataljalap.net