Vasárnapi üzenet: „Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament,…”
„Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és emelt hangon dicsőítette az Istent, s arcra borulva hálát adott neki.”
A karácsonyi készületünk folyamán egyre-másra arról szólnak a híradások, hogy hol milyen jótékonysági akciókat rendeznek, hol gyűjtenek élelmiszert, pénzt a rászorulók részére. Ez nem véletlen, hisz ilyenkor talán egy kicsit mindenkinek ellágyul a szíve a nélkülözőkre gondolva. De persze óhatatlanul is felmerül bennünk a kérdés, vajon érdemes-e adományozni, van-e értelme nemcsak most, de bármikor is segíteni a rászorulókon, hisz hiába segítek, az életük talán ugyanolyan marad, és még csak meg sem köszönik, meg sem hálálják az én jószándékomat.
Jézus az evangéliumi történetben tíz leprást gyógyított meg és mégis csak egy jött közülük vissza megköszönni. Miért gyógyította meg mégis a többit is? Azt hiszem a válasz az emberi természetünkben keresendő, amit ő nagyon jól ismer. Hisz mi, emberek mindannyian, a Szeplőtelen Istenszülő Szűz Máriát kivéve az eredeti bűn állapotában születtünk meg, bár a keresztség lemossa rólunk ezt a bűnt, de a bűnre való hajlamunk megmarad. Mindannyian a személyes bűneink által olyan elszigeteltté, elfásulttá válhatunk, mint ezek a leprások, akik reményvesztetten bolyongtak a világban. A lepra komoly betegség, ha nem veszik észre időben, ha nem kezelik, akkor elhatalmasodik az emberen, és gyógyíthatatlanná válik, a leprával fertőzött testrészek érzéketlenné válnak. Így válik érzéketlenné az ember is a rajta eluralkodó bűn miatt, elfelejti azokat a szavakat, amelyek az emberi együttélésünk kulcsszavai: „kérem”, „bocsánat”, „köszönöm”. Jézus azért tesz csodát, mert segíteni akart rajtuk. Azért gyógyítja meg a többi kilencet is, mert reménykedik benne, hogy ez lehet a teljes testi-lelki gyógyulásuk kezdete.
Amikor önzetlenül segítünk másoknak, ne várjunk érte hálát sem az Istentől, sem a rászorulóktól. Ha segítünk, azt azért tegyük, mert nekünk is küldetésünk van ennek a bűnnel szennyezett világnak a jobbá tételében. Lehet, kis lépés egy apró segítség, lehet, hogy nincsenek nagy eredményei, de akkor is lépés, egy jobb és egy istenibb világ felé.