XVIII–XX. századi emlékek a vakolat alatt

Ez év nyarán a ránézésre teljesen szokványos görögkatolikus temploma fel­újításába kezdett a Tiszabökényi Görög­katolikus Egyházközség. Amint azonban a falakról kezdett lehullni a vakolat, sokakat ért meglepetés, mert az alól kő helyett egy fából épített templom tűnt elő.

Vidékünkön kb. 100 évvel ezelőtt még főként a legkönnyebben hozzáférhető alapanyagból, fából készült templomok álltak. Sok azonban leégett, és helyére már más építőanyagból emeltek újat. A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerületének kötelékébe tartozó tiszabökényi, Szent Mihály tiszteletére fölszentelt templom az egyetlen olyan magyar görögkatolikus fatemplom, amelyet egyházunk legalizálása után visszakaptunk az ortodox egyháztól.

– A templomunk 1770 és 1775 között épült – tájékoztat Pősze Sándor, az egyházközség parochusa. – A hagyomány úgy tartja, hogy a jelenlegi már a harmadik helye. Ezt az itt dolgozó mesteremberek is megerősítették: a gerendák, szarufák egymáshoz illeszkedésén egyértelműen látszik, hogy többször voltak már szétszedve és újra összerakva. Először valahol a Tisza partján állt, aztán a víz „beljebb hozta”, egy nagy árvíz pedig, valószínűleg valamikor az 1800-as években szó szerint felemelte és itt tette le. Ez nem is lehetett nehéz, mivel a templomnak egyáltalán nincs alapja, egyszerűen a földön állt. 1897-ben kerültek fel a deszkák a templom elejére, ezután kezdték meg a kivakolást. Egy fatáblán talált írás mutatja, hogy 1898-ban Kancsánszki Mihály gondnoksága alatt lett kivakolva. Az itt talált iratok szerint először nádfedeles volt, 1940-50 körül egy zsidó ember rakta rá a jelenlegi bádogtetőt, amivel az egész szerkezetet és a tornyot is beborították. Az évek alatt többször is újravakolták: 25-30 centiméter vakolatréteget találtunk a falakon.

A helyi görögkatolikusok csak a ’90-es évek elején használhatták újra a templomot, amikor a kommunista üldözés után újra szabadon működhetett Kárpátalján a görögkatolikus egyház. Addig a templomudvaron, a keresztnél végezték a liturgiát, a KGB több alkalommal kutyákkal őrködött, nehogy a mieink összeverekedjenek az ortodoxokkal. Sok volt a probléma, de hál’istennek megoldódtak. Ezekből az időkből viszont hiányoznak a hivatalos iratok. Ahogy az anyakönyveket, úgy ezeket is érdekében állhatott valakinek eltüntetni, szerintem éppen azért, hogy később ne tudhassák meg bizonyos, ma már más vallású emberekről, hogy eredetileg görögkatolikusok. 2004-ig a templomot a pravoszlávokkal együtt használták a görögkatolikusok, amíg ők saját templomot nem építettek maguknak. Jelenleg kb. 500-550 görögkatolikus él a faluban.

– Hogyan kezdődött a felújítás?

– Demkó Ferenc esperes úrral 2014-ben találkoztunk a mezőgecsei Kajdy-kúriánál dr. Diószegi Lászlóval, a Teleki László Alapítvány elnökével, s jeleztük neki, hogy esetleg megnézhetnék a bökényi templomot. Ígéretet is kaptunk a mihamarabbi segítségre. 2015-ben kezdődött meg a munka. Az alapítvány 7 millió forintot kapott a munkálatokra a Rómer Flóris Terv keretében. Viskről érkezett Stark István és csapata a templom rendbetételére. Ők az alapítvány munkáinak itteni kivitelezői, Káldi Gyula építész tervei alapján dolgoznak. 2015-ben kezdték el szakaszosan leszedni a vakolatot. Megvizsgálták a fa minőségét, s eldőlt, hogy az egészet ki kell cserélni. Az elmúlt szűk 20 év három nagy árvize idején ugyanis a templom vízben állt, a fa teljesen el van korhadva.

Bár nem az egyházközséget terhelik az anyagiak, megtörténik, hogy itteni segítségre szorulunk. Sokat köszönhetünk Tóth Bálint polgármesternek, aki maga is görögkatolikus, és már nem egy alkalommal segített, ha szükségünk volt valamire. És minden nap jön valaki, aki egy kis süteményt, üdítőt hoz a munkásoknak. Persze olyan is akad, aki nem érti, miért kellett „szétverni” a templomot.

– Egy ilyen régi templom nyilván sok érdekességet rejt magában.

– Míg kívülről le nem szedték a vakolatot, mindenki azt hitte, hogy a templom téglából készült. Meglepetés akkor ért, amikor a bejárat felől leszedték a deszkákat. Kiderült, hogy ez egykor egy teraszos templom volt, csak a teraszt bedeszkázták. Ez teljesen megfelel a korabeli stílusnak. A hegyekben lévő 200-300 éves fatemplomok is így néznek ki. Ráadásul boltívesen van kialakítva, és egyetlen szeg sincs beleütve, teljes egészében faékekkel van összerakva. Ez engem is meglepett. A teraszról az előttem itt szolgáló papok sem tudtak, és az idősebb hívek sem emlékeznek rá. Kiderült, hogy a torony is ugyanilyen boltíves. Nem is értem, miért tették rá a bádogtetőt.

Érdekes a templom mennyezete is: kék égbolt csillagokkal. Az 1900-as évek második felében furnérlemezekre festett képek kerültek fel a mennyezetre. Ezek nem ikonok, csak egyszerű festmények. Szépek ugyan, de liturgikus szempontból nem értékesek. A görögkatolikus templomokban az Atyát, a Fiút és a Szentlelket külön testtel ábrázolják, amelyek úgy helyezkednek el, hogy kehelyformát alkotnak. Az itteni ábrázoláson az Atya és a Fiú kapott testet, a Szentlelket galambként jelenítették meg. Amikor ezeket a lemezeket eltávolítottuk, akkor fedeztük fel a csillagos égboltot.

A templom ikonosztázionja a XVIII. században érkezett a mostani anyaországból. Ezt is szétszedtük, mert fel szeretnénk újítani. Kis papírcetliket találtunk az aljára szegezve. Némelyiken pl. az „Istenszülő, könyörülj rajtunk!”, „Legszentebb Istenszülő, üdvözíts minket!”, „Könyörögj érettünk, Istennek Szent Anyja!” könyörgés szerepelt. Volt itt korábban 4 ikon is, de eltűntek. Ezeket az ikonosztázion szétszedésénél szintén megtaláltuk. Illetve egy írást is, amiről a korábbi papok is tudták, hogy létezik, csak azt nem, hogy hol. Erre az van írva, hogy Szent Mihály tiszteletére szentelték a templomot, amikor Mihály nevezetű volt itt az áldozópap. Egy 1800-as évekből származó dátum is van a papíron, illetve a püspök neve és az akkori pap felszentelésének éve is. A szöveg ószláv nyelven íródott, most van folyamatban a fordítása.

A templom belső részében leástunk egy méter mélyre, és előkerült többek között kétkrajcáros pénzérme, régi gyógyszeres üvegek és egy edény is, ami egykor valószínűleg keresztelési kádként szolgált.

A torony is tartogathat még érdekességeket. A régi templomok tornyában mindig elhelyeztek egy kis üvegbe rejtett papírt, amire felírták, ki és mikor építette a templomot. Bár lehet, hogy semmit nem találunk már, hisz a tornyot korábban átfedték.

– A munkálatok végeztével milyen képet mutat majd a templom?

– A templom sok szépségét takarták el hajdan, és mi most megpróbáljuk helyreállítani ezeket. A falak alsó két sora tölgyfából készül, a többi rész, a falak, a karzat, a szentély stb. vörösfenyőből. Eredetileg is ezt a két fafajtát használták az építők. Előkerül a kék, csillagos égbolt is. Próbálunk ragaszkodni szögek helyett a faékek használatához a terasz esetében, de a megerősítéshez néhány csavart is felhasználnak a mesterek. Újra láthatóvá válnak a tornyon és a teraszon lévő boltívek. A tornyon is lesz egy kis terasz, ezen megmarad a bádogtető. Később fazsindellyel szeretnénk lefedni, s meghagyjuk a bádogot, hogy legyen valami szigetelő réteg arra az esetre, ha a zsindely megrepedezik és beázik. A négy alapikon is felkerül, restaurálva. Összességében a templom a régi formáját tükrözi majd. Remélhetőleg még az év végéig befejeződik a munka. A tervek 2016 őszéről szóltak, de nem megfelelő minőségű fát hozott a beszállító, s addig állt a munka, míg nem találtunk újat. Érdekes módon pont augusztus 20-án ért ide a faanyag.

Amikor a faanyag a helyére kerül, újra misézhetünk a templomban. Sokféle ötlet volt, hol tartsuk addig a szertartásainkat, de úgy gondoltam, ha az elődök a forró nyárban és a fagyos télben is kibírták a szabadtéri liturgiát, akkor mi is ki fogjuk. Ezen az udvaron több száz éve húzzák meg a harangot, és azt akartuk, hogy ez a lelkület meg is maradjon, ezen a helyen. Őseink is kinn imádkoztak, hát ne mi legyünk azok, akik megszakítják ezt a hagyományt.

Espán Rita