Alapszintű újraélesztés és külső automata defibrillátor használatának oktatása Beregszászban

A Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közös szervezésében alapszintű újraélesztés és külső automata defibrillátor használatának oktatására került sor október 13. és 16. között Beregszászban.
Beszélgetőpartnereim a program felelősei, Adányi László, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Nemzetközi Fejlesztési és Vészhelyzetkezelő Programjának vezetője és dr. Fritúz Gábor, a Semmelweis Egyetem tanársegéde, klinikai oktatásvezetője, valamint a képzésben részt vevő diákok voltak.

– Kinek a szervezésében valósult meg ez a program itt, Beregszászban, és mit kell tudnunk róla?

Adányi László: – Ez a program a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezésében, az Ukrán Reszuszcitációs Társaság elvi támogatásával, illetve a Magyar Külügyminisztérium segítségével valósulhatott meg. Ez egy nemzetközi fejlesztési projekt, amely Ukrajnát célozza meg, a cél az ukrán egészségügyi alapellátás fejlesztése.
Az Ukrán Reszuszcitációs Társaság egy szakmai civil szervezet, amelyet olyan orvosok és egészségügyi alkalmazottak képeznek, akik újraélesztéssel foglalkoznak, és szeretnék annak módszerét terjeszteni Ukrajnában nemcsak az orvos társadalomban, hanem a laikusok között is.
Az újraélesztés módszerei a tudomány fejlődését követve változnak, az általánosan elfogadott európai szabványokat az Európai Resuscitatios Társaság rendszeresen megjelenteti.
Mi most heten jöttünk Magyarországról, kollégáink a Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei.

– Mennyire tájékozottak a kárpátaljai egészségügyi helyzetről?

Adányi László: – A Máltai Szeretetszolgálat évek óta kapcsolatban áll Kárpátaljával. Én 1992 óta járok ki ide rendszeresen, azóta sok fejlődést tapasztaltam az egészségügy területén. Nemrég egy tüdőszűrő autóbuszt ajándékoztunk a beregszászi kórháznak. Azért esett Kárpátaljára a választás, mert igyekeztünk kihasználni az itt élők magyar nyelvtudását.

– A képzés során laikusokkal foglalkoztak.

Adányi László: – Furcsának tűnhet, hogy a laikusképzés fejlesztheti az alapellátást, de ez így van, a laikusok is tehetnek azért, hogy minél több ember életét megmentsük. Ez Európában egy általánosan használt módszer, amely mögött szakmai társaságok állnak, s ezt szeretnénk Ukrajnában átadni. A laikusok képzése két szakaszban történt egy többnapos tréning folyamán. Először olyan oktatókat képeztünk ki, akik ezt a módszert tovább tudják adni. Az oktatók akkor lesznek oktatók, ha a tanítást gyakorlatban is végzik. Első lépésben kiképeztük az új oktatókat, akik a továbbiakban a mi oktatóinkkal tanítottak együtt.

– Kiket oktattak Beregszászban?

Adányi László: – Először a Máltai Szeretetszolgálat Beregszászi Járási Szervezetének munkatársait képeztük ki, majd hatvan hatodik osztály feletti gyermekkel foglalkoztunk, akik a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium és a 4. Számú Kossuth Lajos Középiskola diákjai. Csütörtökön Técsőn tartunk egy bemutatót, ezt a Beregszászi Konzulátussal közös szervezésben bonyolítjuk le.
Azért választottunk fiatalokat a programunkhoz, mert nagyon fontos, hogy az általános műveltség része legyen az újraélesztés módszere, illetve a félautomata defibrillátor használata, ami Európában már elterjedt segítségnyújtási eszköz áruházakban, iskolákban, repülőtereken, közintézményekben.

Mennyire voltak fogékonyak a diákok a képzésre?

Dr. Fritúz Gábor: – Nagyon érdekelte a fiatalokat a képzés, kifejezetten pozitív volt a hozzáállásuk, belátták, hogy ez egy olyan készég, melyet minden állampolgárnak kötelessége elsajátítani. Egyszerű nyelvezettel tanítottuk őket, így mindenki könnyen elsajátíthatta a képzés anyagát.

– Tudjátok-e, hogy miről szól ez a képzés? – kérdezem a diákokat.

Metenkánics Krisztina (11. osztály): – Persze, megtanuljuk kezelni az olyan helyzetet, amikor valakit eszméletlenül találunk, megtanuljuk az újraélesztést.

– Kerültetek már olyan szituációba, hogy eszméletlen embert kellett elsősegélyben részesítenetek?

Metenkánics Diána (11. osztály): – Még nem, csak a filmekben láttam ilyet. De hasonlít ahhoz a módszerhez, amelyet ott alkalmaznak az újraélesztésnél. Most már magabiztosabbnak érezzük magunkat, nem ijedünk meg annyira, ha adódik egy ilyen helyzet.

– Mennyire nehéz a módszer?

Metenkánics Krisztina: – Nem nehéz, érthetően elmagyarázták, sokat gyakoroltunk a bábukon és egymáson, egyedül a mellkas nyomása fárasztó, erő kell hozzá.

– Terveznek-e újabb látogatást és oktatást Kárpátalján?

Adányi László: – Nem engedjük el azoknak a kezét, akiket elindítottunk az úton, tartjuk a kapcsolatot azokkal az oktatókkal, akiket itt Kárpátalján kiképeztünk, illetve keressük az anyagi forrásokat, hogy tovább tudjunk lépni, és újabb képzéseket tudjuk indítani.
Most itt hagyunk a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium és a 4. Számú Kossuth Lajos Középiskola számára egy-egy félautomata defibrillátort, illetve négy kiképzőbabát, amelyen lehet gyakorolni az újraélesztést. De szükség lenne újabb eszközökre, többek között egy gyakorló defibrillátorra. Emellett fontos a kapcsolattartás, a rendszeres együttműködés, tapasztalatcsere. Segítene, ha a határ átjárhatóbb lenne.

Köszönöm a beszélgetést!

Statisztikai adatok szerint a betegek 20-30 %- a nyilvános helyen lesz rosszul. Az egyik vezető halálok, a hirtelen szívleállás esetén a beteg újraélesztésére az első tíz percben van a legnagyobb esély.