Becsapós bankkártya

„A munkaadónk három évvel ezelőtt minden alkalmazottjának bankkártyát nyittatott az egyik helyi bankfiókban. A kártyára csupán néhány havi béremet utalták át, amit mindjárt fel is vettem a bankautomatán keresztül, majd változott a bérezési rendszer, s én többé nem használtam a kártyát, meg is feledkeztem róla.
Idén azonban levelet kaptam a banktól, amelyben tájékoztatnak, hogy majdnem nyolcszáz hrivnyával tartozom nekik, s ha nem fizetek önként, beperelnek a bíróságon. Amikor felhívtam őket telefonon, hogy megtudjam, honnan veszik ezt a hatalmas összeget, a bank munkatársa elmagyarázta, hogy a kártyahasználati díj és a kamatai gyülemlettek így fel, mert havi 20 hrivnyát kellett volna fizetnem nekik ezen a címen rendszeresen. Lehetséges, hogy tudtomon kívül adósságba vertem magam? Mit tegyek?”

– A közönséges bankkártyákért, amilyenekre általában a fizetéseket utalják át, a bank rendszerint alig számol fel valamit. A gyakorlat azt mutatja, hogy legfeljebb a kártyára érkező összeg, azaz a fizetés 0–0,15 százalékát vonják le ezen a jogcímen. Ráadásul amennyiben a bank egyáltalán megállapít ilyen minimális kártyahasználati díjat, az esetek egy jelentős részében azt nem a dolgozók, hanem a munkaadójuk fizeti. Ugyancsak bevett szokás, hogy az ilyen kártyák kiadása ingyenes, s rendszerint az azon keresztül történő pénzfelvételért sem vonnak le díjat.

Az ilyen fizetési kártyák használatáért akkor állapítható meg külön használati díj, ha engedélyeznek rá bármilyen más pénzátutalást a béren kívül. Ugyancsak fizetett a kártyahasználat, amennyiben hitelkártyáról van szó, azaz a tulajdonosa számára engedélyezett egy bizonyos pénzösszeg felvétele a saját betétén túl. Az ilyen pénzzel a kártya tulajdonosa tulajdonképpen úgy bánhat, mintha hitelt venne fel a banktól, értelemszerűen a pénzintézet bizonyos kamatot és díjat számít fel ezért a rendelkezésre álló hitelkeretért.

Azonban mindezt tartalmaznia kell az ügyfél és a bank megállapodásának, s arról tájékoztatni voltak kötelesek önt. Mindenekelőtt tehát vegye elő a bankkal kötött, ön által aláírt szerződést, s figyelmesen olvassa végig. Amennyiben a szerződés – beleértve az „apró betűs” részeket, s a mellékleteket, lábjegyzeteket is – tartalmaz az ön részéről olyan fizetési kötelezettségeket, amelyekre a bank hivatkozik, de ön nem emlékszik azokra, vagy a nélkül írta alá a szerződést annak idején, hogy végigolvasta volna a dokumentumot, akkor fizetnie kell. Ha nem, úgy keresse fel a szóban forgó bankfiókot, s írjon kérvényt, amelyben követeli, hogy írásban mutassák, ki: minek az alapján, s miként állapították meg az ön tartozását. Figyeljen oda, hogy kérvényét annak rendje és módja szerint iktassák, mert akkor a bank záros határidőn belül köteles megadni a kért információt. Amennyiben csak valamilyen banki, hivatalnoki túlkapásról van szó, az ügynek ebben a stádiumában rendszerint visszakozni szoktak a bankárok. De akkor se adja fel, ha kitartanak az álláspontjuk mellett. Ne feledje, hogy a jogerős bírósági döntés megszületéséig nem kötelezhetik önt fizetésre, s a banknak kell bizonyítania az igazát a bíróság előtt.