Egy éves az ukrán nyelvtörvény

Ma egy éve, 2012. augusztus 10-én lépett hatályba az Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa által botrányos körülmények között július 3-án megszavazott, a közbeszédben csak nyelvtörvényként emlegetett jogszabály.

Az évforduló apropóján Csernicskó István nyelvésszel, a kárpátaljai magyarok nyelvi jogainak kutatójával, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatójával beszélgettünk.

– A hivatalosan „Ukrajna törvénye az állami nyelvpolitika alapjairól” (Закон України „Про засади державної мовної політики”) című jogszabály tavaly augusztus 10-én jelent meg a Голос України című hivatalos lapban, s ezzel vált hatályossá. A bevezető és a jogalkotó szándéka szerint kizárólag ez a törvény szabályozza Ukrajnában a nyelvek használatának minden kérdését, így tulajdonképpen nyelvtörvény. Az ukrajnai társadalomban azonban hatalmas feszültségek uralkodnak a nyelvi problémakörben, dúl az ukrán–orosz nyelvi vetélkedés és pozícióharc, feltételezem, a törvény beterjesztői ezért nem nevezik nyelvtörvénynek a jogszabályt, ezzel is csökkenteni próbálván a körülötte szított feszültséget.

– A törvény, amellett, hogy megerősíti az ukrán nyelvnek az alkotmányban biztosított államnyelvi státusát, 18 nyelvet von a hatálya alá: orosz, belarusz, bolgár, örmény, gagauz, jiddis, krími tatár, moldáv, német, görög, lengyel, roma (cigány), román, szlovák, karaim,krimcsak, ruszin és magyar.A jogszabály több szinten foglalja össze a felsorolt nyelvek beszélőinek nyelvi jogait. Vannak például olyan rendelkezései, melyek a törvény hatályba lépésével az ország egész területén azonnal hatályba léptek. Például a parlamentnek az összes törvényt közzé kell tennie az államnyelv mellett ezen a 18 nyelven is. A törvény kimondja, hogy azoknak a közigazgatási egységeknek (megye, járás, város, városi típusú település, falu önkormányzata) a területén, ahol az említett nyelvek valamelyikét anyanyelvként beszélők aránya – a legutóbbi népszámlálás hivatalos adatai alapján – eléri a tíz százalékot, az adott nyelv regionális vagy kisebbségi nyelv státust nyer. Nos, ezeken a területeken belül két különböző módon lépnek életbe a törvény egyes cikkelyei. Az önkormányzatoknak (tanácsoknak) néhány törvénycikk alkalmazása terén nincs mérlegelési lehetőségük, mert azok alkalmazása automatikusan kötelezővé válik számukra, ha egy vagy több kisebbségi nyelv anyanyelvi beszélőinek aránya legalább tíz százalékos. Ilyen például az, hogy az adott kisebbségi nyelven is biztosítani kell a hivatali ügyintézés lehetőségét, s ehhez olyan hivatalnokokat is alkalmazniuk kell, akik révén ez lehetségessé válik. A földrajzi nevek kisebbségi nyelven történő feltüntetése is kötelező azokon a nyelveken, melyeket legalább a lakosság tizede anyanyelvének vall. A jogszabálynak ezeket a rendelkezéseit a tanács külön határozata nélkül is kötelezően életbe kell léptetni, az államhatalmi szerveknek ezeket alkalmazniuk kell. Vannak azonban olyan részei is a jogszabálynak, ahol mérlegelési joggal bírnak az önkormányzatok. Aképviselőtestületolyan kérdésekben jogosult (ám nem köteles) dönteni, melyeket a törvény a hatáskörébe utal:dönthet például a saját hirdetményei, értesítései, pecsétjei, cégpapírjai kétnyelvűsítéséről. Végül vannak olyan jogok is, melyek az állampolgárok egyéni, írásos kérelme alapján kerülnek alkalmazásra. Bárki kérheti például, hogy a személyi igazolványában a személyes adatait az ukrán mellett magyarul is feltüntessék, vagy hogy az iskolai bizonyítványa, diplomája kétnyelvű legyen.

– Egyetértek. Ez a törvény valóban sok lehetőséget rejt a magyar nyelv használati körének kiszélesítésére, melyeket ki kellene használnunk. Az is tény ugyanakkor, hogy – bár már egy éve hatályos a jogszabály – messze állunk még attól, hogy a gyakorlati alkalmazásának korlátlan sikereiről számolhassanak be a hatóságok. Bízzunk azonban abban, hogy a törvényt alkalmazni fogják, és ehhez a megyei, járási és települési önkormányzatok, az illetékes hatóságok megtalálják a szükséges forrásokat is. Mi, állampolgárok pedig azzal segíthetjük elő a törvény gyakorlati megvalósítását, ha ismerjük nyelvi jogainkat, és igyekszünk alkalmazni, kihasználni is azokat.