Helyreigazítás avagy a nagyberegi tüntetések margójára

Sajnálatos dolog, hogy amikor ezeket a kiélezett, parázsló napokat éljük, felháborodásra okot adó dolgok történnek körülöttünk. Igazolniuk, tisztára mosni kell magukat azon asszonyoknak, akik kiálltak az utakra, nem törődve a tűző nappal, forrósággal, hagyva minden dolgukat. Akár testi épségüket is kockára téve tüntettek a háború ellen, azért, hogy a férfiakat ne vigyék harcolni.

Így történt ez Nagyberegen is. Először július 28-án mentek utcára az asszonyok, amikor az első behívók megérkeztek. Spontán akció volt, mindenkit az aggodalom, félelem vezérelt. Különös hatása van a tömegre egy rémhírnek. Ezt nem mindenki tudja egyformán kezelni. De azt, hogy vasvillával várták volna a katonai behívót, ami az interneten megjelent, NEM IGAZ.

Ez a szomszéd faluban történt. A két falu neve egy véletlen folytán összemosódott, kicserélődött, sajtóhiba áldozata lett.

A július 30-án történt események kapcsán nagy felháborodásának adott hangot a járási rendőrparancsnok, azt állítva, hogy az asszonyok a kesztyűgyárban kigyulladt részleg oltásához igyekvő tűzoltókat is feltartóztatták. Ez NEM IGAZ. A fény- és hangjelzés hatására jóval a jármű érkezése előtt mindenki az út szélére húzódott. Sőt a mentő is kétszer jött be és ment ki a faluból, a járművet széles sávban engedték tovább. „Kikérjük magunknak ezeket a rágalmakat!” – hangoztatták a napokban sokan.

Ha már a nagy nyilvánosság előtt tisztázódnak a Nagyberegen történtek, engedtessék meg néhány gondolat.

„Tedd vissza a kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el.” (Máté 26,52)

A nagyberegi asszonyok ezt vallva békét szeretnének. Féltik férfiaikat az értelmetlen háborútól, értelmetlen mozgósítástól, értelmetlen ellentétektől. A kesztyűgyár dolgozói elsősorban nagyberegi asszonyok, anyák, feleségek. Nem a munkahelyi hovatartozás vitte őket utcára, hanem ebben a kétségbeesett helyzetben a tenniakarás, a félelem, az aggódás.

Innen üdvözöljük azon személyeket, akik az aggódó nőket biztatva, velük imádkozva inkább álltak az aszfalton a tűző napon három órát, mintsem koporsó mellett egyet. Jó tudni, hogy vannak a közösségek érdekeit védő, imában és szívükön hordozó személyek.