Hogy az új év jobb legyen

Az év vége a következtetések levonásának, az új év eleje pedig a fogadalmak, ígéretek megtételének ideje. Ekkor döbbenünk rá igazán, mennyi mindent nem tettünk meg, mennyi mindent tettünk rosszul, mennyi mindenre nem volt időnk. S ekkor fogadjuk meg magunknak, hogy idén minden másképp lesz. Az alábbiakban néhány tanáccsal szolgálunk, melynek megfogadása talán segíthet elérni, hogy az új év már tényleg szebb, jobb legyen.

Lassan járj, tovább érsz! A türelmetlenség és a mindent azonnal akarás szinte minden emberre jellemző. Céljainkat a lehető leggyorsabban szeretnénk elérni, s (legtöbbször) épp ez az, ami miatt végül kudarcot vallunk. A célig hosszú az út, és rövidíteni – sajnos, nem sajnos – nem lehet. Kis lépésekben haladva viszont eredményesebbek lehetünk. Egyik napról a másikra nem lehet se meggazdagodni (hacsak nincs ötöse az embernek a lottón), se életünket 180 fokos fordulattal megváltoztatni, se lefogyni, se szebb, jobb embernek lenni. Apró lépésekben, lassan, de biztosan haladva nagyobb a siker elérésének esélye, s így a demotiválóan ható kudarcélmény is elkerülhető. Ne feledjék: Rómát se egy nap alatt építették!

Tanuljunk meg spórolni! Számtalan jeles nap van egy évben, ami miatt mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, s számtalan dolog adódik hirtelen, ami ugyanezt követeli meg. Ilyenkor jó, ha van is mihez nyúlnia az embernek. Jellemző, hogy pont akkor vagyunk leégve, mikor a leginkább szükségünk lenne a pénzre. Lehet az születésnap, karácsony, évforduló. Egy év 52 hétből áll. Hetente csak 10 hrivnyát félretéve a karácsonynak már jóval bátrabban állhatunk neki. S hasonló a helyzet a többi jeles nappal is. Az ajándékra, ruhára, nagyobb háztartási eszközökre szükséges pénz akkor tűnik csak igazán elképesztően hatalmas összegnek, amikor azt egyszerre kell kivennünk pénztárcánkból. Ha azonban szorgosan gyűjtögettünk, s van némi tartalékunk, már egészen más a helyzet.

Legyünk reálisak önmagunkkal! Bármilyen célról is legyen szó, mindig ott a kérdés: képesek vagyunk-e elérni egyáltalán? Persze, úgy kell hozzáállnunk mindenhez, hogy márpedig meg tudjuk tenni, képesek vagyunk rá, de azért a realitás talaján maradni még mindig érdemesebb, mint nagyot esni a magas lóról. Értékeljük lehetőségeinket s önmagunkat, mielőtt belevágnánk valaminek a megvalósításába. Inkább érjünk el kisebb célokat, mint jöjjünk rá hosszadalmas fáradozás után arra, hogy „azt” a dolgot, akármennyire is szeretnénk és akármilyen kitartóak vagyunk, nem tudjuk elérni.

Legyünk toleránsak, igazságosak és reálisak másokkal szemben! Mindenki életében lehet olyan személy, akivel bármennyire is szeretné, valamiért nem jön ki, s ez rányomja bélyegét családi életére, baráti körére, munkahelyi viszonyára. Próbáljunk elnézőbbek, türelmesebbek lenni, megismerni az illető másik arcát is, felülemelkedni az ellenszenven, és reálisan szemlélni az illetőt. Ne hagyjuk, hogy a kezdeti ellenszenv, rosszindulatú pletyka határozza meg egy emberről alkotott véleményünket! S ne feledjük: mindenkinek vannak hibái, amelyek néha nem is olyan szörnyűek, mint amilyennek képzeljük őket.

Figyeljünk oda másokra! Bár hajlamosak vagyunk a magunk problémáit a legsúlyosabbaknak tartani, nem szabad elfelejtenünk, hogy mindenkinek vannak gondjai. Érdeklődéssel forduljunk mások felé, hogy át tudjunk látni a tettetett mosolyon, s a gondokon való merengés helyett foglalkozzunk velük is! Ki tudja, talán akkor találjuk meg a megoldást saját gondjainkra, miközben valaki másén próbálunk segíteni. Vagy rájövünk, nem is akkora a gondunk, mint hittük.

Szenteljünk időt magunkra! A lelki egészség, a mentálhigiéné éppolyan fontos, mint a testi egészség. Ne hajtsuk túl magunkat! Bár a mindennapok taposómalmában úgy tűnhet, a nap 24 órájába nem fér bele, hogy magunkkal is törődjünk, s lazítsunk egy kicsit, ez nem így van! Az idővel jól kell gazdálkodni. Ezért lazítás alatt nem feltétlenül egy kétórás alvásra, fürdőre gondolok minden egyes nap, hanem olyasmire, ami rövid idő alatt is képes „kikapcsolni” bennünket. Lehet az olvasás, kocogás, zenehallgatás, kötögetés vagy bármi. Ha nem megy, nincs idő, alkalom rá, próbáljuk összekötni a kellemest a hasznossal. Ha ellazít az olvasás, zenehallgatás vagy a Rubik-kocka forgatása, mindig ott legyen nálunk az, ami ezekhez kell. Talán jobb kedvvel állunk neki a munkának, ha munkába menet a buszon a kedvenc könyvünket olvasgatjuk, kedvenc nótánkat hallgatjuk. S így jobb kedvvel tölthetjük az esti órákat is, ha a nehéz nap után hazafelé menet nem az autók zsivaját kell hallgatunk (az úttesten azért csak óvatosan!). Alkalom mindig adódik, csak észre kell venni és kihasználni azt.

Ha azt akarjuk, hogy ez az év jobb legyen, tegyünk érte!