Huszt: Itt a piros, hol a piros meg a csalikecske

Úgy tűnik, Kovács Miklósnak, a KMKSZ elnökének tíz év múltán végre igazságot szolgáltat az ukrán sajtó a 2002-ben elcsalt választási győzelem után. Viktor Pascsenko, a zakarpattya.net.ua cikkírója a huszti választókerületben történtek kapcsán ugyanakkor azon siránkozik, hogy ezúttal saját honfitársai estek áldozatául annak a technológiának, amellyel a kárpátaljai magyarságot annak idején megfosztották a parlamenti képviselettől.
A cikkíró bevezetésként emlékeztet, hogy a posztszovjet gazdasági élet jelentős részben az itt a piros, hol a pirost játszókkal, a különféle csalókkal és zsarolókkal kezdődött, akik később a nagyprivatizációba is belefolytak. „Természetes, hogy velük együtt ugyanilyen módszerek jelentek meg a jelenkori politikában is, amelyeket a mostani választásokon is megfigyelhetünk. Ezért a csalás a 71. számú huszti választókerületben nem mai know-how, hanem rég kipróbált módszer, amely sajnos Kárpátalján is megfogant.”
A szerző ezután ismerteti a „történelmi” előzményeket, amelyeknek sajnos magyar vonatkozása is van. „Először a moszkvai polittechnológusok alkalmazták [mármint a módszert – a fordító.] tíz évvel ezelőtt a választásokon a beregszászi választókerületben, amivel akkor biztosították az SZDPU(o) jelöltjének győzelmét. A klasszikus séma szerint a [választási] bizottságokat a járási állami adminisztráció elnöke számára készítették elő, aki akkoriban Gajdos István volt. Előkészítették legnagyobb vetélytársának, Kovácsnak a hasonmását is – szintén Miklós volt –, aki a harmadik helyen végzett, s majd 8 ezer szavazatot szerzett. Azonban ez sem segített volna, ha nem vetik be a durva manipulációk rendszerét. Végeredményben négy szavazókörzetben érvénytelennek mondták ki a választások eredményeit, és ez minimális előnyt biztosított Gajdos Istvánnak. Csapon, valamint Kaszony, Déda, Vári községekben, ahol Kovács Miklós összesen 2488 szavazatot kapott ellenfele 1269 szavazatával szemben, az egyéni jelöltekre leadott szavazatokat nem számították be. Így jutott Gajdos mindössze 1176 szavazatnyi előnyhöz.
Jellemző még egy részlet, amely kétségtelenül befolyással van a politikai folyamatokra országunkban. Az ukrajnai parlamenti választásokkal párhuzamosan ugyanilyen választásokat tartottak Magyarországon is. És csak a második forduló után, amikor világossá vált, hogy vereséget szenvedett Orbán Viktor kormánypártja, amellyel jó kapcsolatokat ápol Kovács Miklós Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetsége, döntött Ukrajna Legfelsőbb Bírósága Gajdos javára.”
A továbbiakban a 2003. évi munkácsi polgármester-választás eseményeit veszi sorra Pascsenko, ahol szintén hasonló módszereket alkalmaztak, „miután a megyei és a központi hatalom adminisztratív nyomása, a lejáratás, a lefizetés nem hozta meg a remélt eredményt az SZDPU(o) számára és Vaszil Petyovka megelőzte Nuszer Ernőt 2,5 ezer szavazattal”.
„És ekkor bevetették a Beregszászban kipróbált variánst. A lembergi Szihiv kerületi bíróság (üdvözlet Zvaricsnak) érvényteleníti 8 szavazókörzet eredményét, ahol a legnagyobb volt Petyovka előnye és Nuszert állítja az élre. Igaz, a munkácsiak adekvát választ adnak, s a helyi bíróságon keresztül helyreállítják a status quo-t. A féléves bírósági huzavonából Medvedcsuk azt a következtetést vonja le, hogy az egész önkormányzati rendszert le kell rombolni Munkácson, különben nincs győzelem. És sikerül neki meggyőzni erről Leonyid Kucsmát. Az pedig egy alkotmányellenes rendelettel tulajdonképpen eltörli a munkácsiak akaratnyilvánítását és újabb esélyt ad az SZDPU(o)-nak. Figyelmen kívül hagyva minden létező törvényt az egész állami vertikum ráront a 85 ezres járási központra. A miniszteri kabinet sürgősen pénzt utal ki a városnak. Ivan Rizak kötelezi a megye járásait, hogy utaljanak ki pénzt Munkácsnak, amit általában zsarolásnak szoktak nevezni.
Megvesztegetéssel, fenyegetéssel, zsarolással megtörik a városi tanács képviselőinek egy részét. Teljességgel törvényellenesen lecserélik a választási bizottságok tagjait, az ezzel kapcsolatos bírósági döntést pedig figyelmen kívül hagyják. Kijevi utasításra még a bíróságokat is átszervezik, hogy maguk alá gyűrhessék azokat. A megyei állami adminisztráció vezetésében, az erőszakszervezetekben, az adóhatóságnál és még az egészségügyi szolgálatoknál is tömeges tisztogatásokat végeznek. De ez sem segít. Akkor éjszaka egyszerűen buta módon átírják a jegyzőkönyveket, a szavazólapokat pedig szimplán ellopják és elégetik. Ez az egész fantazmagória Nuszer Ernőt gyűlöletes figurává teszi, nem bírja ki az erkölcsi nyomást. Másfél hónappal később benyújtja a lemondását, mentve maradék tekintélyét.”
A cikkíró emlékeztet, hogy a munkácsi eseményeknek tragikus oldala is volt: Jurij Pereszta, a Territoriális Választási Bizottság akkori elnökének halála, több tucat bírósági ítélet, több száz derékba tört sors és karrier kapcsolható hozzájuk. „És mindez most visszatér Ukrajnába – írja Pascsenko. – Nem véletlen, hogy – egyelőre csak az óriásplakátokon és a city-light-okon – visszatérőben van a politikába a hasonló forgatókönyvek fő rendezője, Viktor Medvedcsuk. Most már nyíltan az orosz érdekek képviselőjévé vált Ukrajnában, a gazdagságával és V. Putyinhoz fűződő barátságával kérkedik, és demagógiát terjeszt a referendumok útján érvényesülő népakaratról – mellesleg Hitler diktatúráját is a referendumok tették totálissá. És a távozóban lévő parlament máris készségesen elfogadja a törvényt a referendumokról, mintha nem is volnának az országban fontosabb problémák. Így azután a helyi csinovnyikok, politikusok, ügyeskedő üzletemberek tömege vonul a vágóhídra, mint a bárányok a csalikecske után (lásd a videót). Köztük a mi régiósaink is, akik valamiért azt hitték, hogy megfogták az isten lábát. Eközben a minél rosszabb, annál jobb elv marad a legjobb eszköz ahhoz, hogy Oroszország folytassa birodalmi politikáját Ukrajnában. De az önimádó huszti »nárciszoknak« nem adatott megérteni ezt” – zárja sorait Viktor Pascsenko.
Az eredeti szövegben a csalikecske helyett a »козел-провокатор« kifejezés szerepelt, amelynek sajnos nem sikerült megtalálnunk a magyar megfelelőjét. Azt az állatot nevezik így, amelyet kifejezetten arra idomítanak, hogy a juhnyájakat a kés alá vezesse a vágóhídon, miközben maga érintetlen marad. A »козел-провокатор« megnyugtatja a nyájat, magabiztossá teszi. Nem egy vágóhídon külön keretet biztosítanak az eltartására. Mondhatnánk: akárcsak az emberek között. Nem véletlen, hogy az orosz nyelvben néha »козел-провокатор«-ként emlegetnek olyan hivatásos forradalmárokat, politikusokat, akik nincsenek tekintettel arra, hogy tetteik milyen következményekkel járhatnak a követőikre nézve.
A videó megtekinthető ITT.